Bolygónkon itt a földön, jelenleg is több ezer különbözõ vallás és szekta van jelen egyidejûleg. A pontos számukat csak azért nem lehet tudni és meghatározni ennek a több ezerféle vallásnak és szektának, mert napról napra születnek és tûnnek is el újabb és újabbak. Ezek a különféle vallások történelmünk során mindig befolyásolni próbálták az emberiséget, és ma is így van ez, miközben már a szédületes technikai fejlõdésünkkel az új korszakváltás küszöbére értünk.


Ha minden ami van, az egyes egyedül Isten által teremtett, akkor az Istenek igazságosnak, tejhatalmúnak és jónak kell lennie, mert minden az õ akarata szerinti teremtmény. Joggal vetõdik fel a kérdés ezután sokakban, miért engedi ez az igazságos és jóságos Isten azt, hogy háborúk keletkezzenek, hogy vér és könnyek folyjanak, hogy ártatlan embereket, nõket és gyermekeket gyilkoljanak. Miért lehetnek részesei a jólétnek és boldogságnak a gazemberek, csalók, gyilkosok, hazug bírák, bankárok, politikusok. Ha ez az okos Isten azt akarja, hogy minden ember õt szolgálja, amint azt a földi vallások hirdetik, akkor miért engedi, hogy egyetlenegy bolygón több ezer féle egymástól különbözõ vallás és szekta legyen, az õ nevében tevékenykedjenek, az õ nevében véres összetûzésekben harcoljanak egymással és öljék meg egymást. Hogyan engedheti meg egy bölcs és jóságos Isten azt, hogy a gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek legyenek, az egyik embernek mindene meglegyen, a másiknak meg semmije se legyen, ha mindannyian az õ gyermekei?. Milyen értelmet szánt egyáltalán az intelligens életnek az Isten?.. A válasz bennünk van, az emberben, az emberekben. Ott van mindenkiben és mindenhol az emberek agyában és szívében. Az utóbbi évezredekben, évszázadokban a föld mindenkori nagy hatalmasságai, uralkodói, vezetõi, a vallás és a politikai által, annak felhasználásával félrevezették az emberiséget, és minket mindannyiunkat, a mindenkori nagy hatalmi célok megvalósítása érdekében feláldoztak bennünket. A vallási és politikai hatalmi struktúrák már a kezdet kezdetén erre alakultak ki és rendezkedtek be, és ezt folytatták hatalmuk során mindig is következetesen. A római katolikus vallás csak egymagában, a sötét középkorban az inkvizíció és a hódítások által több embert kiirtott, mind a 20.században az önkényuralmi rendszerek együttesen. Az inkvizítorok a vallás képviseletében és erõsítésében ölették az embereket kényük-kedvük szerint szinte bármiért. A nagy hódítások idején a gyarmatosítók és konkvisztádorok szintén csak közönséges gyilkosok voltak, egyik kezükben a keresztel, másikban a kardal öltek az aranyért, vagyonért, hatalomért. A mesés egyházi vagyonok is így szaporodtak évszázadról-évszázadra, a hívek meg közben mindig csak egyre szegényedtek. A kérdés csak az ezek után, milyen Szentek voltak azok, akik halállal térítettek.?. "Cuis regio, eius religio" - "Akié az ország, azé a vallás", sokszorosan kipróbált római alapelv ez.. A vallás címszó alatt már sajnos a történelem folyamán annyi de annyi bûnt elkövettek az emberiség ellen, ami elmondhatatlan. Ha szememre vetik azt, hogy nem eléggé tisztelem a vallást, akkor a meggyõzõdésembõl és a szívembõl biztosíthatok mindenkit, hogy én nagyon tisztelem azt a vallást, amely a hívõket is tiszteli. De ha a hívõk tudatlanságát szemérmetlenül kihasználják, ha a hiszékenységbõl csengõ aranyakat vernek, ha az e világi hívõket túlvilági büntetéssel fenyegetik, akkor az ilyen vallásokat bármilyen színben pompáznak is, nem tudom tisztelni.. Nagy valószínûséggel feltételezem azt, hogy az értelmi fejlõdésünkkel és öntudatra ébredésünkkel, szükségszerûen és kényszerûen el fog jönni majd a sokféle földi istenség és a sokféle hit vége a földön. Azzal a kitétellel természetesen, hogy mi mindannyian a hatalmas nagy egész részei vagyunk, amit csak egy nagy Isten teremthetett. Hiszen lennie kell egy hatalmas és jóságos erõnek ami értelmét adja és összefogja az egész univerzumot, és abban mi is ott vagyunk emberek, mindahányan csak vagyunk. Ezután már az egy nagy Istenek nem kell felfoghatatlan módon egyidejûleg jónak és dühösnek lennie, többé már nem felelõs minden szenvedésért, örömért és megpróbáltatásért. Mi magunk hordozzuk önmagunkban a pozitív és negatív erõket, mert mi mindannyian a nagy egészbõl származunk, a nagy egész részei vagyunk, az örök körforgásból vagyunk, ami mindig is volt és lesz is.. A korszakváltásunk közeledtérõl és lehetõségeirõl tavaly már írtam egyszer, hiszen egyre inkább az atomkorból az ûrkorba közelítünk. A korszakváltás küszöbére értünk, hamarosan átléphetünk az atomkorból az ûrkorszakba.!. Persze ez az ûrkorszakba lépésünk csak akkor lehetséges, ha sikerül átvészelnünk és túlélnünk a rendkívül veszedelmes jelenünket, az atomkort. Ha addig nem pusztítjuk el valamivel magunkat ameddig odaérnénk. A földi legmodernebb technikai mindig a haditechnikai fejlesztésekre irányult elsõsorban. Az emberiségnek mindig a fegyverkezés volt az elsõdlegesen fontos, és vele pedig egymás elpusztítása. A mára felhalmozott atom, lézer, és sugárfegyverek mellett jelentõs vegyi, biológiai és kémiai arzenállal is rendelkeznek a nagyhatalmak. Mindezek bevetése pedig a kialakuló helyzettõl függõen szinte bármikor megtörténhet. Tehát manapság nem túlzottan jók a kilátásaink, ezt a nemzetközi helyzet is gyakran generálja és alátámasztja. Közben a technikai fejlõdésünk mára már annyira felgyorsult a modern korunkra, hogy 10 év alatt fejlõdünk annyit mint régen 100 év alatt, régen egy évszázad alatt ugrottak annyit amit most egy évtized alatt megteszünk.!. Ha ezt az ugrásszerû technikai fejlõdésünket a jó célok szolgálatába állítanánk, az emberiség javára fordítanánk, akkor egy teljesen más világban élhetnénk, szinte minden más lehetne körülöttünk, a minket körülvevõ világunkban. Ha ez így lenne, akkor túlélhetnénk az atomkort is, és átléphetnénk az egyik legnagyobb fejlettségi szintre ami elérhetõ, beléphetnénk a jövõbe, az ûrkorszakba.



Az emberiség történetében az ûrrepülés mûszaki fejlõdésének elõrelépései olyan hatalmasak voltak az elmúlt évtizedekben, hogy ûrhajózás megelõz szinte minden más hasonló területet az utóbbi fél évszázadban. A NASA Houstoni központjában nagy dolgok kezdõdtek meg az ötvenes évek végétõl kezdõdõen. Az elsõ mérések a hold közelében 1959. szeptember 13-án történtek, a Lunik-11 emberi személyzet nélküli ûrszonda által. Tíz évvel késõbb, 1969-ben pedig már elstartolt az elsõ emberi személyzettel ellátott ûrhajó is a hold irányába. 1969. július 20-án az Apollo-11 volt az elsõ holdra szállás, Neil Armstrong és Edwin Aldrin ûrhajósokkal a fedélzeten. Az Apollo-program keretében 1969 és 1972 között 12 ûrhajós járt a Holdon. Az elsõ földlakók által létrehozott repülési objektumot, amely elhagyta földünket és naprendszerünket, amelyet a világûrbe küldtek, 1972 márciusában az Amerikai Egyesült Államokból lõtték fel, azzal a céllal, hogy tájékoztatást adjon rólunk idegen, földönkívüli értelmes intelligenciák számára. A Pioneer-10 nevû ûrszonda 1972. március 3-án indult az USA-beli Cape Canaveralból, a NASA Cape Kennedy indítóállomásáról lõtték fel. A Pioneer-10 nevû ûrszonda elkezdte hosszan tartó útját, amely akár 100 millió évig is eltarthat majd. A Pioneer-10 útja során keresztezte naprendszerünk legnagyobb bolygóinak pályáját, a Jupitert, Szaturnuszt, Uránuszt, Neptunuszt, Plutót, majd ezután elhagyta naprendszerünket. A Pioneer-10-et tehát azzal a szándékkal indították útjára, hogy tájékoztatást adjon rólunk különféle értelmes földönkívüli lények, intelligenciák számára. A szonda fedélzetén van egy aranylemez, amelyen mindez a tájékoztató anyag megtalálható rólunk. Az aranylemezen található információkat, két amerikai asztrofizikus, Carl Sagan és Frank Dark fejlesztették ki. Az üzenet szövegét nem lehetett semmilyen általunk ismert világ nyelven megfogalmazni, mert ezeket 100 százalékos biztonsággal nem értenék meg. Ezért Sagan és Dark kifejlesztettek egy jel nyelvet, egy jelekbõl álló nyelvet, amelyet minden gondolkodó és értelmes lény könnyedén megérthet. Az aranylemezen elõször is van egy férfi és egy nõ rajza, a férfi a békés szándék jeléül felemeli a jobb karját. Ez minden egyes intelligens lény számára egyértelmûen felismerhetõ. A lemez alján van ábrázolva a naprendszerünk a kilenc bolygójával, azon belül a föld, ahol mi élünk. A bolygók távolsága a naptól lineáris számszimbólumokkal van megadva. A lemez jobb oldalán van bevésve az ûrszonda vázlatos körvonala és repülési pályája. Tehát ez volt az elsõ alkalom, hogy mi emberek információkat küldtünk ki magunkról a világûrbe, más értelmes lények számára kapcsolatfelvétel céljából. Ezután a Voyager-2 volt a következõ ûrszonda 1986-ban, amelyet kiküldtek és kijutott a naprendszerünkbõl, utána pedig kijutott a csillagközi térbe s pályáját folytatja megszakítás nélkül, míg esetleg egy más csillag bolygói között értelmes lények be nem fogják, rá nem találnak valahol. A szondák útjára bocsátása óta már eltelt néhány évtized, de eddig még természetesen semmi érdemleges választ nem kaptunk róluk senkitõl. Nem is kaphatunk, hiszen ezen a technikai színvonalon olyan lassan halad, hogy még nem is érhetett oda, ahol azt valaki fogadhatta volna. A jövõben teljesen más dolgok fognak történni majd, ha teljesen más irányokba megyünk el.. Arra sokan nem is gondolnak, hogy nemcsak a világûrben lehet földönkívüliek nyomaira bukkanni, hanem itt a földön is. Mi is, az emberiség is kaptunk már a múltunkban hasonló üzeneteket különbözõ földönkívüli értelmes lényektõl, humanoidoktól. Mindezek pedig ott vannak és megtalálhatóak a régmúltunkban, a történelmünkben. Ha ennek az ûrszondabeli aranylemeznek a plakettjét teszem az inkák és maják valamelyik õsrégi lemeze mellé, összehasonlítva a jeleket, érdekes hasonlóságokat tapasztalok. Ezek után pedig felteszem a kérdést, a mai tudósok vajon miért nem kezdik el végre komolyabban vizsgálni ezeket a: köröket, háromszögeket, négyzeteket, vonalakat, az ûrkorszakbéli emberek szemével látni, összehasonlítani, tanulmányozni. A válasz egyébként ott van mindenre a múltunkban, de mivel a múltunkat sem ismerjük még megfelelõen, ezért a jövõnket sem ismerhetjük igazán. "Ismerd meg a múltadat, és általa majd a jövõdet is megismered".. A földünk egyébként szerteszét tele van olyan õsi emlékekkel és bizonyítékokkal, amelyet a föld legrégebbi kultúrnépei õriznek a történetükben, történelmükben. Ezek az emlékek minden kontinensen megtalálhatók, Ázsiától az Európai kontinensen áthaladva Afrikától egészen Amerikáig. Mindenhol vannak olyan kõvésetek, barlangrajzok, fametszetek amelyek különbözõ repülõ tárgyakat, és sisakos, szkafanderes alakokat ábrázolnak. A földön szinte mindegyik õsi nép õriz ilyen tárgyi és szellemi emlékeket anyagi és írott kultúrájában egyaránt. A "földönkívüliekrõl" címmel megjelent háromrészes munkámban ezt korábban már részletesen is kifejtettem és taglaltam.. A csillagok elérésének mûszaki lehetõségei kétfélék lehetnek. Ha az elkövetkezendõ évtizedekben nem sikerül olyan hajtómûveket létrehozni, amelyek az ûrhajók számára biztosítanák a fénysebességet (300 000 km másodpercenként), akkor lehetetlenné válik az emberi ûrhajósok részére az, hogy még a hozzánk a legközelebbi állócsillaghoz, a Proxioma Centaurihoz irányuló utazás is. A Proxioma Centauri ugyanis tõlünk 4,3 fényévnyi távolságra van, ami az eddigi ûrutazási módunkon 3000 földi évre évre lenne szükség az oda történõ ûrutazáshoz, ami így egy teljesen abszurd elképzelés. Egyenlõre az idõ, mint hatalmas akadály áll már csak az ûrutazások sikerének útjában. Ma már az ûrrakéta technika elavult, ez már kevés a mai komolyabb célok eléréséhez. Ám a jelenleg folyó rohamos és gyors ûrtechnikai fejlõdéssel csak idõ kérdése a fénysebesség elérése. De persze a fénysebesség sem a maximum, még a fénysebességtõl is lehet majd nagyobb sebességet elérni a jövõben, és így még jobban le fog majd rövidülni az ûrutazások idõtartama. Tehát a határ valóban a csillagos ég, a jövõben el fogjuk érni a csillagokat, ez már csak tényleg idõ kérdése.



A technika a legnagyobb bizonyossággal lehetõvé fogja tenni azt, hogy kapcsolatba lépjünk az ûrben idegen intelligenciákkal. Hogyan fogunk nekik bemutatkozni.?. Mint római katolikusok? Mint görög-ortodoxok? Mint protestánsok? Mint mormonok? Mint zsidók? Mint mohamedánok? Mint buddhisták? Mint hinduk?. Talán azt akarjuk mindezzel, hogy egy idegen intelligencia szellemileg csökkent értelmûnek, szellemileg csökkent értékûnek tartson minket mindezért. Azért mert szombaton nem foglalkozunk a fény gyújtásával? (ortodox zsidók). Azért mert vasárnap nem foglalkozunk a fénnyel? (keresztény-katolikusok). Azért mert nem eszünk disznóhúst? (mohamedánok és zsidók). Azért mert a sovány teheneket és a kövér patkányokat szentnek tartjuk? (hinduk és rokon vallásaik).. Nagy valószínûséggel feltételezem azt, hogy a harmadik csillagközi évezredben már kényszerûen el fog jönni a sokféle földi istenség és a sokféle hit vége. Azzal a kitétellel természetesen, hogy mi mindannyian a hatalmas nagy univerzumi egész részei vagyunk, amit egy nagy Isten teremtett. Ezután már az egy nagy Istenek nem kell felfoghatatlan módon egyidejûleg jónak és dühösnek lennie, többé már nem felelõs minden szenvedésért, örömért és megpróbáltatásért. Mi magunk hordozzuk önmagunkban a pozitív és negatív erõket, mert mi mindannyian a nagy egészbõl származunk, ami mindig is volt és lesz.. Nem tudok kitérni a nagy egészre, az Istenre vonatkozó rákérdezésre történõ válasz elõl, mert az a meggyõzõdésem, hogy a vallások a számtalan isteneikkel fékezik a fejlõdést. Milyen sokszor voltak a vallások és szekták, miközben mindegyikük felesküdött egy istenre, elindítóik a háborúknak, a szenvedéseknek és szörnyûségeknek. És ha nem térnek jobb belátásra, részben okozói lesznek az emberi élet megszûnésének is. Érdemes kicsit megnéznünk a földünk népességnövekedésének folyamatát az utóbbi évezredekben. Mennyivel is, hány emberrel is nõtt a föld lakossága az évezredek és évszázadok alatt. Krisztus elõtt, azaz idõszámításunk elõtt 10 ezer évvel ezelõtt, a neolitikum, az újkõkor kezdetén körülbelül 10 millió volt a föld lakossága. Jézus Krisztus születése idején és az õ korában, azaz idõszámításunk kezdetén már 200 millió volt. Az ezredfordulón, 1000-ben 400 millió. A középkorban, 1400-ban már 600 millió. Az 1800-as években elérte földünk lakossága az 1 milliárdot. Az 1900-as évben már a 2 milliárdot. Az 1960-as évben már a 3 milliárdot. Az ezredfordulón 2000-ben a 6 milliárdot. Most 2011-re már 7 milliárdan vagyunk. A jövõben pedig ha ez így folytatódik, akkor 2040-re már 10 milliárdan leszünk.! Ennyi embert pedig már biztosan nem fog tudni eltartani a kifosztott, kizsigerelt, tönkretett és erõsen beszennyezett földünk. A kontinensek közül Európa népessége nagyjából stagnál, viszont a többi földrész, Ázsia, Amerika és Afrika népessége ugrásszerûen növekszik. Azt hiszem mindenki láthatja így szemléletesen, és jól érzékelheti is ezt az õrületesen növekvõ szaporodási tendenciát, amire nincs felkészülve a föld eltartó rendszere, élõvilága és ökoszisztémája sem. A félelemkeltõ jövõ perspektívája elénk vetül, a föld népessége folyamatosan nõ, az emberek demográfiai görbéje folyamatosan emelkedik. Évente, havonta, naponta, óránként, percenként nõ földünkön az emberek száma. Emberáradat árasztja el bolygónkat. Mindeközben minden embernek táplálékra, ruházatra, lakásra van szüksége. Mindannyian különféle hulladékot és szemetet termelnek, szaporítják a nitrogént. Egyre több mezõgazdasági haszonterületre és több nyersanyagra van szükség, mint amennyivel a bolygónk rendelkezik. Mint a rákszerû daganat áttételei, úgy lesznek a városok és települések földterületei túlzsúfolva. Ha végsõ szükségbõl kiirtják az õserdõket és a dzsungeleket is – amelyeknek nagy részét már ki is irtották – az emberiség önmagát fojtja meg, megsemmisíti az oxigénforrásokat is. Az életelixír a víz már nem lesz elégséges, akkor sem, ha minden földi készletet figyelembe veszünk. A tudósok arra hívják fel a figyelmet, hogy még a 2100. év elõtt a Föld tönkre fog menni.. Erre a problémára csak egyféle megoldás van, az azonnali és szigorú születéskorlátozás globálisan. Ennek viszont ellentmondtak az utóbbi évszázadokban a vallások, és még most is ellentmondanak a nagy és kis vallási közösségek urai és parancsolói. Mintha csak egy világot átfogó nagy kartell megállapodást kötöttek volna egymással. Minden közösség számon tartja a bárányait, és a több bárány több hatalmat jelent. Még akkor is, ha ez a hatalom az emberek nyomorában valójában nem is lehet az Isten akarata szerinti. Ami itt az Isten nevében történhet, az nem más, mint hatalompolitika a legszegényebb teremtményekkel szemben, az Isten hasonmásai és képmásai ellen, ami az emberiség ellen elkövetett bûntény.. Nem kellene már végre az emberiségnek saját magát a világûr és a teljes univerzum részének tekintenie. Ebbõl a pozícióból a saját jelentõségének megfelelõ viszonylatokba kerülne, megõrizhetne egy világot hazájaként és egyidejûleg bátrabban tehetne lépéseket a csillagok felé. A jövõ a világûrben való utazásokat jelenti majd – a Holdon tett látogatások csak egészen csekély kezdetek voltak – mert nyersanyagokra és térre lesz szükségünk. A világûrbeli utazások a bizonyosságot súroló valószínûséggel elhozzák majd a „másik csillag urával” való találkozást is. Ez a találkozás nem illeszkedik a földön jelenlévõ több ezer féle vallás és szekta koncepciójába. A hívõ báránynak, az embernek kell a teremtés koronájának maradnia.! És mi van, mi lesz akkor, ha a más bolygókon élõ, ott lévõ, intelligens lények minket messze felülmúló intelligenciával léteznek, akik mentesek minden isteni teremtési aktustól. Olyan nehéz a meghitt és kedvessé vált mesétõl búcsút venni. Egyesek luciferi ügyességgel igyekeznek ezt a jövõbe mutató technikát szabotálni. Az ebbe az irányba mutató kutatásoktól óva intenek. Ennek a szándéknak a beszivárgása olyan finoman és tudatosan történik, hogy az ûrutazási tervekkel kapcsolatos bölcs kritikusok egy némelyike már észre sem veszi, hogy ki is vezeti a tollukat az argumentációik folyamán.. A tudást nem feltétlenül csak a tudományos utakon lehet megszerezni, és valójában semmilyen jelentõs ún. vallási igazságokhoz soha sem ilyen módon jutottak hozzá.. Mi a helyzet tehát.? Templomokat kellene robbantani és szentélyeket lerombolni.? Nem és nem, erre egyáltalán nincs szükség.. Ahol az emberek egybegyûlnek és a Teremtõt dicsérik, ott érzékelnek egy jótékony és erõsítõ közösséget. Mintha egy hangvilla tónusától lennének megérintve, a térben rezeg valami nagyszerûnek és megmagyarázhatatlanak a közös sejtése és érzése. A szentélyek és templomok az elmélkedések és a meghatározhatatlan közös nagy fénynek a dicsérete, amit Istennek nevezünk. Ezek a gyülekezõhelyek szükségesek, a többi rárakodott külsõ máz azonban már teljesen felesleges. A már nem is olyan távoli jövõ el fogja hozni a tisztább tudást, az Istent és a csillagokat.



Bíró Csaba