Németország és Franciaország körvonalazódó közös javaslata egy új stabilitási paktum elfogadtatására az eurózóna adósságválságának megoldása érdekében magában hordozza azt a lehetõséget, hogy az eurózónán belül kialakul egy elit klub, és többsebességes lesz az integráció – véli Rácz Margit, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének kutatási igazgatója.

Az európai uniós integrációs folyamatok elemzésével foglalkozó szakember azzal kapcsolatban fejtette ki a véleményét az MTI-nek, hogy a két vezetõ uniós ország várhatóan közös javaslatokat fog elõterjeszteni az adósságválság miatt politikai krízisbe került eurózóna kormányzásának megerõsítésére. Egy olyan új paktumon dolgoznak, amely nagyobb költségvetési szigorúságot követelne meg az eurózónában.

A kiinduló probléma
A kiinduló probléma az, hogy az adósságfinanszírozás elképzelt módja, az európai pénzügyi stabilitási eszköz, az EFSF feltõkésítése „nem megy”, mert senki nem fektet be, a felárak emelkednek, és egyre reménytelenebb helyzetek alakulnak ki. Emellett folyik a „huzavona” az eurókötvény körül, és arról is, hogy váljon vagy ne váljon az Európai Központi Bank végsõ finanszírozóvá – mondta Rácz Margit.

Egyenlõbbek az egyenlõk között
Véleménye szerint az egyik legvalószínûbb megoldás az lehet, hogy azok az országok, amelyek hasonlóan fejlettek, és hasonlóan szigorú és transzparens közpénzügyi szabályozásuk van, kialakítanak egy szûkebb kört az eurózónán belül, és õk kezelik majd együtt államadósságukat, létrehozzák majd ennek finanszírozására az eurókötvényt. Hozzátette, hogy egy ilyen kötvénynek valószínûleg magas piaci értéke lesz, mert egy fejlett és stabil makropénzügyi helyzetben lévõ csoport áll mögötte. A kutató szerint az elit körbe Németország, Franciaország, a Benelux államok, Ausztria, Finnország, és esetleg még Írország kerülne be.

Erõsödõ IMF
Ezek után marad viszont a kérdés, hogy a többi ország – a mediterrán államok Portugáliától Görögországig – adósságával mit lehet kezdeni. Erre adott válaszként valószínûnek tartja, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerepe meg fog nõni az adósság finanszírozásban. A nemzetközi intézmény ugyanis azért jött létre 1944-ben, hogy ilyen helyzeteket kezeljen. Az IMF-nek sincs azonban elég pénze, tehát fel kell tõkésíteni, de kérdés, hogy egy ilyen elhúzódó pangásos világgazdasági helyzetben ki fogja ezt megtenni.

Ha kialakul egy elit belsõ klub, és például létrehozza az eurókötvényt, az megmenti az eurót, de nem oldja meg az adósságválságot – hívta fel a figyelmet a kutató. Ha azonban az IMF-et feltõkésítik (mert az EFSF-et nem sikerül), akkor emellé lehet esetleg olyan forrásokat találni, amelyek révén, ha nehezen is, de az adósságok kifizethetõvé válnak.

A szakember szerint ettõl a pillanattól kezdve többsebességes lesz az integráció. Õ személy szerint azonban úgy véli, hogy ez nem olyan nagy tragédia, hiszen feltehetõen csak így lehet a jelen helyzetben a tartósság reményében megmenteni az eurót. Ha ugyanis az euró áldozatul esik, akkor sokkal nagyobb lesz a veszteség: kiürülõ jogszabályok és kiürülõ európai uniós intézmények lesznek, és elindul a rendszer lassú visszafejlõdése.

Adósságválság
Most ott tart az unió, hogy egyidejûleg kezelni kell az adósságválságot, és meg kell erõsíteni az euróba mint pénzbe vetett bizalmat. Hiszen már volt tíz „szép éve”, kialakult a nemzetközi szerepe, és az egész európai integráció jelképévé vált – fejtette ki a kutató, aki úgy gondolja, hogy ketté kell választani az euró jövõjét és az adósságfinanszírozást. Ahhoz, hogy az eurózóna egy mélyülõ fiskális és politikai unió reményét felmutató fejlõdés irányába elmozduljon, ahhoz ezt egy kisebb, fejlett országcsoportnak kell elkezdenie.

Az euró áldozatul eséséhez képest kevésbé baj az, ha többsebességes lesz az integráció, és „több hagymahéjon fognak mozogni az országok” azzal az integrációs üzenettel, amely már kezdettõl fogva benne volt a rendszerben, hogy nyitva van az ajtó, és ha teljesíted a feltételeket, akkor beljebb kerülhetsz egy körrel – mondta Rácz Margit.

Forrás: Link