Cigányországot pedzegetik, csak most "Bangladesnek" nevezték a területet. Minden harmadik magyar a szegénységi küszöb alatt él, több mint egymillióan nyomorognak.

A szegénység megítélésének tekintetében „balkáni önképünk” van – ez derül ki egy felmérésbõl. A Policy Solutions (PS) szegénységrõl rendezett vitaestjét felvezetõ Boros Tamás elmondta, hogy a magyar lakosság kétharmada úgy véli, nem segít az Európai Unió hazánknak a szegénység csökkentésében, és minden második megkérdezett biztos benne, hogy a szegénység tovább fog nõni hazánkban. Az adatok nem az uniószkepticizmus felerõsödését mutatják, mert egy nemrégiben lezajlott kutatás szerint a lakosság 70 százaléka ma is megszavazná, hogy az ország lépjen be az EU-ba. Viszont meglehetõsen pesszimistán látjuk a szegénység kérdését, az 5. legpesszimistábban az unióban.


Fotó: Kummer János

Hogy ténylegesen milyen arányban van jelen a szegénység a magyar társadalomban, arról már az est két fõszereplõje, Balog Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelõs államtitkár és Csepeli György szociológus fejtette ki véleményét. Egyikõjüket sem lepték meg egyébként a pesszimista adatok. Csepeli úgy fogalmazott „az ország nem tízmillió Szalai Júliából áll, nem tudják felmérni, ki számít szegénynek”, Balog pedig úgy véli, nem csoda, hogy sötéten látjuk ezt a kérdést, miután 2006 óta folyamatosan csökken az átlagjövedelem. Sõt a rendszerváltásig vezette vissza e hangulat kialakulását. A társadalmi változás eredményeképp a lakosság 30-40 százaléka bérveszteséget szenvedett el, másik 30-40 százaléka épp hogy tartja a bérszínvonalát, és csak egy szûk 10 százalék gazdagodott meg. Megszûnt másfél millió munkahely, s erre az egymást követõ kormányoknak nem volt válaszuk, kizárólag a szociális transzferekben gondolkodtak – véli Balog, aki szerint 36 féle jogcímen lehetett az elmúlt idõszakban segélyhez, támogatáshoz, juttatásokhoz jutni.

Hogy pontosan hány szegény ember él az országban, azt nagyon különbözõ módszerekkel lehet mérni, de ezek mindegyike nagyjából azt mutatja ki, hogy minden harmadik ember él a szegénységi küszöb alatt, s e több mint 3 millió embernek s harmada mondható mélyszegénynek. A Balog Zoltán hangsúlyozta, hogy a szegénység nem romaprobléma, a mélyszegénységben élõk (korábbi szóhasználattal: nyomorgók) közel fele cigány származású.

Ennek ellenére a kormány több programot kifejezetten a romák számára indított el, ennek oka az államtitkár elmondása szerint az, hogy az unióban jobban tudjuk érvényesíteni a magyar sajátosságokat e téren. Csepeli György viszont kategorikusan elvetette az ilyen etnikai alapú felzárkóztató programokat, és hibának tartotta, hogy a kormány az Országos Cigány Önkormányzatra támaszkodik, ahelyett, hogy a társadalmi és civil szervezetekkel, az egyházakkal keresné a megoldást.

A beszélgetés egyik legélesebb vitapontja a közmunka program volt. Csepeli György szerint az ugyanis nem valódi munka, sokkal inkább "Szolzsenyicin és Kertész Imre hõseinek élményeire emlékeztet." Mint mondta 2-3 éves távlatban senkinek nem lehet értelmes közmunkát adni. Balog viszont ebben látta a kitörést a segélyek világából, õ értékteremtõnek nevezte a kormány vízgazdálkodási, nagyberuházási, erdõgazdálkodási területeken indított Start-munka programjait. Mint mondta, a Gyurcsány-kormány Út a munkához programját maguk az érintettek is "vízgereblyézésnek" nevezték.

Csepeli jó szándékú, de bizonyítottan teljesen hatástalan kezdeményezésnek nevezete a - most Hegedûs Zsuzsa által vezényelt - naposcsibe- és tenyészállatosztogatás típusú programokat is. A szociológus szerint a szegénységbõl való kitörés fõ gátja a bizalom és az innováció hiánya. Aláhúzta, hogy a mélyszegénység felszámolásában az iskolának kiemelt szerepe van, csakúgy mint a diszkrimináció-mentes légkör kialakításának és a helyi sajátosságokat is figyelembevevõ szociálpolitika alkalmazásának. Elismerte ugyanakkor Balog Zoltán munkáját az európai romastratégia megalkotásában. Igaz, késõbb kifejtette, hogy nem hosszú távú stratégiákra, hanem rövid távú, számon kérhetõ akciótervekre lenne szükség. Emlékeztetett arra, hogy a Lisszaboni stratégia is nagyon jól hangzott, de nem érte el a célját.

Az Európa 2020 stratégia a versenyképesség erõsítésével, új munkahelyek teremtésével és speciális programokkal tervezi 2020-ig összeurópai szinten 25 százalékkal csökkenteni a szegények számát. Csepeli nem hisz az ekkora idõtávlatokban, mint mondta itt és most kell cselekedni. Ha nincs elég pénz, akkor prioritásokat kell felállítani. Erre példát is mondott. Szerinte "Miskolctól északra tíz kilométerrel már nem is balkáni a helyzet, ott Afrika, Banglades kezdõdik". Ide kellene helyi sajátosságokra figyelõ, számon kérhetõ kormányzati programokat sürgõsen fókuszálni – jelentette ki.
Link