Kedves Imre !

Mivel év vége van már, az év legvégén vagyunk, visszatekintenék egy kicsit erre az esztendõre, és szeretném veled megosztani egy-két gondolatomat. Azt hiszem eredményes évet zártunk, egyénileg is, és mi közösen is, hiszen a szerény lehetõségekhez képest sok embert sikerült megszólítanunk, sok értékes írás látott napvilágot általunk.. A Jézus Krisztusról szóló legutóbbi írásom után láttam azt a sok sületlenséget, ostobaságot megint, a hozzászólásokban is, amihez én már nem is kívántam hozzászólni. Ezek már meg sem lepnek, ha 40-50 véleménybõl egy-két értékes van, én már annak is örülõk. Nincsenek már nagy elvárásaim, ismerem az arányokat, tudom mi a valós helyzet. Azt is észrevettem, hogy most az ünnepek elõtt egy kicsit Te is kiakadtál a sok hülyeségen. Nem kell, nem szabad, nem érdemes. Én annyi bántást, sértést, megalázást kaptam mindenfelõl az írásaim után, ami még csak jobban megerõsített önmagamban. Az oldaladon én lettem utánad talán a legolvasottabb, de egyben a legnagyobb vitákat kiváltott író én lettem. Azonban jól tudjuk, vita csak ott lehet, ahol sötétség van. Írásaim, mûveim úttörõ jellegûek a maguk nemében, mert eddig elõttem még igazán így senki sem mert hozzányúlni ezekhez a "tabu" dolgokhoz, témákhoz. A vallási tabuk, dogmák, döntögetése nehéz dolog, és nem egy hálás feladat. Miért is csináltam akkor.?. Azért mert egy belsõ lelki kényszer vezérel már hosszú évek óta abban, hogy a sok hazugságból mutassam meg az igazságot, az embertársaimat az igazság útjára tereljem. Ugyanis ezek a bizonyos dogmák már szinte bele vannak csökevényesedve, kocsonyásodva az emberi fejekbe, elmékbe. Rengeteg támadás ért, de sohasem hátráltam meg, mert az igazságot, a fényt próbáltam keresni a sötétségben. Ez nagyjából sikerült is, mert ha már csak egy-két ember van, akinek segíteni tudtam, akkor már nem tettem hiába, és néhány ember mindig is akadt, lett. Úgy mint karácsonykor a karácsonyfára mindenféle díszeket aggatnak, rám is mindenféle jelzõket aggattak már. Úgy mint:. tanuló, útkeresõ, tudatlan, szélhámos, hülye, ostoba, bolond stb.. Természetesen ezek közül egyik sem igaz. Az utamat már rég megtaláltam, ami az igazság, a fény útja. Sok választás nincs is, nekem sem volt, csak kettõ van, az örök kettõsség, az ellentétpár, Isten-Sátán, igaz-hamis, pozitív-negatív, fényes-sötét, jó-rossz stb.. Az igazság útján járok, így ha idõnként hibázok is ebben-abban, mint mindenki más is, nagyot nem hibázhatok, mert a fény vezet a jó irányba, a jó úton, és ez nagyon megnyugtató. Az írásaim 80 %-ban megállják a helyüket, a maradék 20 % hibázási lehetõség pedig mindig és mindenkor megvolt, fennáll, és meg is lesz mindenkinél. Ennyi belefér, hiszen a tökéletességet még nem értük el, egyikünk sem. Az örök gáncsoskodók, kötekedõk, a kákán is csomót keresõk pedig mindig ebbe próbálnak belekapaszkodni, szívük rajta. Hiszen nincs tökéletes ember, senki sem tökéletes. De törekedni kell rá, és idõvel egyre közelebb kell kerülni a kívánt idea eléréséhez. Ennyit akartam most az ünnepek elõtt megosztani veled, ezek a gondolatok megfogalmazódtak bennem, és irányodba való közlésre utat törtek belõlem.. Több fényt kívánok mindenkinek ebben a nagy sötétségeben a jövõ évre..

Végezetül a Karácsonyról egy írást küldõk Karácsonyra, Neked és az Olvasóknak, a karácsonyi hagyománykörrõl, és végül egyik ide illõ versemet választottam ki..


A Karácsony eredete, hagyománya, jelentéstartalma

A karácsony ma már szinte mindenhol és mindenkinek az év egyik legnagyobb ünnepe, amely hosszú évezredek és évszázadok óta az egész világ számára ugyanazt jelenti, ugyanazokat a gondolatokat ébreszti az emberekben. Elsõsorban a fény és a remény megszületését, a családi együttlétet, a meghittséget, a megbocsájtást, a szeretetet, és végül az ajándékozást.

A Karácsony eredete

Karácsony napja az emberiség egyik legõsibb ünnepe, s az év egyik kiemelt pontjaként jelezte a nap fordulását és egy újabb év eljövetelét. A téli napforduló napja az év egyik olyan sarokpontja volt, mely a nyári napfordulóval, azaz a Szent Iván-éjszakájával együtt egységes keretet adott az idõszámításnak. Míg a nyári napforduló során a legmagasabban állt a Nap a zeniten, és a legrövidebb éjszaka következett be, addig télen a legalacsonyabban delel a Nap a nadíron, és ekkor van az év leghosszabb éjszakája is. A téli napforduló az északi féltekén december 21-22-ére esik, míg a déli féltekén pont fordítva, június 21-22-ére. Ezért is volt, hogy míg a nyári napforduló alkalmával azért gyújtottak tüzeket, hogy elûzzék a közeledõ sötétséget, addig a téli napforduló alkalmával a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték, hiszen ekkortól kezdtek az éjszakák újra rövidülni, és hosszabbodni a nappalok. A Római Birodalomban az ünnepet a már erõsödõ Napisten, és Mithrász-kultusz nyomására az idõszámításunk 3. században rendelték el. Az ekkor erõsödõ keresztény vallás szimbolikájában az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt Krisztus szimbolizálta, így hamarosan az õ személyét is ehhez a naphoz kötötték. Krisztus személye születése által kapcsolódik a téli napfordulóhoz, mint ahogy a nagy vallásalapítók, próféták és mitikus személyek születésnapja, és sokszor halála is természeti fordulópontokhoz, az év legjelentõsebb napjaihoz köthetõ. A titokzatos égi jel, a betlehemi csillag megjelenése is, amely így mintegy második napként tündökölt, elhozva ezzel azt, aki az emberiség bûneiért fényként küzd majd meg a sötétséggel, elhozva a reményt. Máté és Lukács evangéliuma szerint Názáreti Jézus Máriától és Józseftõl, Dávid király leszármazottjaként, ám a Szentlélektõl fogantatva született Betlehemben, ám ennek pontos idõpontja nem esik egybe idõszámításunk titokzatos, és "0” pontjával.. A karácsonnyal összekapcsolódó hagyományok így többféle forrásból erednek. A római világban a Saturnalia, december. 17, a vidámság és az ajándékozás napja volt. December 25-ét az iráni isten, Mithra születésnapjának is tartották, akit az Igazságosság Napjának neveztek. A római újévkor, január 1. a házakat zöld növényekkel és lámpákkal díszítették, a gyerekeknek és a szegényeknek pedig ajándékot adtak. Ezekhez a szokásokhoz járultak a germánok és kelták téli napfordulóhoz kapcsolódó rítusai, amikor a teuton törzsek behatoltak Galliába, Britanniába és Közép-Európába.

A Karácsony magyar eredete

Õseinknél a Karácsony a Nap és Élet újjászületésének, a téli napfordulónak az ünnepe volt. Karácsony õsiségét bizonyítja, hogy volt magyar Karácsonyunk már a keresztény századok elõtt is természetesen. Karácsony, az új élet, a naponta megújuló csodák ünnepe népünk életében. Az ég a földig hajol csillagaival e napon, a földben szunnyadó szemek új élet álmát hintik a rögökbe. Az új hó csendes, fehér áhítatába öltöztetett világában megszólalnak az állatok, a növények, s elmondják titkaikat a rájuk figyelõ embernek. A legismertebb ünnepünk a karácsony, kerecsen. A téli napforduló idején a nap eléri legalacsonyabb pontját és ezen a holtponton van 3 napig, amikor is kimozdul onnan, és onnantól a fény egyre erõsödik, amíg gyõz a sötétség felett. Ezt ábrázolja több hun-szkíta hagyatékunk is, a lerogyott szarvast égbe emelõ kerecsen sólymot. Ezért született Jézus is december 24.-én, és ezért támad fel 3. napra a halálból. A magyar karácsony, kerecsen szó szintén a téli napfordulóra utal. Kevesen tudják, honnan ered az ünnep elnevezése. Legvalószínûbb, hogy a korciti - fordul, lép szó származéka, és a téli napforduló örömére, az azt megelõzõ várakozásra utal. Ilyenkor ettek, mulattak, meggyújtották az ünnepi fahasábot, elfogyasztották az ünnepi süteményt, fenyõfát állítottak, zöld növényekkel díszítették a házakat, jókívánságokat és ajándékokat váltottak. A tûz és a fény a meleg és a hosszú élet jelképei, ezért mindig fontos szerepük volt a téli ünnepeken, akár pogány, akár keresztény felfogásban.. A fa a legõsibb világokban is a kozmikus életerõt szimbolizálja, egyeben a világ szimbóluma is. Az életfa vagy a zöld ág élet-szimbóluma gyakran kapcsolódik a különbözõ ünnepek népszokásaihoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is. A karácsonyi életfa ágai a népszokás szerint jelképezik a különbözõ magyar tájegységek magyar lakóit, mind valamennyit. Valamennyien a magyar életfa gyümölcsei vagyunk:. alföldiek, kisalföldiek, dunántúliak, felvidékiek, palócok, kárpátaljaiak, erdélyiek, délvidékiek, vajdaságiak, õrvidékiek, muraköziek, szerémségiek, székelyek, csángók, moldovaiak, mezõségiek, bácskaiak, bánságiak, jászok, kiskunok..

A Karácsonyfa eredete

Mára az ünnep egyik legfontosabb jelképe a karácsonyfa lett, mely azonban jóval õsibb szimbolikával bír, mint a keresztény ünnep maga. A fa a legõsibb világokban is a kozmikus életerõt szimbolizálja, a pogány hitvilágokban gyakran az istenek lakhelye, egyenesen a világ szimbóluma is. Az életfa vagy a zöld ág, az élet-szimbóluma gyakran kapcsolódik a különbözõ ünnepek népszokásaihoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is. A karácsonyi életfa ágait a népszokás szerint Katalin vagy Borbála napján állították vízbe, és az ünnepre kizöldült, ezzel is az élet diadalát hirdetve a sötétség és a halál felett. Ezeknek a termõágaknak utódaként jelent meg késõbb a karácsonyfa is. A karácsony ma már mindenkinek az év egyik legnagyobb ünnepe, amely hosszú századok óta az egész világ számára ugyanazt jelenti, ugyanazokat a gondolatokat ébreszti az emberekben. A fenyõ már az emberiség õskorában is mágikus jelkép volt. Örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígéretét. Elõször az emberek borókát, fagyöngyöt, fenyõágat akasztottak fel otthonaikban a mestergerendákra. Régebben a fa és textil díszeket, és ha volt cukor, akkor a szaloncukrot is házilag készítették. Még ma is szimbolikus értelme van azoknak a díszeknek, amiket fenyõfánk ágaira aggatunk. Bizonyára kevesen tudják, hogy az angyalhaj, a fémgyöngy- és papírlánc a bibliai kígyót idézi a bûnbeesés idejébõl, a narancs és az alma a tudás fájának gyümölcsét, s egyben a megígért megváltás kegyelmét. A fa csúcsára angyalkát, vagy csillagot tettek és piros almát, aranyra festett diókat akasztottak az ágakra. A karácsonyfára aggatott gyümölcs következõ évi gazdag termés ígéretét jelentette. A díszítés sokat változott az idõk folyamán. A karácsonyfa ágaira gyertya helyett izzósor került, elkerülve ezzel az esetleges baleseteket, és a szaloncukrok, színes, bõséges választékából az kerül fel, ami csak szem-szájnak ingere. Szokás egyes helyeken továbbá az egyszínû karácsonyfa is, például egyik évben, piros, másik évben csak aranyszínû díszítéssel. Van, aki fényes, van aki a matt díszeket részesíti elõnyben. Másoknak a szalmával, mézeskalács figurákkal díszített fa tetszik. Az aranydíszes fenyõ soha nem megy ki a divatból, legfeljebb díszei változnak. A szalmadíszek újabban igen kedvelt díszítõ elemek. Csillag, harang, szív, toboz angyalka formái jól néznek ki a szalmafüzéres, piros szalagos fán. Újdonságnak számít a terrakotta-szín, amelyhez égetett agyag figurák valók. A legtöbb családban szentestén, amikor a karácsonyfát körülállják, minden lámpát eloltanak, csak a karácsonyfa fényei világítanak. A karácsonyfát kezdetben almával, dióval, ostyával, mézespogácsa-alakokkal és cukorral díszítették. A díszek készítésekor fõ szempont volt az ehetõség, a gyerekek fabontásakor nyalánkságként megették. Már az elsõ karácsonyfákon hajlított dróttal rögzített gyertyák égtek. A XIX. század vége felé már a csillogó díszek váltak a karácsonyfák összképének meghatározóivá. Üvegdíszek gyártására vonatkozóan 1848-ból származik az elsõ adat.

A Karácsonyi ételek

A Karácsonyi ételek a magyar hagyományrendszerben jellegzetes és egyedi jelentés tartalommal, szimbólum rendszerrel büszkélkedhetnek. Õseink azokat az élelmeket részesítették elõnyben, amelyek bõséggel és jó terméssel kecsegtettek. A magyar karácsonyi asztal, tradicionálisan elképzelhetetlen volt mindig is, a következõk nélkül. Karácsonykor mindig volt az asztalon:. alma, dió, mogyoró, mák, méz, bab, lencse, hal, sertés, bárány, és bor.. A magyar asztalok hagyománytisztelõ ételsorában három fontos étel szerepel: a halászlé, a káposzta és a bejgli. Ezek variációi, illetve a hal különféle változata tartozik még az ünnepi ételek közé. Az alma, dió, mogyoró, mellé kenyeret és mézet fogyasztottak, ez régtõl fogva hagyományos volt. Aztán ott volt még a bejgli, a diós-mákos bejgli, és a mézeskalács készítése sem maradhatott el. Aztán ott volt a babból és lencsébõl készült ételek sora, levesként és fõzelékként is. A hal a karácsonyi asztal elmaradhatatlan fogása, a halászlé, a halpaprikás, és a halsült. A hal a kenyérrel és borral együtt kivételes hármast alkot és szimbolikus jelentõséggel bír. A hal, a halászat az õskereszténységben is fõ pont, és Jézus szimbóluma is egyben. A káposztás ételek következtek ezután, elsõsorban a töltött káposzta és a székelykáposzta volt a menüsorban. A töltött káposzta készítési módja, illetve a töltelék formája és nagysága tájegységenként változó. A hagyományos ünnepi menüt a bejgli zárta le harmadik fogásként. A bárány és birka ételek is jelentõsek voltak, elsõsorban a báránysült és birkapörkölt volt jelen az ünnepi asztalon.. A karácsonyi italok hagyománya általában egyértelmûen bort kíván az asztalra. Az aromás, kissé fûszeres vörösborok mellett, természetesen helyet kaphat a halhoz jobban illõ könnyû fehérbor is. A fehérek közül a:. rizlingek, dinkák, furmint, hárslevelû, juhfark, ezerjó, fehér és sárga muskotályok, a vörösek közül a:. kadarka, kékfrankos, kékoportó, merlot, zweigelt voltak a legelterjedtebbek.

A Karácsony üzenete

Karácsony van, elcsendesült körülöttünk a világ, fent ragyog a sötét égen, tündöklõen és szépen a születést jelzõ piros csillag, amely bevilágítja az egész földet. A kisded Jézus Krisztus megszületett a földre, megérkezett a megváltó. Isten könyörületet érzett az ember iránt, aki elveszett a maga gyûlöletre és rútságra épített világában és képtelen volt visszatalálni abba a világba, amit Õ teremtett számára. Isten küldött az embernek valami nyomravezetõ jelet. Olyan üzenetet, amit megérthet. Jelet, amit követhet. Jelzést, ami visszavezetheti õt a jóság és szépség világába. Az üzenetet Jézus Krisztus hozta el, vagyis a Messiás, vagy amilyen emberi néven csak nevezni akarod Isten hírnökét, akit küldött az embereknek, ember képében. A kisded Jézus megérkezését a földre Isten új gondolatának fényes csillaga hirdette meg, és a Gondviselés angyalai, akik eljöttek a csöndes pusztába az egyszerû pásztorokhoz. Hogy miért éppen a pásztorokhoz jött az üzenet?. Mert a pásztorok szegény és jóravaló emberek voltak, a természetben éltek, kedves kis juhaikkal együtt, Isten teremtett világában. A pusztában, ahol több idejük volt gondolkodni, mint azoknak, akiket városok kõfalai közé zárva lefoglalt a maguk alakította földi élet sok hiábavaló küzdelme. Örömhírt hozok néktek, mondták Isten angyalai a pásztoroknak. A pásztorok pedig fölnéztek az égre, látták odafönn ragyogni az új csillagot és megérezték az üzenet jelentését. Tudták, hogy azon az éjszakán fölöttébb nagy valaki született meg a földre. Valaki, akinek küldetése a világ jobbra fordítása kell legyen. A pásztorok, izgatottságukban és örömükben, megjövendölt üdvözítõjüknek a legpompásabb nevet adták, ami csak szegényes szókincsükbõl futotta: "Újszülött Király" -nak nevezték el Õt... Most pedig hányd le öntudatodról az ember képzelte tudás ábrándját, a betegségek találmányát, a szenvedés és gyûlölködés csinálmányát. Isten soha nem teremtett ilyeneket. Ezek csak az ember maga alkotta világában fordulnak elõ, ami nem az igazi világ. Ez csak a színezett és festett szemüveg világa. Ám a karácsonyi üzenet legnagyobb titka ezeknél mélyebben rejtezik. A lét alapvetõ törvényében. A szeretet törvényében. Mint ahogy a természet világában minden, amit látunk vagy tapintunk nem egyéb, mint a ható erõ különféle formája, azonképpen a lélek világában az egyetlen létezõ elem a szeretet. A világot szeretet hozta létre és az is mûködteti, szeretettel és a szeretet kedvéért. Így hát a szeretet az egyetlen indíték, az egyedüli erõ, ami képes elõbbre vinni a világot. Ha van okunk, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az lehet, hogy emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben. A szeretetre, ami ragyogó fényként munkál a bennünket körülvevõ sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember kitalálta rémek ijesztõ árnyaival, melyek a gyûlölködés és a szenvedés egyazon tengelye körül forognak. Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább egyszer az évben, hogy nincs más kiút ebbõl a végzetes örvénybõl, mint a szeretet. A szent család, egy kicsi homokszem csak a világban, ott a jászolban az újszülött mellett mindannyian együtt, de e kis család mégis a maga jóságában és egymás iránti szeretetében az üdvözülést hozza a világra. Ha fel tudjátok fogni a karácsonyi örömhír valódi jelentését, és annak tanítását a magatok kis bûvkörében mind elkezditek mûködtetni, úgy ez a kicsi homokszem ragyogni fog, mint gyertya lángja a sötétben, és segít majd másokat is a fénye. A fény segít majd, hogy bevilágítva elõttük a mezsgyét, õk is megleljék a világban mind a maguk útját..

Boldog Karácsonyt -- A világ 40 legismertebb nyelvén

Angol -- Merry Christmas, Happy Christmas
Albán -- Gézuar Krishlindjet
Arab -- Milad Majid
Bolgár -- Vessela Koleda
Cseh -- Vesele Vanoce
Dán -- Glaedelig Jul
Eszperantó -- Gajan Kristnaskon
Finn -- Hyvaa Joula
Francia -- Joyeux Noel
Görög -- Eftihismena Christougenna, Kala Christouyenna
Hawai -- Mele Kalikimaka
Hindi -- Shub Naya Baras
Holland -- Vrolijk Kerstfeest, Zalig Kerstfeast
Horvát -- Sretan Bozic
Ír -- Nollaig Shona Dhuit
Izlandi -- Gledileg Jol
Japán -- Merii Kurisumasu
Katalán -- Bon Nadal
Kínai -- Gun Tso Sun Tan Gung Haw Sun
Koreai -- Sung Tan Chuk Ha
Latin -- Natale Hilare et Annum Faustum
Lengyel -- Wesolych Swiat Bozego Narodzenia
Magyar -- Boldog Karácsonyt, Áldott Karácsonyt
Maori -- Meri Kirihimete
Norvég -- Gledelig Jul
Német -- Frohe Weihnachten
Olasz -- Buon Natale
Orosz -- Hristos Razdajetsja, Rozdjestvom Hristovim is Novim Godom
Örmény -- Shenoraavor Nor Dari Pari Gaghand
Papiamento -- Bon Pasco
Portugál -- Feliz Natal, Boas Festas
Román -- Sarbatori Vesele, Craciun Fericit
Spanyol -- Feliz Navidad
Svéd -- God Jul
Szárd -- Bonu Nadale
Szlovák -- Vesele Vianoce
Szerb -- Sretan Bozic, Hristos Se Rodi
Thai -- Sawadee Pee Mai
Török -- Mutlu Noeller
Ukrán -- Srozhdestvom Kristovym
Vietnámi -- Chung Mung Giang Sinh



Karácsonyi gondolatfoszlányom

Köszöntelek tél, üdvözöllek ismét december,
Hát megint eljöttél, nagyon pontosan érkeztél,
Meghalt az év, ismét véget ért, december a vég,
Karácsony van újra, ismét eljött hozzánk a csoda.

Szeretek kinn járni a néma és derûs téli réten,
Ilyenkor mindig megszáll egy-két szép igézet,
Különösen ha a fehér és szûz havon lépdelek,
Közben pedig a legszebb gondolatokról révedek.

Messzemenõ a fehérség, szûziesen tiszta és szép,
Közben napfény és fagy, csodás e kettõs jelenség,
Oly tiszta és puritán ilyenkor mindig e téli világ,
Talán egész magyar táj fölött lebeg valami csodás.

Fent a Kárpátok magos bércei közt, fehérlik a kép,
Lent az Alföld hosszú sík vidékin, káprázatosan szép,
A Dunántúl nyájas dombvidékin, a Balaton tavánál is,
Az összes tájon mind, örömmel gondolok rátok kint.

Szeretetteljesen áldott, békés és boldog karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek..

Bíró Csaba