A Magyarok Világszövetségének kálváriája akkor kezdõdött, amikor 2000. májusában a küldöttek nem a szervezetbe a küldöttgyûlés elõtt négy nappal belépõ Boross Pétert választották meg elnöknek, hanem a Világszövetség újjáépítésében kezdettõl részt vevõ, és négy éves tiszteletdíját közcélra fordító Patrubány Miklóst. A leköszönõ elnök, Csoóri Sándor hívei bojkottba léptek, amivel megbénították a szervezet kulcsszervének, az elnökségnek a mûködését fél évre.

Sajátos és szomorú, hogy az MVSZ-t azután érte a legnagyobb csapás, a 200 millió forintos állami támogatás megvonása, amikor már a siófoki küldöttgyûlésen 2000 december elején a szervezet rendezte sorait. Azóta tart az MVSZ elleni hadjárat, melyben tudatosan vagy spontánul, de együttmûködik a korábbi elnök és köre, a kormányzati hatalom, az MVSZ-t elhagyók továbbá a bal és a jobboldali sajtó.

Nem állítom, hogy Patrubány Miklós elnökként nem követett el hibákat az elmúlt tíz évben s azt sem, hogy ne lehetett volna a szervezeten belül tartani sok értékes embert, aki az eltelt fél évtizedben kilépett. De azt igen, hogy ellentétben a korábbi elnökkel, Patrubány Miklós mindig minuciózusan ügyelt az alapszabályzat betartására s azt is, hogy állami támogatás nélkül az MVSZ többet teljesített nemzetpolitikai szempontból az elmúlt tíz-tizenegy év alatt, mint azt megelõzõen állami támogatás mellett. A 2004-es népszavazás, melynek gyümölcsét 2010-ben arathatta le a Nemzet az Orbán-kormánynak köszönhetõen, a Honlevél újság kiadása, a Magyarságtudományi füzetek kiadása, a színvonalas Világkongresszusok mind önmagukért beszélnek.

Mindazonáltal most a Fõvárosi Ítélõtábla jogerõs döntéssel megfosztotta Patrubány Miklóst elnöki tisztségétõl, arra hivatkozva, hogy 2008-ban, a legutóbbi tisztújító kongresszuson a szavazás után nem számolták meg a szavazatokat régiónként. Miközben a küldöttek 95%-a támogatta Patrubányt és a küldötti mandátumok igazolásából lehet tudni, hogy attól függetlenül, hogy melyik régióból származtak az ellenszavazatok, régiónként megvolt az alapszabályzatban elõírt támogatottsági arány.

Vagyis egy mondvacsinált formai indok vezette a bíró testületet egy súlyos döntés meghozatalában s nem a küldöttek egyértelmûen kinyilvánított akaratának tiszteletben tartása. Ez egy demokráciában, ahol az igazság végsõ letéteményese a független bíróság kell, hogy legyen egyszerûen megengedhetetlen. E döntéssel nem az MVSZ veszített a legtöbbet, hanem a jogállam, illetve a közbizalom. A közbizalom, amin alapszik az a társadalmi –politikai rendszer, melyben élünk s amit jobb híján demokráciának hívunk.


Borbély Zsolt Attila


A szerzõ a Magyarok Világszövetsége Szabályzat-felügyelõ Bizottságának elnöke.


MVSZ Sajtószolgálat

7355/111205