Sokszor elgondolkodom a baloldali/liberális táborhoz tartozó emberek
jelenkori motivációin. Nehezen fogadható el számomra az a gondolat,
hogy egyesek pusztán a legprimitívebb anyagi haszonszerzés reményében
képesek a szûkebb és tágabb környezetükben levõ embereket, nemzetük
más tagjait kiszolgáltatni idegen érdekcsoportoknak, a külföld
kényének-kedvének. (bár ilyenek is kétségkívül szépszámmal akadnak)
Kell, hogy legyen valami gondolat, valami eszme ami alátámasztja a
cselekedeteiket, valami vezérelv, amivel önmaguk felé elszámolnak,
amikor számba veszik a legsötétebb Rákosi-érát idézõ tevékenységüket.
Valóban szinte 'felüdülésként' hat, amikor néha egy-egy magyarázat-
féleséget, ideológiai megnyilvánulást is hallok a túloldalról,
nemcsak az árfolyam-veszélyek, kockázati felárak, adósság-minõsítések
állandó monoton zúgását.

Ennek a gondolkodásnak egy 'gyöngyszemére' akadtam a
http://hvg.hu/w/20111213_spqr címen, amely egy Tóta W Árpád nevezetû
szélsõségesen liberális, identitászavaros, erkölcs és morál nélküli
szerzõ elképesztõ gondolatait tartalmazza meglehetõs bõségben. A szerzõ
neve gondolom sokak számára nem teljesen ismeretlen. Gúnyoros, csipkelõdõ,
erõltetetten viccelõdõ cinikus stílusával néhányszor már kivívta a
jobbérzésû emberek haragját.
A szerzõ cikke a szokásos ívet járja be: elõször megpróbálja lejáratni
a nemzeti gondolatot (de minél otrombábban) ezután pedig megpróbálja
piedesztálra helyezni az egyre inkább káoszba forduló közös Európát,
amiben õ hatalmas távlatokat lát.

Cikkében olyan modern-cinikus-jópofa kifejezéseket használ a nemzeti
eszme lejáratása közben, mint "alsó-középkategóriás nemzet" (ezek
lennénk mi) vagy "alvégi zsebdiktátor" esetleg "üres nacionalista
pofázás" és "büdös nemzeti nagylét".
Cikke végén hatalmas távlatokat nyit a magyarság elõtt, akik eddig nem
lehettek ûrhajósok, haditengerészek és harckocsizók, de a közös Európában
mindez nyitva áll elõttük. Aki eddig eljutott a cikkben és még nem esett
le a székrõl a nyerítéstõl, az megkapta a slusszpoént. Úgy gondolom ehhez
semmiféle magyarázat nem szükséges, ezek a gondolatok magukért beszélnek.
(Tóta úr, azért félénken megjegyzem: harckocsizóink már voltak bõven,
ûrhajósaink is, bár azokat egy másik birodalom röptette fel. Javaslom a
magyar történelem kivonatolt 8 oldalas változatáról térjen át egy legalább
20 oldalas bõvített verzióra!)

Tóta egydimenziós anyagközpontú gondolkodásából teljesen hiányzik a létezés
szféráinak, különféle bonyolult szövedékeinek bármiféle megértése, vagy
megértési kisérlete. Ennek az embernek a kutyaszar és a Honfoglalás, a pénz
és az örökkévalóság, az angol WC és a Bánk Bán teljesen azonos kategóriájú
materiális fogalmak, amik különbözõ cserearányokban egymással helyettesít-
hetõk, egymás által mûködtethetõk. A történelmet valami ódivatú sötét
dolognak tartja, ami gyanús-hamis dolgokat sugall a ma embere számára.
Nyilván ezért nem veszi észre hogy az általa favorizált heterogén birodalmak
mindig összeomlottak és kizárólag a nemzeti lét biztosította a hosszabb távú
túlélést. Tóta úr! A heterogén csak a szexben megfelelõ, bár tudom önnek
errõl is mások a szivárványos elképzelései.
Azt hiszi, hogy a magyarság-érzés az kizárólag egy divatjamúlt retro-kacagányos
életérzés, amit bizonyos molyszagú idióták azért erõltetnek, mert nem képesek
belátni a mai kor megváltozott követelményeit és nem képesek megfelelni a
'modernség' kihívásainak.

Tóta úr! Mielõtt jobban belemerülne a mámorító birodalmi érzés jólesõ
bizsergésébe emlékeztetnem kell arra az ön által nyilván lenézett történelmi
tapasztalatra, hogy a magafajtákat elõször felhasználják a nemzeti entitások
elleni ideológiai küzdelemben (persze eközben is csupán hasznos idiótának
titulálva) ezután azonban hamar a szemétdombra kerülnek és ott elmélkedhetnek
tovább a 'modern létezési formák' visszásságain.
Ennek az a fõ oka, hogy a felülkerekedett hatalomnak rosszízû emléket és
kellemetlen tanút-tanúságot jelentenek. A hatalom lelkiismeretfurdalása és
megtisztulási késztetése kiöklendezi magából az önhöz hasonlókat. De ha ez
bonyolult lenne, akkor lefordítom: a saját fészkébe piszkító az mindenkinek
egyformán büdös.

Ez a szépreményû európai birodalom, aminek létrejöttében Tóta úr ábrándosan
bizakodik jól láthatóan gyógyíthatatlan betegként morzsolgatja igen kisszámú
visszalevõ perceit, és rövid szenvedés után bizony csak egy vonás lesz a hamar
elhalt történelmi kisérletek halandósági statisztikájában.
Szintén a történelem és a Tóta-félék rossz viszonyából vezethetõ le az is,
hogy elfelejti megemlíteni azt a történelmi tapasztalatot is, hogy a birodalmi
központok a perifériákat kivétel nélkül kiméletlenül kizsákmányolták (persze
a demokratikus egyenjogúság jegyében) és ugye azt még Tóta úr sem merné
állítani, hogy mi a birodalmi központhoz tartoznánk.

A birodalmi eszme, ha jól emlékszünk a Szovjetunióban is sokakat megérintett.
Nem sok hasznuk lett belõle. Az igaz, hogy világhatalom lettek, atomrakéták
ezreivel fenyegették a glóbuszt. És lehet, hogy ott néhány embernek ez jó
érzést okozott, de a nép ugye 100 millió áldozattal és 3 generáció mérhetetlen
nyomorúságával fizetett érte. Azután az egész puskalövés nélkül szétesett..
Kinek érte meg ez? Még a Tóta-féle materiális szemlélettel sem lehet egyensúlyba
hozni az egyenlet két oldalát.

Azért omlanak össze az ilyen birodalmak, mert a hatalmi ambíciókon és a pénzen
kívül az égvilágon semmiféle kohézió nem tartja össze õket.
Bizony meg lehet majd nézni hamarosan a jelenlegi fõ világhatalmat is, hogy
milyen büdös nagy demokrácia fog ott kitörni, amikor a dollár megszûnik
kulcsvaluta lenni. Már nem kell sokat rá aludni Tóta úr...

És a polgárháború tobzódásának mámorában majd el lehet gondolkodni azon,
hogy néhány kiválasztott hatalmi tébolyának oltárán érdemes e feláldozni
emberek millióit. A nemzetek pedig megmaradnak a nehéz idõkben is. Mert van
bennük egy olyan kohézió, ami túlmutat mindenféle anyagi vonatkozáson és
pénzen. Ez az, amit a Tóta-féle kizárólag matériában gondolkodó, mindenféle
szakralitásban erõsen deficites gondolkodásmód nem érthet meg. A vaknak
nehéz elmagyarázni a szineket. A Tóta-féle gondolkodás csak a
szokásosat teszi, amit nem ért, azt megpróbálja elviccelni.

És õ tartozik állítólag a felsõbbrendû értelem kasztjához. Olyanokat mer
kérdezni, miért bántanak, hogy mitõl vagyok én kevésbé magyar, mint a többi?
Csak azért mert nem húzok kacagányt?

Nem Tóta úr, nem a kacagány miatt van. Azért tartjuk önt nemzetidegennek
sõt mondjuk ki bátran hazaárulónak, mert következetesen képvisel és valósít meg
egy, a magyar nemzetet létében fenyegetõ életveszélyes ideológiát és cselekvési
programot. Az ön gondolkodásmódja és tevékenysége ezt az országot a pusztulás
felé löki.
És erre akárhány kacagányt is felhúzhat, akkor is világítani fog messzirõl...

Pónya Attila