Még szerecsen! A múltkor nálam is járt majdnem egy delegáció, de aztán csak a "magyar" zsidókig jutottak el, aztán, jó testvér módjára egyetértettek. Az üzlet, az üzlet. Amikor elõször hallottam élõben énekelni Tulu Icözü török opera énekesnõt, azt gondoltam, hogy a különleges ázsiai vonásokkal megáldott mûvésznõ leginkább származásával, és mezzo szoprán tehetségével tûnik majd ki a hazai mûvészek sorából. Aztán elsõ beszélgetésünk alkalmával rájöttem: még ennél is érdekesebb töretlen lelkesedése, amellyel a kultúrán keresztül szeretné közelebb hozni egymáshoz a török és a magyar társadalmat.

A 33 éves mûvésznõre a tavasszal megrendezett országos török napon figyeltem fel elõször a budafoki Fonó Házban; magával ragadó jelenség volt, ahogy zongorakísérettel magyar népdalokat énekelt. Ekkor kevésbé volt érzékelhetõ bájos török akcentusa, ami a személyes találkozás alkalmával azonnal feltûnt. "Nem gond, ha néha angolul fejezem ki magam?" - kérdezte mosolyogva, utalva a magyar nyelv okozta nehézségekre. Végül egyszer sem kellett segítségül hívnia az angolt - alig kilenc éve él Magyarországon, amihez képest ügyesen beszéli a nyelvünket.

Kattintson és nézzen szét Törökországban!
Tulu 2002-ben járt elõször Magyarországon, amikor az isztambuli állami operaház megbízásából részt vett egy budapesti szakmai workshopon. Itt ismerkedett meg késõbbi mesterével, Gulyás Dénessel, a Liszt Ferenc Zeneakadémia professzorával. Egy évre rá az intézmény részidõs hallgatója, majd 2005-tõl teljes státusú növendéke. "Több száz jelentkezõ közül választottak ki bennünket, két kínait, és engem" - mondta büszkén. Zenei tanulmányait 2007-ben fejezte be, s végül úgy döntött, Magyarországon marad. Finoman utalt rá, hogy személyes tényezõk is hozzájárultak ehhez a döntéséhez, ám a magánéletével kapcsolatos kérdéseimet udvariasan elhárította.

Tulu Icözü

- 1978-ban született Isztambulban

- 2001-ben hegedû szakon végezte el az állami konzervatóriumot, majd az évek során mezzo szoprán operaénekessé képezte magát

- 1999 és 2004 között az isztambuli Állami Operaház balettprodukcióiban szerepelt

- 2003-2007-ig a Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatója

- fellépett többek között a budapesti Francia Intézetben, a Magyar Rádió Márványtermében, és a Bartók Béla Emlékházban

Saját bevallása szerint munkásságának legfõbb célja, hogy erõsítse a török-magyar mûvészeti kapcsolatokat. 2008-ban például azon fáradozott, hogy Magyarország és Törökország késõbb együtt nyerhessen el egy fiatal zenészek támogatására létrehozott uniós pályázatot annak apropóján, hogy 2010-ben Pécs és Isztambul voltak az Európai Unió kulturális fõvárosai. "Mindössze 11 pont hiányzott a sikerhez" - mondta lelkesen, hozzátéve, hogy továbbra is elszántan kutatja az ehhez hasonló lehetõségeket. "Egy ilyen projekt hatalmas lehetõségeket rejt magába a fiatal tehetségek támogatása terén, arról nem is beszélve, milyen értékes kapcsolatot lehet kiépíteni a két ország mûvészi társadalma között" - fogalmazott Tulu.

A fiatal mûvésznõ a magyar-török kapcsolattal összefüggésben ugyancsak a kulturális prizmát emelte ki. "A mûvészetben nincsen harag, rosszindulat, nem terheli politikai konfliktusok, történelmi hordalékok: csak az ember lézetik és a kreativitás, ami valóban képes országokat összehozni, népek közötti barátságot kialakítani" - magyarázta. A szabadúszó énekesnõ hangsúlyozta, hogy a magyar kultúra jelentõs nyomot hagyott a mûvészetén, amit a hazai közönség is érzékel a törökországi otthoni elõadások során.

"A mi világunkban csak egy darabig számít a nemzeti hovatartozás: természetesen büszke vagyok török mivoltomra, de a színpadon elsõsorban elõadómûvész, s mindenekelõtt ember vagyok".

Arra a kérdésemre, hogyan látta a magyar társadalmat kilenc éve, és hogyan látja most, azt felelte: az évek során sokat tisztult a benne kialakult kép. "Nem beszéltem a nyelvet, idegen voltam, az emberek pedig távolságtartóak voltak velem. Majd megtanultam magyarul, és rögtön más hozzáállást tapasztaltam" - fejtette ki.

Óvatosan puhatolózni kezdtem, érte-e valaha diszkrimináció a származása miatt, amire visszafogottan elmosolyodott. "Kezdetben angolórákat vettem, ahol egyszer fogalmazást kellett írnunk. Tõlem azt kérte a tanár, hogy a török kultúráról írjak, mire az egyik csoporttársam gúnyosan hozzám fordult, és azt mondta, hogy mindenképpen azt fejtsem ki, milyen volt Magyarországon a 150 éves török megszállás". Amikor megkéreztem mit felelt erre, Tulu egyben remek humoráról is tanúbizonyságot tett: "Közöltem vele, hogy fogalmam sincsen, én csak tegnap érkeztem".
Tulu Icözü

Megjegyezte ugyanakkor azt is: nagyon sajnálja hogy a múlt így alakultak, ettõl függetlenül úgy látja, hogy a két nép viszonya jónak mondható. "A törökök valóban testvérnépként látják a magyarokat" - tette hozzá.

Kíváncsi voltam arra is, hogyan látja a magyar nõket, szerinte miben különböznek a török lányoktól. "A modern nõ mindenhol modern, nincs nagy különbség közöttük, de zárkózott és konzervatív emberek mindenhol vannak" - utalt a vallási szokásokat szigorúan betartó asszonyokra, akik Törökországban például hidzsáb (kendõ) alá rejtik a hajukat. Tulu megosztotta velem, hogy istenhívõ, ugyanakkor nem tartja a vallási elõírásokat. "Senki sem állhat közém, és Isten közé" - szögezte le határozottan.

Az énekesnõ bevallotta azt is, hogy néha feltámad benne a honvágy Törökország iránt, de nagyon boldog Magyarországon, és egyelõre nem is tervezi, hogy visszamegy. "Törökország a véremben folyik, képtelen vagyok elvonatkoztatni ettõl. Ha honvágyat érzek, török verseket olvasok Nazim Hikmettõl. A nyugodtabb pillanatokban pedig török kávéval relaxálok".

Készült az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával.
Cikkünk a „Bevándorlók – mellettünk” címû, Európai Integrációs Alap által támogatott kampányunk keretében született azzal a céllal, hogy tájékoztatást nyújtson a tíz legnagyobb Magyarországon élõ bevándorló csoport egyikérõl. 2010. december 31-én 18 932 ukrán, 14 345 kínai, 12 594 szerb, 5489 orosz, 3790 vietnámi, 3469 amerikai, 1900 török, 1767 iráni, 1293 izraeli és 182 iraki állampolgár tartózkodott legálisan Magyarországon. Fontosnak tartjuk ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy a fenti 18 932 ukrán és 12 594 szerb állampolgárságú személy döntõ többsége Magyarországra, mint az anyaországba hazaérkezõ határon túli magyar honfitársunk. Magyarországon a 2001-es népszámlálás adatai szerint 3816 szerb nemzetiségû és 5070 ukrán nemzetiségû ember élt. A többezres lélekszámú bevándorló közösség figyelmet érdemel, ezért célunk, hogy a vitaindítóként szolgáló írásokkal hozzászólásra ösztönözzük a Kitekintõ olvasóit, hozzájárulva ezzel a migrációval és integrációval kapcsolatos társadalmi tudatosság növeléséhez.
Link