Mintegy véletlen a téma elõtüremkedése. Vagy mégsem? A poszttraumás stressz szindróma beszédes elnevezés. Kialakulására azokban az esetekben lehet számítani, amikor az ember valamilyen komoly megrázkódtatáson, stresszhatáson esik át. Korábban elsõsorban a háborúkat megjárt katonáknál diagnosztizálták.

Ma már tudjuk, hogy egy közeli barát vagy családtag halála, vagy súlyos betegsége, válás, szexuális zaklatás vagy erõszak is kiválthat hasonlót. Sõt a terrorcselekmények szemtanúi, természeti katasztrófák túlélõi is a poszttraumás stressz tüneteit mutathatják.

Ha a fenti eseményeket követõ egy hónapon belül jelentkeznek az érintettnél pszichés tünetek, akkor akut stresszhatásról beszélünk, ha azonban ennél késõbb jelentkezik vagy tovább tart, akkor már az ún. poszttraumás stressz szindrómával állunk szemben.
A poszttraumás stressz tünetei

A fenti eseményeket átélt embereknél 3 nagy tünetcsoport kialakulása jellemzõ. Ezek egyike az állandósult szorongás és félelemérzés, ami akár a napi tevékenységet is akadályozhatja.

A másik jellemzõ tünet, hogy a beteg újra meg újra akaratlanul is végigéli a történteket, mintegy filmszerûen leperegnek elõtte az átélt események. Ezek a szakirodalomban flashbacknek vagy emlékbetörésnek hívott epizódok váratlanul jelentkeznek. A történtek gyakran álmaikban is visszatérnek, alvászavarok is kialakulhatnak.

Mindemellett jellemzõ, hogy a beteg elvonul a külvilágtól, bezárkózik, "beszûkül". Szélsõséges esetben kapcsolataik megszakadnak, munkaképtelenné válnak. Egyfajta "transzállapot" is létrejöhet, melynek segítségével a beteg elmenekül a valós világtól. Nem ritkán depresszióssá vagy alkoholistává válnak, súlyos esetben öngyilkosságot követhetnek el.
Hallgatásba burkolóznak

Ha a trauma gyermekkorban következik be, az gyakran vezet személyiségtorzuláshoz, viselkedés zavarhoz. A gyerek agresszívvé, ingerlékennyé válhat, fél minden, a traumára emlékeztetõ élethelyzettõl. Koncentrációs zavarok és a teljesítmény hanyatlása lehet még szembetûnõ tünet.


Stressz teszt
Tesztelje magát, mennyire stresszes Ön! Stressz teszt>>

A betegek az átélt eseményeket hosszú idõn keresztül magukba folytják, sem családtagjaiknak, sem orvosnak nem beszélnek a történtekrõl.

Egyáltalán nem, vagy csak nagyon késõn kérnek segítséget.

Ez az oka annak is, hogy pl. a nemi erõszakra is sokkal késõbb derül fény, mert az áldozat nem tud beszélni a történtekrõl. De a koncentrációs táborból szabadult emberek többsége is csak évtizedek múlva beszélt az ott történtekrõl.
Diagnosztika és terápia

A diagnosztikában és a terápiában a legnagyobb kihívást éppen a betegek hallgatása okozza. Gyakran egészen más problémák kapcsán kerülnek orvoshoz, ekkor derül fény a múltban történtekre és annak következményeire.

Ilyenkor a legfontosabb cél, és a gyógyulás elengedhetetlen lépcsõfoka, hogy a beteg beszélni tudjon orvosának és közvetlen környezetének is a történtekrõl.

Sokszor maga a pszichoterápia is hatásos, de elõfordul, hogy gyógyszeres kezelésre is sor kerül. Ilyenkor hangulatjavítót (esetleg szorongásoldót, altatót) kap a beteg, melyek idõvel, a tünetek oldódása függvényében elhagyhatóak.

Minél korábban jön a segítség, annál biztosabb a gyógyulás, ezért fontos, hogy minden megrázó életesemény, trauma után figyeljünk az azt átélt családtagra, hozzánk közel álló emberekre, és szükség esetén kérjünk orvosi segítséget!
Link