A 125-175 dolláros magasságokban (vagy akár még ennél is magasabb szinteken) mozoghat a következõ években az olaj árfolyama - vélik a McKinsey energiapiaci szakértõi. A több évig ilyen magas szinten tartózkodó olajár persze káros hatással lesz a gazdasági növekedésre is, 2020-ig egy éves olasz GDP-nek megfelelõ összeg eshet ki a globális bruttó össztermékbõl.

Ezek a folyamatok persze még nagyobb lehetõségeket teremtenek az olajat helyettesítõ technológiák felfutásának. Amennyiben ugyanis az árfolyam két-három éven keresztül magas szinteken ragad, úgy az évtized végére érdemi versenytársa akadhat a fekete aranynak.


Nagyobb hatékonyság kell az üzemanyag fogyasztásban

A feltörekvõ piacok jelenleg is a nagyobb energia fogyasztás irányába mutató átmenet közepén tartanak, vagyis amennyiben a globális növekedés fennmarad, az olaj iránti kereslet jelentõsebb mértékû emelkedést produkálhat, mint amivel a kínálati kapacitások képesek lesznek lépést tartani.

A McKinsey optimista szcenáriója szerint az olajfogyasztás csökkenését tekintve egy folyamatosnak mondható átalakulás lesz jellemzõ a közlekedés, a vegyipar, az energiatermelés és lakások fûtése terén. A gépjármûvek hatékonyabb üzemanyag felhasználására vonatkozó elõírások ebbe az irányba mutatnak, azonban megfelelõ mértékû fogyasztás csökkenés eléréséhez még további lépésekre van szükség. Tartalék pedig még bõven van ezen a téren, az olajkitermelõ, vagy egyéb ázsiai országoknak például szigorítani kellene a fogyasztást támogató szabályozáson.

Az európai célkitûzéseknek köszönhetõen 2020-ra az autók fogyasztása 40-50%-kal is csökkenthetõnek tûnik, miközben Kínában, Japánban és Amerikában is ambíciózus hatékonyságnövelés várható. Utóbbiak persze más bázisról indulnak mint Európa, hiszen például az USA-ban 2020-ra lehetne az átlagos fogyasztást az 5,9 liter/100km-es - Európában már most tapasztalható - szintre csökkenteni.

Az autógyártók a termelékenység növelésével tudták elérni, hogy a költségesebb technológiákat is alkalmazni tudják, és a jövõben szigorodó hatékonysági szabályok közepette várhatóan ugyanilyen utat követnek majd. Az emelkedõ olajár csak begyorsítaná azt a folyamatot, melyben a fejlett országok az olajat helyettesítõ egyéb alternatíváknak adnának nagyobb támogatásokat (például az elektromos autóknak), illetve a fejlõdõk is egyre szigorúbb hatékonysági szabályokat dolgoznának ki.

Mi lesz a gazdasági növekedéssel?

Amennyiben az olajár tartósan a 125 dollár feletti szintekre emelkedik, az a globális gazdasági növekedést 0,6-0,9%ponttal csökkenti az elsõ évben. Mindezek hatására 2020-ra a globális GDP 1100-1700 milliárd dollárral lenne kisebb (mint normál körülmények között), ami megfelel egy éves spanyol, vagy olasz GDP kiesésének.

A magas olajár növekedésre tett káros hatásai Európa és Amerika esetében lennének a legnagyobbak, melyek már jelenleg is gyenge fellendüléssel és magas munkanélküliséggel küzdenek. Ezen országok ismét recesszióba süllyednének, de a világgazdaság is egy újabb sokkal szembesülne, államcsõdökkel és kínai pénzügyi szektorban mutatkozó problémákkal tarkítva.

Olajársokk fenyeget?

A felszökõ olajár azonban elérne egy olyan szintet, ahol a globális gazdasági növekedés teljesen eltûnne. Mindez az ár ismételt csökkenéséhez vezetne, amit késõbb újabb gazdasági növekedés és olajár emelkedés követne. A hirtelen magasba szökõ olajár tehát összességében gyorsan változó (növekvõ és csökkenõ) gazdasági ciklusokat eredményezne.

Bõven van még olaj a világon, de a fogyasztást nehéz lesz kielégíteni

A világ jelenleg nagyon messze van attól, hogy kifogyjanak az olajkészletek. A hagyományos módon kinyerhetõ készletek mellett ráadásul nagy mennyiségben állnak rendelkezésre a nem hagyományos módon kinyerhetõ szénhidrogének, például az olajhomok.

Az olajár alakulás szempontjából a többlet kapacitások szintje meghatározó fontosságú. Egészséges gazdasági környezetben a 3-4 millió hordós napi többlet kapacitás megfelelõ puffert jelent, azonban annak csökkenése a továbbra is erõs keresleti oldal mellett az olajár emelkedéséhez vezet, mint 2008-09-ben. Ez a hirtelen áremelkedés persze rövid életû volt, hiszen a gazdasági recesszió napi 3-4 millió hordónyi keresletcsökkenéshez vezetett a piacon.

Amennyiben a globális gazdaság növekedése folytatódik a következõ években, úgy az olajkereslet átlagosan 1,5%-kal nõhet éves szinten még úgy is, hogy a hatékonyság növekedésébõl fakadó faktorokkal is kalkulálunk. A kérdés persze az, hogy a kínálati oldal vajon képes lesz-e hasonló mértékben növekedni? A legtöbb iparági elemzõ és szakértõ szerint nem lesz neki könnyû, miután az utóbbi években a relatíve magas olajárak ellenére is mindössze 1%-kal nõtt évente a kitermelési kapacitás a világon. A McKinsey számításai szerint normális üzletmenetet feltételezve 2020-ra napi 100 millió hordónyi kitermelési kapacitás lesz elérhetõ az olajiparban, ami aligha képes a hasonló mértékû fogyasztást kielégíteni.

Olajársokk fenyeget?

Amikor a kereslet-kínálat összeér

Az egyszerû matematika is azt diktálja, hogy az olajpiaci kereslet és kínálat egyszer egyensúlyba kerül. Ez történhet úgymond rendezett úton, hirtelen árfolyamugrások nélkül, azonban ehhez a kormányoknak, a vállalati és lakossági szegmensnek egyaránt a kereslet csökkenése irányába ható lépéseket kell tenni. Az elemzõk jelenleg azzal számolnak, hogy a gazdasági szereplõk folyamatos alkalmazkodásának köszönhetõen csökken majd az olajfogyasztás, azonban a McKinsey szerint a jelenleginél többre lehet szükség, hogy mindez egy dinamikusabban növõ világgazdasági környezetben is elégségesnek bizonyuljon. A szabályozó hatóságoknak a még hatékonyabb üzemanyag felhasználásra kell ösztönözni, miközben a fogyasztóknak fontos szemponttá kell tenni az alacsonyabb fogyasztást az autóvásárlásaik során. Ilyen jellegû lépésekre minél elõbb szükség van, hiszen évekbe telhet, míg azoknak tényelegesen is hatásuk lesz a fogyasztásra.

Ezek elmaradásával persze rögtön adódik egy jóval aggasztóbb szcenárió, mely szerint a kereslet és kínálat gyorsabban összeér, jelentõs ugrást váltva ki ezzel az olajárban. Egy ilyen eset már úgy is könnyen elképzelhetõ, ha a gazdaság továbbra is növekszik, vagy ha újabb kínálati oldali kiesésekre kerül sor. Márpedig utóbbit illetõen is reális veszélyrõl beszélhetünk, elég csak a Mexikói-öbölbeli hurrikánokra, a nigériai és venezuelai instabil környezetre, és a közel-keleti feszültségekre gondolni.

Ilyen esetben az olajár nagyot emelkedne, azonban a változások idõigényessége miatt akár egy-két évbe is eltelhetne, míg a fogyasztás csökkenése az olajárra is negatív hatást fejtene ki. A magasra szökõ olajár a hatékonyságnövelõ intézkedések szigorodásához vezetne, az elektromos autóknak vagy más alternatíváknak is nagyobb térnyerést tehetne lehetõvé (a mostani 100 helyett 150 dolláros olajár mellett például az elektromos autók esetében szûk keresztmetszetet jelentõ akkumulátorok piaca a jelenlegi öt-tízszeresére nõhetne), azonban azok elterjedéséhez és fogyasztásra gyakorolt tényleges hatásaihoz idõre lenne szükség. Eközben a kínálat oldali válaszreakció is csak idõben késõbb jelentkezne, vagyis az embereknek tartósabban magas szinten stabilizálódó olajárral kellene megbirkózni.

Olajársokk fenyeget?

Amennyiben viszont ezek az olajfogyasztást csökkentõ és kínálatot növelõ válaszreakciók megtörténnének, úgy az olaj árfolyama 2020-ra, vagy késõbbre a 80-100 dolláros szintekig eshetne vissza. Addig azonban ennél magasabb árakra és jelentõsebb volatilitásra érdemes berendezkedni az olajpiacon.
Link