Vannak hasonló tünetek
Francois Heisbourg a francia Le Monde-ban megjelent írásában úgy véli, párhuzamok mutathatók ki a Szovjetunió bomlása és a mai európai válság között.

Aki az 1980-as években figyelemmel kísérte a Szovjetunió oszlását, nem tud nem analógiákat felfedezni az akkori szovjetunióbeli és a mostani európai események között, bár a Szovjetunió széthullását inkább örömként, a mostani válságot inkább bajként éli meg a közvélemény – véli Heisbourg.

Mindkét esetben megfigyelhetõ a gazdasági életképesség elvesztése, a gazdasági növekedés eróziója. Az EU vezetõi a második világháborús félelmekre alapozva vezényelték az integrációt, a második világháborús sokk, a „ez soha többé nem ismétlõdhet meg” gondolat jegyében, ami az újabb generációk számára viszont már szinte semmit nem jelent.

Az EU mögött intézmények vannak, tömegek viszont nincsenek, s az intézmények is sokszor rosszul mûködnek. A vasfüggöny lebomlásával eltûntek a régi határok, egyáltalán, a konkrét határok, nem világos, hol kezdõdik és hol végzõdik Európa. S végül, mindenféle fundamentális bázis nélkül létrehoztak egy egységes európai valutát, ami mûködésképtelennek bizonyult.

Egyre másra érkeznek a „megmentési” tervek, éppen úgy, mint Gorbacsov idején a Szovjetunióban. A széthullás nemcsak a bürokraták tehetségtelensége miatt következik be, hanem intézményes okokból. Az euró megmentése egy új, központosított szövetségi struktúrával lehetne elérhetõ, de vajon ebbe hogyan lehet integrálni a szkeptikus Nagy-Britanniát? Hogyan lehet elérni, hogy Köztes-Európa ne váljon ismét pufferzónává a Nyugat és Oroszország között?

Most viszont úgy tûnik, az euró széthullása devalvációs hullámot indít el, az egységes piac darabjaira hullik, és a kötetlen mozgás szabadsága is elvész majd.

Az euró halála az Unió halála is. Háborúk aligha lesznek majd, hiszen a régi európai konfliktusok valamely ország hegemonisztikus törekvése nyomán alakultak ki (bár, aki szerint az összeomlások nem járnak háborúkkal, az gondolhat a ’90-es évek balkáni eseményeire...).

Európa sorsa valószínûleg a hanyatlás és a függõségbe kerülés lesz. Most már azon is lehet gondolkozni, vajon az európai államoknak sikerül-e majd úgy újraéledni, mint ahogy azt Oroszország tette 2000 után. Igaz, azokat a gazdasági és politikai viszonyokat, amik Oroszországban voltak a ’90-es években, jobb lenne elkerülni.
Link