Én meg a lelki üdvötök m(i)att! Kína közel két évtizede indította útjára emberi ûrrepülési programját, melynek végcélja egy saját, legénységgel rendelkezõ, hosszú távon mûködtetett ûrállomás létrehozása 2020-ra. A közelmúltban került sor az elsõ kísérleti állomás fellövésére, illetve az elsõ dokkolási tesztekre, melyek sikere nagy lépést jelent a cél felé. A kínai sikerek nemzetközi visszhangja azonban nem egyöntetûen pozitív: a legszkeptikusabb Egyesült Államok a technológia katonai célú felhasználástól tart, valamint kémkedéssel vádolja Kínát.

November közepén Kína elsõ kísérleti ûrállomása, a Tienkung−1 (Tiangong−1, magyarul Mennyei Palota) irányítási státusza hosszú távú üzemeltetésûre módosult, számolt be a Space Daily. A rövid távú kategóriából történõ elõrelépés megvalósulása a november elsõ két hetében zajló, Sencsou-8 (Shenzhou-8) ûrhajóval végrehajtott dokkolási kísérletek eredményétõl függött. A Sencsou−8 és a Tienkung−1 kétszeri összekapcsolódása után az ûrhajó földet érésével november 17-én teljes sikerrel zárult Kína elsõ, egyelõre legénység nélküli ûrmodulokkal végrehajtott dokkolása.
A modern Kína képekben - kattintson!

Egyrõl a kettõre

Ez az eredmény Peking számára jelentõs elõrelépést jelent emberi ûrrepülési programjában, melynek így három szakaszából a második befejezõ fázisába értek, és amelynek végsõ, nagyszabású célja Kína hosszú távú emberi jelenlétének megvalósítása az ûrben egy saját, nagy méretû ûrállomás fenntartásával, írja tanulmányában Kevin Pollpeter, a kínai ûrprogram szakértõje.

Az 1992. szeptember 21-én elindított, a dátum után 921-es Projektnek elnevezett program elsõ lépése az elsõ ûrszondák fellövésétõl 2005-ig, a Sencsou−6 jelölésû, két asztronautát szállító ûrhajó földet éréséig tartott. Ebben a szakaszban vált Kína a világ harmadik országává Oroszország és az Egyesült Államok után, amely önállóan embert juttatott az ûrbe: 2003 októberében Jang Livej (Yang Liwei) a Sencsou−5 fedélzetén elsõ kínai állampolgárként hagyta el a sztratoszférát. A második lépés elsõ fázisát Kína 2007-ben, a Sencsou−7-es ûrhajó küldetése végeztével teljesítette, alig négy évvel Jang útja után a Sencsou−7 utasai ûrsétát hajtottak végre.

A jelenlegi, második fázis célkitûzése kisebb ûrállomások tesztelése és mûködtetése, ennek keretében a tervek szerint a Tienkung–1-et 2013-ban a Tienkung−2, azt pedig 2015-ben a Tienkung−3 váltja majd le. A három „Mennyei Palota” tesztelésébõl származó eredmények segítik majd hozzá a kínai mérnököket az ország elsõ, saját üzemeltetésû, hosszú távon fenntartott, a tartós emberi jelenlét körülményeit biztosító ûrállomás kivitelezéséhez és Föld körüli pályára állításához. A Sencsou−8 és a Tienkung−1 sikeres dokkolásai által elindított kísérletsorozat folytatására már 2012-ben sor kerül. A Sencsou−9 és a Sencsou−10 közül legalább az egyik ûrhajó biztosan legénységgel a fedélzetén indul majd útjára, akik az ûrállomáson eltöltött rövid idõ alatt az ûrkutatás mellett orvosi kísérleteket is el fognak végezni, hogy elõsegítsék a hosszú távú ûrbéli tartózkodás technológiai hátterének megvalósítását.
Galériánk az orosz ûrtechnikáról - kattintson!

Míg a Tienkung−1, 2, és 3 ûrállomások csupán három asztronautát tudnak befogadni, maximum húsz, illetve negyven napig, és tervezett élettartamuk két év, a 2020-ra tervezett teljes értékû ûrállomás tíz évig maradna Föld körüli pályán, és állandó, bizonyos idõszakonként cserélõdõ legénysége lehetne. A 2020-as célkitûzés jelentõsége többek között abban rejlik, hogy a 16 ország által üzemeltetett Nemzetközi Ûrállomás (International Space Station, ISS) tervezett élettartama éppen ekkor ér majd a végéhez, és egyelõre nincs tervezett utódja, csupán a projekt meghosszabbításáról szóló tervek láttak napvilágot. A kínai ûrállomás méreteit tekintve azonban jócskán elmarad az amerikai és orosz technológia által dominált ISS mögött. Az ISS súlya 450 tonna, hossza 51 méter, jövõbeli ázsiai kollégája viszont a tervek alapján csupán 60 tonnát fog nyomni. Peking szerint azonban felesleges az összehasonlítás, hiszen Kína önállóan hozza létre és mûködteti majd az ûreszközt, míg az ISS széleskörû nemzetközi összefogás eredménye.
Link