Az Izraellel szomszédos államokon végigsöprõ forradalmi hullám, amely alapjaiban módosította a régió eddig egyetlen demokráciájának katonai stratégiáját.

A Le Figaro szerint az arab tavasz megkérdõjelezte a több évi harcok után megkötött szövetségek létét, robbanással fenyegeti a zsidó állam és a szomszédjai közötti "hideg békét".

A francia konzervatív újság riportja szerint a világ legtöbb részén ünnepelt "arab tavaszt" Izrael inkább rossz szemmel nézi. "A Közel-Keleten nincs tavasz. És ha mégis, az általában nagyon rövid" - ironizált a lap tudósítójának az izraeli hadsereg egyik magas rangú tisztje.

Izrael számára az arab szomszédokkal kialakított modus vivendi és valamennyi játékszabály egy pillanat alatt tûnt a semmibe, a környezet hirtelen ellenségessé vált. "Ha végül valódi demokráciák lesznek a régióban, azzal mindenki jól fog járni, még Izrael is. Ám kétlem, hogy az arab világ készen áll egy olyan valódi demokráciára, amely túlmutat a választásokon. Ha a radikálisok és az iszlamisták, akik a leginkább motiváltak és a legjobban szervezettek, hatalomhoz jutnak, hatalmas veszély fenyeget" - mondta a lapnak Efraim Kam a tel-avivi Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének (INSS) szakértõje.

Egyiptom kapcsán Slomo Brom, az INSS egyik másik kutatója úgy vélte, hogy a szomszédos országokkal kötött megállapodásoknak "önálló életük" van, azok nem csak a forradalmaktól függnek, s Egyiptomnak továbbra is szüksége van az amerikai támogatásra. Ám, ha a Muzulmán Testvérek kerülnek hatalomra, akkor Efraim Kam szerint elképzelhetõ, hogy megszakad a két ország közötti párbeszéd.

Bassár el-Aszad szíriai elnök esetleges bukása is nyugtalanságot okoz, mert a damaszkuszi rezsim a régió erõviszonyait mindig jól mérte fel, és kiszámítható külpolitikát folytatott. A Golán-fennsík a szíriai határnál mostanáig Izrael egyik legnyugodtabb övezetének számított.

Jordániát még nem érte el a forradalmi láz, de Jeruzsálemben és Tel-Avivban számolnak azzal, hogy ez a helyzet nem tarthat sokáig, s amennyiben a palesztin többség veszi át a hatalmat Ammanban, kiszámíthatatlan, hogy mi lesz a két ország között 1994-ben megkötött békemegállapodás sorsa, amely normalizálta a kapcsolatokat. "Amennyiben Jordánia is bedõl, az egész (közel-keleti) egyensúlyt kell újjáépíteni" - mondta egy nyugati diplomata a lapnak.

Izrael õsszel már elvesztette török szövetségesét, amellyel 1996-ban írt alá megállapodást a katonai partnerségrõl. Recep Tayyip Erdogan kormányának megerõsödésével fokozatosan lazult meg az izraeli-török viszony. "Törökország irányt váltott, véget vetett annak a különleges kapcsolatnak, amely Izraelhez kötötte. Riválissá vált. Számunka ez hatalmas veszteség" - vélte Efraim Inbar, a jeruzsálemi Bar-Ilan egyetem igazgatója.

Izrael azonban nem egyszerûen az iszlamisták megerõsödésétõl tart, hanem attól is, hogy a szomszédos országokban olyan gyenge kormányok kerülnek hatalomra, amelyek nem képesek teljes területük ellenõrzésére. Slomo Brom arra figyelmeztetett, hogy amikor valahol kialakul egy hatalmi ûr, oda mindig benyomulnak a terrorista szervezetek.

Az izraeli hadsereg úgy ítéli meg, hogy az arab országokban elég sokáig eltarthat a bizonytalanság, az ingadozás a demokrácia és a diktatúra között, s miután az iszlamista mozgalmak nem ismerik el Izraelt, az arab forradalmakat követõ pangás Izrael kárára lehet. Ez a helyzet pedig Irán malmára hajthatja a vizet, amelynek nukleáris programja létében fenyegetheti a zsidó államot. Efraim Kan szerint Irán saját befolyásának növelésére fogja kihasználni az arab világ meggyengülését, valamint az amerikai és az európai befolyás megszûnését a térségben.

Az eddig elsõsorban az északi, a libanoni határra és a Gázai-övezet térségére koncentráló hadsereg felkészült arra, hogy egyszerre több fronton is harcolnia kell. "Meglepetésekkel kell számolnunk. Tartunk attól, hogy rakétazápor zúdul hazánkra. Az arabok nem tudják elpusztítani Izraelt, még akkor sem, ha arról álmodnak. De jelentõs emberi és anyagi károkat tudnak okozni" - vélte a hadsereg egyik vezetõje.
Link