A tegnap megjelent legfrissebb közvélemény-kutatás szerint az utóbbi napokban 78 százalékra ugrott azok aránya, akik szerint Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok. A felmérésbõl egyértelmûen látszik, hogy lassan már szinte mindenki tisztában van az országban azzal, hogy baj van, nagyon nagy baj. Azon persze el lehet vitatkozni, hogy a mai állapotok kinek a hibájából lettek olyanok, amilyenek, hogy ki, hol rontotta el, hogy az emeszpés, vagy a narancsos gazdaságpolitika miatt kerültünk-e lejtõre, vagy a világ globalistái akarják-e velünk felmosni a padlót. De az igazság az, hogy ez magán a lényegen, a tényen mit sem változtat.

Baj van. És még nagyobb baj is jöhet. Magyar emberek százezrei kerülnek nap, mint nap rosszabb helyzetbe, családok tömkelege körül fogy el a levegõ. Az ország egy jelentõs része minden nap a túléléséért küzd. És ekkor megjelenik egy nyílt felszólítás a kormány részére:
[az eredeti hírért katt IDE]


"A MAZSIHISZ felszólítja a Kormányt a holokauszt túlélõknek járó támogatás azonnali kifizetésére.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége szomorúnak tartja, hogy Magyarország Kormánya mind a mai napig nem fizette ki a 2007-ben kötött szerzõdésben vállalt, a holokauszt túlélõknek 2011-ben járó - és a költségvetési törvényben szereplõ - 4,2 millió dollárt, pedig annak kifizetésére a Kormány több tagja is határozott ígéretet tett külföldön,- és belföldön is.

A fizetési határidõ óta csak Magyarországon közel 1000 jogosult halt meg, akik így már nem részesülhetnek ebben a juttatásban.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) munkatársai többször, ürügyként hivatkoztak a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány átalakítására, arra, hogy az azzal kapcsolatos bírósági döntés hiánya akadályozza a kifizetést. Ezek a közlések nem valósak, a támogatás átutalása, szétosztása egyáltalán nincs összefüggésben a MAZSÖK átalakításával. A MAZSÖK tervezett átalakítására vonatkozó Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumi kérelemnek helyt adó I. fokú Bírósági döntést a Fõvárosi Ítélõtábla jogilag megalapozatlannak találta, és hatályon kívül helyezte.

Megdöbbentõ, hogy a KIM, - amelynek egyik legfõbb feladata a jogállami feltételek kidolgozása - képtelen volt arra, hogy olyan okiratokat terjesszen elõ, amelyek egy bírósági döntés alapjául szolgálhatnának, és amelyek kiállják a független bíróságok vizsgálatát.

A MAZSIHISZ felszólítja a Kormányt, hogy haladéktalanul intézkedjék a holokauszt túlélõknek 2011-ben járó összeg átutalásáról, s ezzel állítsa helyre Magyarország szavahihetõségét és tekintélyét."


Keresem a szavakat...

Pontosabban azokat a szavakat, amiket még elbír a képernyõ. De az igazság az, hogy nem jutnak ilyenek eszembe. Mert ezt, egész egyszerûen bõséges kurva@nyázás nélkül nem kommentálni.

Tényleg nem tudom elképzelni, hogy vajon hol van a zsidó pofátlanságnak a határa. Vajon hol lehet az a szint, amire egy héber azt mondja, hogy na jó, ezt már tényleg nem? Van ilyen egyátalán?

És hol van ilyenkor egy felelõs, döntéshelyzetben lévõ politikus, aki kiáll és egyszerûen, de határozottan azt mondja, hogy azért ezt már nem kéne. Hogy nem fizetünk egy fillért sem, mert egyrészt nem jár, másrészt pedig nincs mibõl. Hogy ennél ezerszer fontosabb problémái vannak ennek az országnak, mintsem az, hogy újabb 4,2 millió dollárt fizessen ki valami olyanra, amirõl a világ közvéleményének nagy részével együtt, azt sem tudjuk, hogy egyátalán megtörtént-e.

A II. világháború 66 éve fejezõdött be. A MAZSIHISZ által hivatkozott túlélõk manapság legalább hetvenévesek, de a valószínûbb az, hogy inkább a nyolcvan felé járnak, ha egyátalán élnek még. Vajon hány embert érint ez ma Magyarországon? És vajon hány átlagemberhez jut el ténylegesen a kárpótlás és legfõképp mekkora összeg? Mivel a világ rendje szerint az érintettek száma az évek múlásával csökken, vajon a még itt maradók mindig, évrõl évre többet kapnak? Vagy az egész csak egy nagy színjáték és a pénz legnagyobb részét a zsidó megmondóemberek egyszerûen lenyúlják?

Miért van olyan érzésem, hogy ez utóbbi a valóság?

A 2007-2010 idõszakra ugyanis a MAZSÖK még nem tudott elszámolni azzal, hogy a magyar adófizetõk pénzébõl a számukra évenként átutalt nagyjából 1 milliárd forintot kinek és milyen bontásban osztogatták szét.

És hol van a felelõs magyar kormány? Miért nincs valaki, aki végre kimondaná, hogy nincs több kárpótlás. Miért nincs végre valaki, aki feltenné Feldmájernek a kérdést, hogy a kommunizmus túlélõinek, a patkányforradalom áldozatainak, a zsidók által elkövetett bûnökért Izrael, vagy bármelyik zsidó szervezet mikor fizet jóvátételt? Miért nem kérdi meg Zoltaitól valaki, hogy azok a magyarok, akiket ugyancsak tönkre tett a háború, azoknak miért nem jár kárpótlás? És legfõképp. A mai magyar adófizetõ generációnak miért kell fizetni olyan bûnökért - ha azok egyátalán megtörténtek - amikhez nekünk semmi, de semmi közünk nincs?

Az egész történet egyszerre felháborító és gyomorforgató, de legalább az eddig kétkedõknek is pontosan bemutatja azt, hogy az országban élõ zsidóság és legfõképp annak elitje milyen gátlástalan pióca módjára élõsködik a rajtunk.

Link