Bejelentkezés
Sátánista volt Walt Disney?
Meg antiszemita is? Hú de czifra? A szereplõk modellként égnek bele a gyermeki tudatba
A ma 110 éve született, puritán neveltetésû Walt Disney-rõl még manapság is mindenféle teóriák, legendák keringenek. Mi volt õ: hívõ protestáns, szabadkõmûves, antiszemita, netán sátánista?
Nem kétséges, hogy Walter Elias Disney a 20. század egyik legnagyobb hatású mûvésze. Sok millió ember gyermekkorának legfontosabb szereplõje volt Donald kacsa, Mickey egér, Hófehérke vagy éppen Dumbó. A Disney-cég világuralma természetesen felkelti a keresztény piac érdeklõdését is, hiszen Disney a rajzfilmeken keresztül mérhetetlen szellemi hatalomra tett szert. A szereplõk modellként égnek bele a gyermeki tudatba, személyiségük építõköveivé válhatnak, s öntudatlanul is meghatározhatják viszonyukat az élethez, a többi emberhez, az egyházhoz vagy magához Istenhez is.
A Disney-filmek megítélése igen szélsõséges. A Walt Disney Companyt, fõleg az utóbbi évtizedekben – az alapító halála után negyed századdal – igen sok támadás érte, különbözõ egyházak és felekezetek többször is bojkottálták a filmjeit, mivel a szélsõséges fundamentalista csoportok nemegyszer a sátán eszközét látják a Disney-filmekben. Más olvasatban viszont a klasszikus Disney-moziknak – például a Hófehérkének – igehellyel alátámasztható biblikus olvasata is van.
Walt Disney persze leginkább csak elindítója volt annak a folyamatnak, amivé a 21. századra a Disney-cég vált. A cég alapítója, Walter Elias Disney egy chicagói presbiteriánus (kongregacionista) család negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot. Mark I. Pinsky a Disney-jelenség vallási aspektusaival foglalkozó könyvébõl (The Gospel According to Disney: Faith, Trust, and Pixie Dust) kiderül, hogy a család komoly hívõ életet élt. Az apa, Elias puritán hite nem tûrt meg semmilyen fényûzést. Erre nem is lett volna sok lehetõségük a Disney gyerekeknek, hiszen mérhetetlen szegénységben nõttek fel, kora gyermekkoruktól kezdve dolgozniuk kellett ahhoz, hogy ne haljon éhen a család.
A cukorka megvetése
Walt visszaemlékezéseibõl azonban kiderül, hogy a néhanapján a gyerekei kezébe kerülõ regények olvasását sem tekintette jó szemmel a családfõ, mert úgy vélte, hogy egyetlen könyv létezik, amelyben a világ minden igazsága megtalálható: a Biblia. Éppen ezért nem is érdemes mást olvasni. A család rendszeresen, reggel és este közös áhítatot tartott az étkezõasztalnál, amikor is az apa felolvasott egy-egy igét, és közösen imádkoztak. Elias nagyon komolyan vette gyermekei hitre nevelését, rendszeres elõadásokat tartott nekik az Istennek tetszõ életrõl, melynek alapkövei: a Biblia olvasása és az aktív gyülekezeti tagság mellett a házastársi hûség, valamint megvetése az alkoholnak, a cigarettának, a cukorkának (!) és a könnyû szórakozásoknak.
Elias és felesége, Flora aktív tagja volt a chicagói Szent Pál Kongregacionista gyülekezetnek. Az anya kántori szolgálatot látott el, az apa pedig a kétkezi munkákban segített, egyfajta gondnoki tisztséget töltött be. A kis Walter 1902. júniusi keresztelõjén az apja neve mellett a lelkipásztor Walter Parr nevét kapta a keresztségben. Az 1963-ban Roland Gammon által szerkesztett könyvben (Faith is a Star) a késõbbi híresség így vall errõl: „Nagyon hálás vagyok a szüleimnek azért, hogy már kisgyermekkoromban kialakulhatott bennem egy erõs, személyes hit és bizalom az imádság erejében.” A gyermekkori indíttatás ellenére (vagy éppen azért?) Walt Disney felnõttkorára egyáltalán nem volt templomjáró. „Apám nagyon vallásos ember volt – idézi Pinsky Walt Disney lányát –, de nem gondolta, hogy ehhez templomba is kell járni. Minden vallást tisztelt, egyiket sem kritizálta, és nem kedvelte a vallással kapcsolatos vicceket sem.” Toleranciáját jól példázza, hogy amikor tízéves lánya azt kérte, hogy katolikus iskolába járhasson, az apja gond nélkül beleegyezett.
„Kicsi Diane egy katolikus iskolába jár most, és úgy tûnik, hogy nagyon élvezi – írta Walt Disney 1943-ban nõvérének, Ruthnak. – Tetszenek neki a szertartások, és buzgón tanulmányozza a katekizmust. Lélekben még nem teljesen felkészült arra, hogy eldöntse, katolikus vagy protestáns akar-e lenni, de úgy gondolom, elég intelligens ahhoz, hogy majd választani tudjon. Úgy érzem, a szabad döntés lehet az õ kiváltsága. Elmagyaráztam neki, hogy alapvetõen nincs különbség a katolikus és protestáns emberek között, és remélem, hogy ezzel a szemlélettel kialakíthatom benne a tolerancia képességét.”
Katedrális a Kacsamesékben
De vajon honnan ered ez a fajta nyitottság a többi keresztény vallás felé? Nagyon valószínû, hogy nem a puritán egyházi tanítások, sokkal inkább a DeMolay lovagrend hatásában kell keresnünk ezt a szemléletet. A DeMolay lovagrend a szabadkõmûvesek amerikai páholyának egyik szakadár ága, akik Jacques De Molay, az utolsó templomos lovagrend nagymesterének „lovagi” eszményeit kívánják továbbvinni. A DeMolay-rendbe 12–21 éves fiatalokat vártak, olyanokat, akik élethosszig tartó fogadalmat képesek tenni a rend erkölcsi értékeinek megtartásáról, amelyek közül a legfontosabb a szülõk, család és a szent dolgok tisztelete, a bajtársiasság, a hazaszeretet, a hûség és az udvariasság.
Hitük szerint ezen erények megtartása felkészíti a fiatalokat a sikeres, boldog és produktív életre. Disney 19 éves korában lépett be a rendbe, s haláláig tagja maradt. A szervezet egyik vezetõ emberévé vált, és 1931-ben megkapta a DeMolay Becsületrendet. „A DeMolay tagjaként megtanultam, hogy a hit gyakorlása, a gondolkodás és a szabad választás alapvetõ emberi jog. Hiszünk az ember felsõbbrendûségében, a közösség erejében, a család szentségében. A DeMolay kiáll mindazon értékek mellett, amely a családok és az ország számára gyümölcsözõek” – vallotta Roland Gammon említett könyvében.
A DeMolay-rend toleranciája határozta meg Walt Disney gondolkodásmódját és alkotásait is. A gyermekkori hatásokat nem tudta, nem is akarta levetkõzni, élete végéig fontosnak tartotta a napi imádságos kapcsolatot Istennel és a Biblia tanulmányozását. Filmjeiben is igen sok biblikus utalás van, például a Kacsamesékben konkrét utalások vannak a vallásos hétköznapokra, és még katedrális is van a kacsák városában. Ugyanakkor egyesek úgy vélik, hogy Disney – ha nem is vallási, de faji alapon – zsidóellenes volt. Idén nyáron bocsánatot kért az osztrák állami televízió, amiért levetített egy régi Walt Disney-rajzfilmet, amelyben – a kritikák szerint – a harmincas évek antiszemita közhelyei nyilvánulnak meg.
Link
A ma 110 éve született, puritán neveltetésû Walt Disney-rõl még manapság is mindenféle teóriák, legendák keringenek. Mi volt õ: hívõ protestáns, szabadkõmûves, antiszemita, netán sátánista?
Nem kétséges, hogy Walter Elias Disney a 20. század egyik legnagyobb hatású mûvésze. Sok millió ember gyermekkorának legfontosabb szereplõje volt Donald kacsa, Mickey egér, Hófehérke vagy éppen Dumbó. A Disney-cég világuralma természetesen felkelti a keresztény piac érdeklõdését is, hiszen Disney a rajzfilmeken keresztül mérhetetlen szellemi hatalomra tett szert. A szereplõk modellként égnek bele a gyermeki tudatba, személyiségük építõköveivé válhatnak, s öntudatlanul is meghatározhatják viszonyukat az élethez, a többi emberhez, az egyházhoz vagy magához Istenhez is.
A Disney-filmek megítélése igen szélsõséges. A Walt Disney Companyt, fõleg az utóbbi évtizedekben – az alapító halála után negyed századdal – igen sok támadás érte, különbözõ egyházak és felekezetek többször is bojkottálták a filmjeit, mivel a szélsõséges fundamentalista csoportok nemegyszer a sátán eszközét látják a Disney-filmekben. Más olvasatban viszont a klasszikus Disney-moziknak – például a Hófehérkének – igehellyel alátámasztható biblikus olvasata is van.
Walt Disney persze leginkább csak elindítója volt annak a folyamatnak, amivé a 21. századra a Disney-cég vált. A cég alapítója, Walter Elias Disney egy chicagói presbiteriánus (kongregacionista) család negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot. Mark I. Pinsky a Disney-jelenség vallási aspektusaival foglalkozó könyvébõl (The Gospel According to Disney: Faith, Trust, and Pixie Dust) kiderül, hogy a család komoly hívõ életet élt. Az apa, Elias puritán hite nem tûrt meg semmilyen fényûzést. Erre nem is lett volna sok lehetõségük a Disney gyerekeknek, hiszen mérhetetlen szegénységben nõttek fel, kora gyermekkoruktól kezdve dolgozniuk kellett ahhoz, hogy ne haljon éhen a család.
A cukorka megvetése
Walt visszaemlékezéseibõl azonban kiderül, hogy a néhanapján a gyerekei kezébe kerülõ regények olvasását sem tekintette jó szemmel a családfõ, mert úgy vélte, hogy egyetlen könyv létezik, amelyben a világ minden igazsága megtalálható: a Biblia. Éppen ezért nem is érdemes mást olvasni. A család rendszeresen, reggel és este közös áhítatot tartott az étkezõasztalnál, amikor is az apa felolvasott egy-egy igét, és közösen imádkoztak. Elias nagyon komolyan vette gyermekei hitre nevelését, rendszeres elõadásokat tartott nekik az Istennek tetszõ életrõl, melynek alapkövei: a Biblia olvasása és az aktív gyülekezeti tagság mellett a házastársi hûség, valamint megvetése az alkoholnak, a cigarettának, a cukorkának (!) és a könnyû szórakozásoknak.
Elias és felesége, Flora aktív tagja volt a chicagói Szent Pál Kongregacionista gyülekezetnek. Az anya kántori szolgálatot látott el, az apa pedig a kétkezi munkákban segített, egyfajta gondnoki tisztséget töltött be. A kis Walter 1902. júniusi keresztelõjén az apja neve mellett a lelkipásztor Walter Parr nevét kapta a keresztségben. Az 1963-ban Roland Gammon által szerkesztett könyvben (Faith is a Star) a késõbbi híresség így vall errõl: „Nagyon hálás vagyok a szüleimnek azért, hogy már kisgyermekkoromban kialakulhatott bennem egy erõs, személyes hit és bizalom az imádság erejében.” A gyermekkori indíttatás ellenére (vagy éppen azért?) Walt Disney felnõttkorára egyáltalán nem volt templomjáró. „Apám nagyon vallásos ember volt – idézi Pinsky Walt Disney lányát –, de nem gondolta, hogy ehhez templomba is kell járni. Minden vallást tisztelt, egyiket sem kritizálta, és nem kedvelte a vallással kapcsolatos vicceket sem.” Toleranciáját jól példázza, hogy amikor tízéves lánya azt kérte, hogy katolikus iskolába járhasson, az apja gond nélkül beleegyezett.
„Kicsi Diane egy katolikus iskolába jár most, és úgy tûnik, hogy nagyon élvezi – írta Walt Disney 1943-ban nõvérének, Ruthnak. – Tetszenek neki a szertartások, és buzgón tanulmányozza a katekizmust. Lélekben még nem teljesen felkészült arra, hogy eldöntse, katolikus vagy protestáns akar-e lenni, de úgy gondolom, elég intelligens ahhoz, hogy majd választani tudjon. Úgy érzem, a szabad döntés lehet az õ kiváltsága. Elmagyaráztam neki, hogy alapvetõen nincs különbség a katolikus és protestáns emberek között, és remélem, hogy ezzel a szemlélettel kialakíthatom benne a tolerancia képességét.”
Katedrális a Kacsamesékben
De vajon honnan ered ez a fajta nyitottság a többi keresztény vallás felé? Nagyon valószínû, hogy nem a puritán egyházi tanítások, sokkal inkább a DeMolay lovagrend hatásában kell keresnünk ezt a szemléletet. A DeMolay lovagrend a szabadkõmûvesek amerikai páholyának egyik szakadár ága, akik Jacques De Molay, az utolsó templomos lovagrend nagymesterének „lovagi” eszményeit kívánják továbbvinni. A DeMolay-rendbe 12–21 éves fiatalokat vártak, olyanokat, akik élethosszig tartó fogadalmat képesek tenni a rend erkölcsi értékeinek megtartásáról, amelyek közül a legfontosabb a szülõk, család és a szent dolgok tisztelete, a bajtársiasság, a hazaszeretet, a hûség és az udvariasság.
Hitük szerint ezen erények megtartása felkészíti a fiatalokat a sikeres, boldog és produktív életre. Disney 19 éves korában lépett be a rendbe, s haláláig tagja maradt. A szervezet egyik vezetõ emberévé vált, és 1931-ben megkapta a DeMolay Becsületrendet. „A DeMolay tagjaként megtanultam, hogy a hit gyakorlása, a gondolkodás és a szabad választás alapvetõ emberi jog. Hiszünk az ember felsõbbrendûségében, a közösség erejében, a család szentségében. A DeMolay kiáll mindazon értékek mellett, amely a családok és az ország számára gyümölcsözõek” – vallotta Roland Gammon említett könyvében.
A DeMolay-rend toleranciája határozta meg Walt Disney gondolkodásmódját és alkotásait is. A gyermekkori hatásokat nem tudta, nem is akarta levetkõzni, élete végéig fontosnak tartotta a napi imádságos kapcsolatot Istennel és a Biblia tanulmányozását. Filmjeiben is igen sok biblikus utalás van, például a Kacsamesékben konkrét utalások vannak a vallásos hétköznapokra, és még katedrális is van a kacsák városában. Ugyanakkor egyesek úgy vélik, hogy Disney – ha nem is vallási, de faji alapon – zsidóellenes volt. Idén nyáron bocsánatot kért az osztrák állami televízió, amiért levetített egy régi Walt Disney-rajzfilmet, amelyben – a kritikák szerint – a harmincas évek antiszemita közhelyei nyilvánulnak meg.
Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2025 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Az oldalon megjelenö, máshonnan, vagy mások által beküldött írások tartalmával
nem minden esetben értünk (illetve értek) egyet, azok valóságtartalmát nem
tisztünk ellenörizni, bár lehetöségeinkhez mérten megtesszük. (Posta Imre)
Copyright by Posta Imre / 2006 - 2012 / Hitvallás
nem minden esetben értünk (illetve értek) egyet, azok valóságtartalmát nem
tisztünk ellenörizni, bár lehetöségeinkhez mérten megtesszük. (Posta Imre)
Copyright by Posta Imre / 2006 - 2012 / Hitvallás
- 2011. December 05. 20:13:47
- 2011. December 05. 20:18:52
- 2011. December 05. 22:14:53
- 2011. December 06. 09:00:07
- 2011. December 06. 10:03:59
- 2011. December 06. 14:48:22
- 2011. December 06. 15:53:06