(De divatba jött ez a "torokelvágás" kifejezés! Ha Pintérrel hozzák így össze, akkor már majdnem biztos, hogy az öreg alteregót kiszedik a sorból, pedig az eredeti remek "keresztapja" lehetett Hajdúnak is.)

„Pintér idején azért nem tudták elvágni a torkom, mert nála ez nem volt olyan könnyû” – mondta egy két évvel ezelõtti interjúban Hajdú János, Orbán Viktor testõre annak kapcsán, hogy a 2002-es kormányváltás után szerinte ellehetetlenítették a rendõrségen. Hajdút nemrég dandártábornokká nevezték ki, hogy az újonnan felállított Terrorelhárítási Központot vezesse.

Soha nem megy vissza a rendõrséghez – mondta két éve még Orbán Viktor testõreként az azóta megszûnt Zóna címû internetes lapnak adott interjúban Hajdú János. Úgy tûnik, tartotta a szavát: a rendõrséghez tényleg nem tért vissza, ellenben „kapott” egy teljesen új, egyébként rendészeti feladatokat is ellátó szervezetet, a Terrorelhárítási Központot. Úgy tudjuk, az Orbán Viktorral már csak a korábbi munkája miatt is kifejezetten közeli kapcsolatot ápoló exzsaru maga kérte, hogy az általa vezetett szervezet még véletlenül se a rendõrség alá tartozzon. Arról, hogy annak idején miért is hagyta ott a rendõrséget, több verzió is kering. A vele kevésbé szimpatizálók – illetve egykori felettesei szerint – egy balul sikerült akcióval, illetve az azt követõ fegyelmivel magyarázzák távozását (eszerint Hajdú megsértõdött), míg õ azt állítja: rendõrségi korrupciót fedezett fel és az ügyben érintett, idõközben országos szerepet kapott tiszt a 2002-es kormányváltás után kiebrudaltatta a szolgálatból.
Hajdú utóbbiról így beszélt a Zónának: „Amikor a KBI (a szervezett bûnözés ellen dolgozó Központi Bûnüldözési Igazgatóság – a szerk.) a végnapjait élte, 1998-ban, nyomoztam egy ügyben. Klasszikus nyomozás volt, gépjármûvel kapcsolatos bûncselekményeket elkövetõ szervezett bûnözõ csoport nyomában loholtam, operatív eszközökkel, segítõkkel, akiktõl nagyon pontos információkat kaptunk. Persze a legtöbb segítséget a rendõrség azon tagjaitól kaptam, akik sok mindennel elégedetlenek voltak, különösen a rendõri korrupció csípte a szemüket. A helyszín nem a fõváros, hanem az egyik megye. Gyûjtöttem az információkat, írtam két jelentést, és elindult a borzalom. Tudniillik az információim arról szóltak, hogy a helyi rendõri vezetés is vastagon érintett az ügyben. Lenn vidéken mindenáron az volt a törekvés, hogy adjam ki az informátoraimat. Szó sem lehetett róla, õk azonban keresték õket. Találtak is egy embert, akirõl azt hitték, õ a hírforrás. Aztán ezt az egyébként részinformációt szolgáltató segítõt – miközben nem volt ismerete a bûnügy hátterérõl, az elkövetõkrõl, a messzire vezetõ szálakról, csupán azt látta, hogy egy érintett, vélhetõleg lopott autót rendõrségi trélerrel vittek el – a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata elé rángatták, ott el is mondta azt, amit nekem. Ezt a férfit néhány nappal késõbb fel akarták robbantani, a gépkocsijára erõsítettek három kézigránátot. Hangsúlyozom: nem rendõröket vádolok a merényletkísérlettel, de azt a férfit meg akarták ölni. Erre én behúztam a féket abban az ügyben, és tettem tovább a dolgom – más ügyekben. A jelentéseim okozta hullámok erejét azonban végig ott éreztem magam körül, különösen akkor, amikor az érintett rendõri vezetõ magasabb szintre lépett elõre, de akkor még nem nyúltak hozzám. Ám amikor 2002-ben megtörtént a kormányváltás, két héten belül kirúgtak”.
Az akkori interjúban a „balul sikerült” akcióról is beszélt. Eszerint 2002. január 30-án kollégáival egy drogdílert akart elfogni, az akciónak õ volt a parancsnoka. „Behatoltunk, ott volt az emberünk, és olyan agresszív módon állt ellen, hogy az valami hihetetlen. Mielõtt azt kérdezné, miért nem lõttük le, el kell mondanom, tizenöt másodpercig nem voltunk urai a helyzetnek. A fegyveres biztosítónak lehetõsége sem volt a célszemély likvidálására, annyira közel voltunk hozzá egy félhomályos helyen, vérben tocsogtunk, mert egy tapétavágóval hadonászott, és összekaszabolt bennünket. A dulakodás közben a nyakamban lógó kibiztosított géppisztolyba kapaszkodott, és meglõtte vele az egyik társam lábát. A helyzetet végül megoldottuk, de abban a pillanatban, kezdve a közvetlen fõnökömtõl a legmagasabb színtû rendõri vezetõig, ugrott rám mindenki” - mesélte.
Ezután vizsgálatot indítottak Hajdú ellen, a vizsgálóbizottság vezetõhelyettese pedig az a rendõr lett, akit elmondása szerint azért távolított el a bevetési egységtõl, mert „mindig mindenkit feljelentett”. Orbán egykori testõre az interjúban azt állította, a vizsgálat végül azért tisztázta, mert a bizottság élére egy szerinte tisztességes embert, Szabó Ferencet, a Köztársasági Õrezred egykori parancsnokát helyezték, aki korábban „maga is irányított harcosokat a különleges szolgálatnál” és akit éppen ezért nem tudtak megvezetni. „Pontosan tudta elemezni a helyzetet (Szabó), és a három hónapos, mindenre kiterjedõ, szakmailag korrekt vizsgálat tisztázott, mert semmi szabálytalanságot nem követtünk el, egyszerûen baleset történt” – fogalmazott Hajdú. (Szabó Ferenc neve egyébként nemrég ismét felmerült, miután szeptemberben a politikai szabadságjogokkal kapcsolatban elkövetett visszaéléseket vizsgáló parlamenti albizottság a tévészékház ostromával kapcsolatban meghallgatta õt. Ekkor kiderült, hogy Szabó közvetítette Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szavait az Országos Rendõr-fõkapitányság vezetõi értekezletén, melyet a Magyar Televízió székházának 2006-os ostroma elõtt néhány órával tartottak. Az errõl készült szó szerinti jegyzõkönyv szerint Szabó Ferenc egyebek mellett azt mondta kollégáinak, hogy a megbeszélés után kezdõdõ MSZP-frakcióülésen keresik meg azokat a módszereket, amelyekkel az õszödi beszéd kiszivárgása utáni politikai helyzetet kezelni lehet.)
Hajdú János a Zónának adott két évvel ezelõtti interjújában megemlítette Pintér Sándor belügyminisztert is, mert szerinte õ volt az egyedül vezetõ, aki „megkérdezte és megértette, mi történt, és közölte: rendezzem a sorokat, vigyem haza a fiúkat, õ meglátogatja a sérültet a kórházban, különben meg gratulál az akcióhoz”. S bár a vizsgálat tisztázta, Hajdú szerint ebbe „valaki nem nyugodott bele”. A bevetés osztályvezetõje az egyik kollégájával elkezdte átnézni a Hajdúék bevetéseirõl készült archivált felvételeket. „Az egyik évekkel azelõtti akciónkban állítólag indokolatlanul rúgtam meg egy csecsen emberrablás elkövetõjét, másutt a beosztottaim bántalmaztak valakit. Ezért feljelentettek, majd az ügyészség vádat emelt ellenem. Megjegyzem: ezeket az akciókat évekkel korábban hajtottuk végre, és az állítólagos sértettek nem tettek feljelentést. Ez sem számított, helyettük megtették ezt a vezetõim” – mondta Hajdú. Szerinte az eljárás mögött az a magas rangú rendõrtiszt állhatott, aki az 1998-es ügyben érintett volt. „ Türelmetlen volt, rögtön lecsapott rám a kormányváltás után. Biztos vagyok abban, hogy Pintér idején azért nem tudták elvágni a torkom – hogy másokkal mi történt, azt nem tudom –, mert nála ez nem volt olyan könnyû. Speciális egységet vezettem, komoly szakmai indokokkal kellett volna az elmozdításomat megmagyarázni, mert azzal mégsem jöhetett elõ, hogy én tudom, miben volt érintett, és ezért akar kicsinálni. Persze nem várták meg a bírósági ítéletet, de még az ügyészségi vizsgálat végét sem, kirúgtak” - mesélte. „Azonnal nem tudták megindokolni, miért rúgnak ki, de megtehették. Két hét elteltével kitalálták, hogy átszervezés miatt nincs szükség rám, én pedig a BRFK-ra menekültem. A rablási nyomozókat képeztem ki arra, hogyan kell fegyveres bûnözõket elfogni, illetve, mert volt idõm, elvégeztem egy nyelvtanfolyamot. A bíróság felmentett, én pedig leszereltem”.
Link