Centiméterekben mérhetõ az az esõmennyiség, ami hiányzik Magyarországról. A természet pusztul, a mezõgazdaság küszködik.

Városaink elefántcsonttornyaiból szemlélõdve sokan talán még örültek is a nagyjából csapadékmentes õsznek. Nyugodtan lehetett szabadtéri programot szervezni, nem kellett esernyõt cipelni és a vizes, sáros cipõk sem okoztak problémát a lakásban. Sõt, Budapesten megcsodálhatjuk a Dunából kibukkanó Ínség-sziklát is. Csakhogy ennek következményei vannak: az aszály hatásait most még nem tudjuk számszerûsíteni, de mind a mezõgazdaság, mind a természet nagyon megsínyli a csapadékmentes hónapokat.

Az Eumet adatai szerint az októberi csapadékmennyiség az ország jelentõs részén akár 50 százalékkal is alulmúlta a hónapra jellemzõ átlagot, novemberben pedig 50-60 mm esõ hiányzott, ami megegyezik az ilyenkor szokásos mennyiséggel… Jelentõs változásra pedig a következõ hét napban sem számíthatunk. Idén õsszel tehát nagy csapadékhiány jellemezte a földeket, közel három hónapja nem volt kiadósabb esõ. Annak ellenére, hogy a hónap eleji száraz idõt október közepétõl gyenge csapadékos, borongós idõjárás követte – tudta meg az FN24 a Vidékfejlesztési Minisztériumtól (VM).

Kínlódik a mezõgazdaság
Az éves csapadék nagy területi szórást mutatva november közepéig 240-500 mm volt: ez a mennyiség a sokéves országos átlagnál 10-50 százalékkal kevesebb Az átlagos „hiány” 30 százalék volt, de Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megye egyes területein „csak” 10, míg Somogy és Zala megyében 50 százalék. A száraz idõjárásnak a növénytermesztésre pozitív és negatív hatásai is voltak. Elõnyös volt a tekintetben, hogy a betakarítási munkák jó ütemben, fennakadás nélkül haladtak, a szárazság a terméseredmények alakulását nem befolyásolta és a betegségek is kevésbé sújtották az állományokat. Kukoricából például két százalékkal lett jobb a termésátlag, mint tavaly. Az idõjárási körülmények kedveztek az érési folyamatnak, így a szárítás csökkentette a termelési költségeket is.

A másik oldalon viszont az aszály igencsak megnehezítette az idõszerû talaj-elõkészítési és vetési munkálatokat: a termelõk nehezen, csak jelentõs energia és többletköltséggel tudták a feladatot elvégezni. Sok esetben nem is lehetett megfelelõ minõségû vetõmagágyat készíteni az õszi vetések alá. Az õszi mélyszántás összességében lassan halad, a száraz, tömörödött talaj sok eketöréssel és sok gázolaj felhasználásával mûvelhetõ – áll a VM lapunknak eljuttatott közleményében.

Hogy mindez milyen következményekkel jár? Az õszi káposztarepce jó részét porba vetették, ami a csapadékhiánnyal kiegészülve azt eredményezte, hogy az állományok közel felénél mind a tõszám, mind a fejlettség nagymértékben elmarad az ilyenkor elvárttól. A késõbbi vetések egyre rosszabb minõségûek, nagyon egyenetlenül keltek. Az összesen 272 ezer hektáros vetésbõl a gazdálkodók mintegy 20 ezer hektárt már kitárcsáztak, több terület további sorsáról tavasszal döntenek. Az õszi kalászosokat is sok helyen porba vetették illetve vetik. A termelõk egyáltalán nem, vagy csak nagy teljesítményû gépekkel tudtak megfelelõ magágyat készíteni, mert a száraz és kemény talajon rendkívül nagy erõfeszítésekkel lehet csak vetni.

Pusztul a természet
A folyamatok nem olyan gyorsak, hogy az idei csapadékban szegény õsz következményeit már most megbecsülhessük, ám általánosságban elmondható, az évek óta tartó szárazabb idõjárás komoly hatással van a természetes környezetre is. Minden élõhelynek szüksége van ugyanis csapadékra, hogy maradéktalanul betöltse ökológiai szerepét – mondta el az FN24-nek Figeczky Gábor, a WWF Magyarország igazgatója. A szárazság gyengíti például a fákat, amelyek így kevésbé képesek ellenállni a betegségeknek és a kártevõknek, sõt, az aszály kedvez a kártevõk idõnkénti hirtelen és nagymértékû felszaporodásának. Emellett a növényeknek az õszi-téli, „dermedtnek” tûnõ állapotban is szükségük van vízre, bár anyagcsere-folyamataik lelassulnak.

Bármikor jöhetnek „szûk esztendõk”, ám a manapság megfigyelhetõ folyamatokat nem lehet elszigetelt eseményekként kezelni. Hangsúlyozni kell, hogy a globális felmelegedésnek nevezett jelenség nem elsõsorban fokokkal mérhetõ hõmérsékletemelkedést jelent, bár tény, hogy az utóbbi évtizedek során ez is mérhetõ. Az emelkedés globális szinten az elmúlt 25 évben évtizedenként 0,19 fok, amire lehet, hogy legyintünk, azonban egyes fajok számára már ez is szinte elviselhetetlenül gyors változás – jegyzi meg a szakember. A közeljövõben a klímaváltozás fõleg a szélsõséges idõjárási jelenségek gyakoriságában jelentkezhet majd, megnõhet az árvizek, aszályok, pusztító viharok valószínûsége és ereje is.

Magyarországon a közlemúltban érzékelhetõ változások voltak például a Balaton és a Fertõ-tó vízszintcsökkenése, a vízparti élõvilág átrendezõdése. A homokhátsági szikes tavak élõvilága folyamatosan pusztul, van ahol már el is tûnt. A vizes élõhelyek lassan összeroppannak, illetve átrendezõdnek, Európa egyik utolsó, az Alföldön fekvõ homoki tölgyese lassan eltûnik – sorolja Figeczky Gábor. Az élõhelyek megszûnésével pedig eltûnnek a megszokott állatfajok is. Az egyik legkritikusabb helyzetben a kétéltûek vannak, hiszen az õ életciklusuk nagyban függ a víztõl.

Forrás: Link