A holokauszt-történet elsõ és legfontosabb mondata ugye így hangzik:
'Érkezés és a peronon történõ szelekció után a gyerekeket, munkaképteleneket és öregeket azonnal vitték a gázkamrákba és elpusztították õket'
Bizony nem nehéz belátni, hogy a ma élõ sok-sok ezer túlélõ bizony abban az idõben nemigen lehetett más csak gyerek, aki puszta létezésével is cáfolja ezt a dogmát!
Ez tettenérhetõ különbözõ 'irodalmi' megnyilvánulásokban is például Kertész Imre
Sorstalanság regényében, ahol a fõszereplõ gyermekkórházba kerül a táborban
(gyerekkórház ott ?! ez már az eretnekség netovábbja!) és ki is gyógyítják tifuszából.
Ezekre a gondolatokra normális ellenérveket (a fasisztázáson kívül) soha nem hallottam.

Ha egyetlen mondatba akarnám sûríteni elméleti kétségeimet, akkor ezt kérdezném:

Hihetõ e az, hogy a világ egyik legfejlettebb technikai és kultúrnemzete az
összeomlás idõszakában (ne feledjük a fõ történések a dogma szerint 1944
tavaszán-nyarán voltak, amikor összeomlott a keleti front és az angolszászok partra
szálltak Normandiában) amikor nem volt üzemanyag és vasúti kocsi, amikor a frontot
nem tudták ellátni, nos ekkor erõforrásait nem kímélve arra összpontosított,
hogy több millió szerencsétlent átutaztatva Európán - elsõ számú vezetõjének parancsa nélkül - a lehetõ legdilettánsabb módon, egy erre teljesen alkalmatlan, lassan ható, ön és robbanásveszélyes féregirtó segítségével legyilkoljon??

Bizony ez teljesen hihetetlen, és csak azokat szállították a táborokba, akikre a
szintén fojtogató munkaerõhiány miatt szükség volt. Ezeknek a száma nem volt csekély, de milliókról szó sincs.

A közvélemény általában nincs tisztában olyan alapvetõ dolgokkal sem, hogy soha
nem találtak és nem tudnak felmutatni egyetlen olyan holttestet vagy vázmaradványt
sem, ahol ki lehetne mutatni a ciánhidrogének egykorú vegyi beágyazódását.
(ilyet nemigen lehet hamisítani) Az állítólagos 4 millió ilyenbõl egy felet sem!!
Erre persze általában az a válasz, hogy mert elégették az összeset a krematóriumokban.
No igen, de a csontok nem égnek el, ugye azokat csontmalomban kell leõrölni, ami közel s távol nem volt Auschwitzban. (fõleg nem olyan kapacitású, ahol 4 milliót lehetett volna ledarálni) Az egykori állítólagos megsemmisítõ táborok területét (Treblinka, Majdanek, Chelmno, Auschwitz stb..) ausztrál cégek talajröntgenekkel 30 m mélyen átvizsgálták, de nem találtak semmit.
A dogma technikai képtelenségeit ugye számos szakértõi jelentés (a legismertebb az
ún. Leuchter jelentés) feltárta, mellette szóló szakértõi szintû munkát mind a mai
napig senki sem tudott felmutatni. Még egy technikailag konzisztens gázkamra
vázlat sem készült el sohasem. Az elmélet számos tekintetben visszavonulót
is fújt. Lecsökkentették az Auschwitzra esõ halottak számát 1,3 millióra, kivezettek a
köztudatból számos képtelen horror történetet.

De a dogma, mint az ezer fejû hidra másfelé tekeredve, más alakba bújva, de nem engedett a hatmillióból. A hiányzó halottakat áttestálva Treblinkára, Chelmnóra vagy éppen a keleti front különleges egységeire folytatja képtelen karrierjét. Ha majd egyszer szabadon megírható lesz a történet teljes szineváltozása, akkor majd rácsodálkozhatunk, hogy a mai történet már alig hasonlít a kezdeti puritán kinzásokkal kicsikart primitív hazugsághalmazra.
De amíg ezért csak börtönt lehet kapni az ún. demokrácia legnagyobb dicsõségére, addig erre aligha akad vállalkozó.

A magyar történésekkel kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy az 1941-es
népszámlálás 480 ezer zsidót talált az akkori területen. A származást ugye
akkoriban jó alaposan megvizsgálták, tehát nem valószínû, hogy nagyon nagyot
hibázott volna a Királyi Statisztikai Hivatal. Nos ebbõl a 480 ezerbõl most már úgy
áll, hogy 600 ezret vittek és pusztítottak el, de nem ritka a 800 ezres szám
feltûnése sem. A következõ cseppet sem tudományos számítások szerintem sokkal közelebb állnak a valósághoz, mint az utólag kiagyalt rémmesék.
A 480 ezer majdnem pontosan fele-fele arányban oszlott meg Budapest és Vidék között. Kb 120 ezer munkaszolgálatos szolgált a hadseregben, õk ugye érinthetetlenek voltak, õket nem lehetett elszállítani sehova. Budapesten kb 200 ezer zsidó érte meg a szovjet bevonulást (ebbe természetesen a frontról visszaszivárgó muszosok is benne voltak, (ezek számát nem ismerjük) tehát kiszámolható, hogy vidékrõl kb 120-130 ezer embert szállíthatott el kb fele-fele arányban a német és a magyar vasút. A német vasúti feljegyzések kb 60-65 ezer emberrõl beszélnek a saját részükrõl. A kiszállított 120-130 ezer ember harmada-negyede 30-40 ezer ember sajnos a rossz körülmények és fõleg a tifusz következtében elpusztult. Az innen visszakerülõ emberek tömegei és a Budapesten kiszabadult emberek több mint fele a következõ években az éppen formálódó Izrael állam felé vette az irányt, ahol több mint 200 ezres létszámukkal a létrejövõ állam egyik masszív alapzatát adták. Ezt a számot izraeli források is megerõsítik, megemlítve, hogy az akkori zsidó nagyvárosok (Tel Aviv, Haifa) hatalmas monolit magyar városrészekkel rendelkeztek.
Ezt lehet válaszolni, ha megkérdezik, hogy akkor hová tûnt az a sok zsidó?
Hát oda...Izraelbe távoztak el. Ez általában a sok egyéni történetben is nyomon
követhetõ. Az, hogy arról mesélnének, hogy 'mindenkim odaveszett' viszonylag
ritka, bár azért elõfordul. Inkább az a jellemzõ, hogy 'Pali bácsi meghalt, de a
nõvérem és Stanci néni Haifába kerültek, én már nem tudtam utánuk menni'

Budapesten kb 80-90 ezer, vidéken kb 5 ezer zsidó nemzetiségû maradt.

A 600-800 ezer holokauszt áldozatról természetesen szó sem lehet, pontosan az
ilyen mértéktelen túlzásokkal szennyezik be a valóban elpusztult ártatlan
emberek emlékét.

Az utóbbi idõben úgy tûnik növekszik a cionista visszavágási kisérletek száma
és intenzitása. Hatalmas új kártérítési igények merültek fel a magyar
állammal és különféle szervezeteivel szemben, valamint erõsödött a magyarsággal
szembeni kollektív felelõsség felvetésének kérdése. Mindez természetesen
a szokásos kettõs mérce szerint.

Az természetesen eszükbe sem jut, hogy alig 4 év múlva egy olyan szinte száz
százalékig zsidó államvezetés és annak szintén döntõen ugyanilyen származású
terrorszervezete a magyar történelem legnagyobb hajtóvadászatát kezdi meg és
viszi végig. Ezen gondolatmenet alapján természetesen õket is kollektív
felelõsség terhelné a 15.000 legyilkolt és 350.000 börtönbe juttatott magyar
emberért, nem beszélve a kitelepítettekrõl és más módon meghurcoltakról
valamint a megfélemlített 9,5 millióról. Az aljasságnak és a bosszúállásnak
ezt a szintjét soha senki mégcsak meg sem közelítette Magyarországon.

A holokauszt-történet karrierje azért reméljük most már a végéhez közeledik.
Az ezredforduló elõtti 0,5-1 százaléknyi ember, aki önmagának is félve merte
bevallani, hogy nem hiszi ezt a képtelenséget, 2006-2007 -re már 15-17 %-ra
duzzadt. Azóta ilyen adatokkal nem találkoztam de becsléseim szerint már bõven
30 % felett jár ez a szám. Azért ne legyünk hurráoptimisták: még nagyon sokan
megkérdõjelezhetetlen szent történetnek tartják ezt, fõleg az idõsebb
korosztályban, ahol az utóbbi évtizedek agymosása sajnos megtette hatását.

A dogma teljes bukása valószínûleg egybe fog esni a cionista világrendszer
bukásával. A jelenleg szigorúan tiltott téma szabad kutatása esetén valószínûleg
ezrével fognak elõkerülni olyan adatok, amelyek a XX. század legnagyobb csalásának hátterét megvilágítják majd.
Mivel ez a dogma a cionista érdekérvényesítés egyik legalapvetõbb fegyvere, ezért
ne legyen kétségünk: kíméletlenül, foggal-körömmel ragaszkodni fognak hozzá.
Minden egyes ember, akit érveinkkel a magunk oldalára tudunk állítani egy
koporsószeg a csalás és hazugság világbirodalmának koporsóján. Tudjuk, érezzük,
hogy egyre többen vannak ilyenek, szolid és türelmes felvilágosítással járuljunk
hozzá számuk gyarapodásához!

Pónya Attila