Zsidó helycsere, de azért az lmp még talonban van egy patkánylázadásra, f@szbukos, twitteres, zsiwiwes mossados akciókra. A jóbik zsidajait a "gárdistáknak" kellett volna agyonverni még idõben demokratikusan. Szóltunk elõre! A legutóbbi felmérések alapján a tipikus Jobbik-szavazó jómódú, vallástalan és nem a rendszerváltás vesztese. Interjú Juhász Attilával, a Political Capital vezetõ elemzõjével.

A Jobbik az egyetlen párt, amely képes volt növelni támogatottságát az elmúlt egy évben. Több közvélemény-kutató intézetnél mára a legnagyobb ellenzéki párttá vált, beelõzte az MSZP-t. Retorikája - egy rövid konszolidációs idõszak után - újra radikálisabb lett. A Jobbik törzsszavazóiról a legutóbbi Tárki-felmérés szerint sok téveszme él. Juhász Attilával, a politikai szélsõségekrõl rendszeres felméréseket jegyzõ Political Capital vezetõ elemzõjével beszélgettünk.

Hogyan áll jelenleg a magyar szélsõjobboldal zászlóshajója?

A parlamenti pártok közül egyedül a Jobbikról lehet elmondani, hogy az elmúlt egy évben dinamikus növekedést produkált. Az összes választókorú körében 10-12, a biztos szavazó pártválasztók körében 20-25 százalékon állnak a nagy kutatóintézetek adatai alapján. Ugyanakkor a Jobbik sem tett szert akkora növekedésre, amekkorára a Fidesztõl való lemorzsolódásnak köszönhetõen képes lehetett volna. A párt további növekedéséhez azonban jó feltételeket kínál a politikai és a gazdasági környezet. Szerintem nem lehet kizárni, hogy a Jobbik váltópárttá növi ki magát.

A Tárki egy friss, nagymintás kutatásának eredményeit nézi, melynek alapján sok minden kiderült a Jobbik-szavazóról. Mit lehet tudni róluk?

A Jobbik tábora heterogén, de a párt szavazóiról a közbeszédben élõ sztereotípiák nem mindenben igazak. A párt politizálása és a válságövezetekben elért kiemelkedõ választási eredményei miatt sokan úgy gondolják, hogy a jobbikosok többnyire fiatalok, vallásosak, inkább aluliskolázottak és jellemzõen a leszakadó társadalmi rétegekbõl, a rendszerváltás vesztesei közül kerülnek ki. Vannak persze ilyen szavazóik is, de most már több kutatás is teljesen más képet mutat.
A Tárki friss adatai alapján a 18-35 éves korosztály aránya a jobbikosok között 40 százalék, a párt támogatói valóban fiatalabbak, mint az MSZP vagy a Fidesz szavazói, de azért a gyakran használt generációs jelzõ megkérdõjelezhetõ. Az alulképzettség sem jellemzõ, a középfokú és a fõiskolai végzettségûek aránya meglehetõsen magas, és az LMP-s szavazók mellett a jobbikosok rendelkeznek a legmagasabb jövedelemmel. A törzsbázis nem nevezhetõ a rendszerváltás vesztesének, de érdekes az is, hogy a többi párt szavazóhoz képest a jobbikosok között van a legtöbb nem vallásos, valamint körükben a legmagasabb az internethasználók aránya. Jellemzõ továbbá, hogy a nemek aránya nem kiegyenlített a többi párt táborához képest, a jobbikosoknak ugyanis a kétharmada férfi. Végül pedig fontos, hogy a Jobbik szavazói bíznak a legkevésbé az embertársaikban.

Lehet ebbõl messzemenõ következtetéseket levonni?

A Fidesz-szavazók többsége sem képviseli feltétlenül a nemzeti-keresztény vonalat a mindennapokban.
Ebbõl az következik, hogy a szélsõjobb megerõsödése nem magyarázható csak a gazdasági válsággal. Az ilyen eszmék nem kizárólag a lecsúszó társadalmi középrétegek számára nyújtanak kapaszkodót. Jó anyagi helyzetben lévõ választók is könnyen fordulhatnak szélsõjobboldali politikai irányzatok felé. Ebben pedig a nem gazdasági vagy egzisztenciális okokra visszavezethetõ értékválasztásoknak és attitûdöknek is fontos szerepe van. A Political Capital szélsõjobboldali eszmék iránti keresletet mérõ indexe (DEREX) erre próbálja felhívni a figyelmet.
Volt egy elképzelés arról, hogyan válik majd “szalonképessé” a párt, ha bekerül az Országgyûlésbe, de az utóbbi idõben úgy tûnik, ehelyett inkább a parlamenti közbeszéd radikalizációja valósult meg.
Nem törvényszerû ez a fajta konszolidáció. A politikai környezettõl is függ és attól, hogy a társadalmi közeg egésze hogyan viszonyul a szélsõjobbhoz. Magyarországon nem sok minden kényszeríti mérséklõdésre a Jobbikot, így leginkább a párt saját döntésétõl függ, milyen irányba mozdul el.
A jobbikosok politizálása pedig elég ellentmondásos. Egyfelõl jól látható az a szándék, hogy középre húzva minél nagyobb választói réteget megszólítsanak, mert így lehet váltópárti szerepre törni és minél több, a Fideszrõl leszakadó szavazót megszerezni. Másfelõl viszont a különbözõség felmutatására irányuló törekvés miatt sokszor elõkerül a zsidózás, cigányozás. Ráadásul vannak a Jobbiknak és szatelit szervezeteinek olyan képviselõi, akiknél ez zsigerbõl jön. Így például szélre húzza a pártot a HVIM vagy a Betyársereg, melyekkel volt ugyan konfliktusa a Jobbiknak, de teljes szakítás nem történt.
Végsõsoron mára a szélsõjobboldalon belül kialakult egy jobbikos mainstream, amihez a többi párttal szövetkezõ szereplõnek valamilyen szinten igazodnia kell. Ha nem fogadják el a fõáramú, váltópárti szerepre törõ politizálást, akkor marginalizálódnak, de ettõl még marad némi befolyásuk a Jobbik politikájára.

Mi a helyzet a Gárda és a Jobbik kapcsolatával?

A Magyar Gárda jogerõs betiltása után a mozgalom szétesett, az utódszervezetek meggyengültek, szerepük a párt mellett jelképessé vált. Úgy tûnik, a Jobbik egyelõre nem tud és nem is nagyon akar mit kezdeni ezzel a helyzettel. A következõ kampányban azonban megérezheti a párt a gárdisták hiányát. Nekik ugyanis 2007-tõl óriási szerepük volt a Jobbik országos szervezetének kiépítésében, 2009-ben és 2010-ben pedig aktivistaként járultak hozzá a választási sikerekhez.

Mi lesz, ha a Jobbik túlságosan eltávolodik ezektõl a szervezetektõl és egyfajta aprózódás következik be a szélsõjobboldalon? Ha nem elégszik meg a Gárda azzal a szereppel, amit a Jobbik szán neki? Vagy a szélsõjobboldalon nagyobb ennél a pártfegyelem?

A Jobbik 2006 végétõl kezdõdõen a mai napig sikeres abban, hogy a hagyományosan heterogén szélsõjobboldalt, ahol mindenki vezér akar lenni, össze tudja tartani. Idõnként persze vannak belsõ harcok, és új szervezetek is jönnek létre, mint legutóbb a Jobbik volt alelnöke által gründolt Fõnix Mozgalom, amely fõként romaügyben érzi túlságosan puhának Vonáékat, de a jobbikos mainstream politikai, anyagi és szervezeti erejénél fogva képes fenntartani az egységet.

Hogyan sikerülhet a Jobbiknak továbbra is monopol szereplõként uralnia a cigánytematikát?

Úgy, hogy ezen a téren nincs a Jobbikéval versengõ politikai narratíva. A náluk is szélsõségesebbek használhatnak még durvább retorikát, de lényegében ugyanazt a rasszista üzenetet fogalmazzák meg, amit a Jobbik 2006 õsze óta a „cigánybûnõzés” kifejezésre alapozott kampánnyal felépített. A parlamenti pártok pedig továbbra is félnek ezzel a témával hangsúlyosan foglalkozni. Szó van persze állandóan romaintegrációról, de ez inkább csak kötelezõ kör.
A legnagyobb hiba, amit ebben az ügyben minden párt elkövetett, hogy azt hangsúlyozták: a Jobbik valós kérdéseket vet fel a cigányokkal kapcsolatban, csak rossz válaszokat ad. Ezzel legitimálták a szélsõjobb álláspontját, holott a Jobbik egyáltalán nem vetett fel kérdéseket, hanem a politikai haszonszerzés érdekében felszította az etnikai feszültségeket és rendészeti problémává egyszerûsítette a romaügyet. Ebben az értelmezési keretben azonban nem születhet se jó, se rossz válasz. A pártoknak ezt kellett volna felismerni, nem a Jobbik után kell kullogni és félni attól, hogy ebben a témában normális hangon megszólalni eleve népszerûtlen. Igaz, a mérsékelt politikai erõk tehetetlensége romaügyben nem magyar sajátosság, több kelet-európai szélsõjobboldali párt is sikeresen épít politikát a cigányellenességre.

Forrás: Link