Jákób Fiai Befejezés

„És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki
szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; ezért következett reánk ez a
nyomorúság.
Rúben pedig felel nékik, mondván; Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vékezzetek a
gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk.”

BÛN-BÜNHÕDÉS! Errõl szólt Rúben.

„És nem tudják vala õk, hogy József érti õket, mert tolmács vala közöttük,

És elfordula tõlük és síra: Azután hozzájuk fordúla és szóla nékik, és visszatartá közûlök

Simeont, és szemök láttára megkötözteté õt.
És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzöket

mindeniknek az õ zsákjába, és hogy adjanak nékik enni valót az útra; és így cselekedének velök.
És felvevék gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan.

És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az õ pénzét, hogy
ímé zsákja szájában van az.

És monda az õ atyjafiainak: visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor
megrettene szívük, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, a mit Isten cselekedett
velünk?
És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék néki a mi velük történt
vala, mondván:
Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot
kémleltük volna.

És monda nékünk az a férfiú...: Errõl ismerem meg hogy igaz emberek vagytok: egyik
atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;
És hozzátok hozzám a ti legkissebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok
kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban
kereskedhettek.”

A leíirt biblia versekben annyiszor fordul elõ az IGAZ ember, IGAZ emberek, hogy be kell

mutassam értelmét. Azzal a törvényemmel, hogy a magánhangzók cserélhetõk nyelvünk

szavaiban az IGAZ = ÉG + ÕS-sel. Az IGAZ emberek tehát abban az idõben meg ma is, az ÉG

ÕS-ei. Az ÉG földre küldött ÕS-ei.

Az IGAZ ellentéte a HAMIS = HAM + ÕS, mint látható a Z és az S ellentétet jelez. Ezekre az
ellentét (tükör) szavainkra vonatkozik egy másik törvényem, mely kimondja, ellentétes szavaink

ugyan abban a betûben találkoznak az ellentétes szavaink elején vagy végén. De, ha az IGAZ

szavunk elejérõl elvesszük az I-t, kapjuk a GAZ szavunkat.
A magánhangzók szavainkban nagy értékek!
József még azt is felajánlja testvéreinek, hogy Egyiptomban kereskedhettek. Gondolom – bár

nem szeretem a belemagyarázást másnál sem – ez a hatalmas juh nyájak gyapjainak eladására
vonatkozott. Tovább.

„És lõn a mint zsákjaikat kiüresíték, ímé az õ csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. A mint

látták az õ csomó pénzeiket õk és az õ atyjok, megfélemlének.

És monda nékik az õ atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtõl; József nincsen, Simeon
nincsen. Benjámint is elviszitek? Mindez engem ér!

Akkor szóla Rúben az õ atyjának, mondván: az én két fiamat õld meg, ha meg nem hozom õt

néked. Bizd az én kezemre õt, és én visszahozom néked.

Az pedig monda: Nem megy le oda az én fiam ti veletek, mert az õ bátyja megholt és õ maga

maradt meg; ha veszedelem érné õt az úton, a melyen elmentek, õsz fejemet búba borítva
bocsátanák, le a koporsóba.”
De mit tehetett Jákób? Az éhség nagy úr! I.Móz. 43:1-
„Az éhség pedig elhalmazott vala az egész országon.

És lõn mikor fogytán vala az eleség melyet Egyiptomból hoztak vala, monda nékik az õ atyjok:
Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget,

És felele néki Júda mondván: erõsen fogadkozék az a férfiú mondván: Szinem elé ne kerüljetek,
ha veletek nem lesz a ti atyátokfia,

Ha azért elbocsátod velünk, ami õcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget;
Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk:
Színem elé ne kerüljete, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz
És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszúl velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak,
hogy még van egy öcsétek?

Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felõlünk és nemzetségünk felõl,
mondván: Él-e még atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki.
Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?

És monda Júda Izráelnek, az õ atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk
és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.

És leszek kezes érette, az én kezembõl kérd elõ. Ha vissza nem hozom õt hozzád, és elõdbe nem

állítom õt, mindétig bûnös legyek elõtted.
Bizony ha nem késlekedünk vala, ez idáig már kétszer is megjöhettünk volna.”

A szeretet óriási erõ. Pál mondja, hogy lehetek ez, az, amaz, de ha szeretet nincs bennem semmi
vagyok.
A szeretettel együtt jár a féltés és óvás. Mózesnek hogy mutatkozik be az Úr, II.Móz. 2,3
„Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova

nevemen nem voltam elõttük ismeretes.”

Ez a név a Bibliában elõször itt jelenik meg, de miután senki sem tudja, hogy mit jelent ez a név

és össze vissza csürik és cak a mássalhangzókat írják ki, mert héberül nem írhatják másként.
Csak hogy itt is, és ezzel is bizonyítsam, a Biblia magyarul lett írva és a Jehova névnek is
magyar az értelme, így bemutatom a Jehova = JÓ+ÓVÓ. Erre bizonyítékként nézzük a 7-ik
versben írtakat:
„Én népemmé fogadlak titeket s Istenetekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok az
Uratok Istenetek, a ki kihoztalak titeket Egyiptom nehéz munkái alól.”
Egyiptomi sanyargatásotok alól, mert Én vagyok a ti JÓ ÓVÓ-tok, nem akarom, hogy tovább
sanyargassanak titeket, tovább szenvedjetek Egyiptomban.

Máshol még ezt is megerõsíti és azt mondja magáról, „...féltõnszeretõ Isten vagyok,...” Féltõn
szeret, tehát ÓVA SZERET, ÓVÓ SZERETETTEL SZERET.
Jákób = Izráel nevét használta már akkor, mint az Úr Isten is, aki tudtára adta Mózesnek, hogy

Ábrahám, Izsák és Jákób idejében még ezek elõtt nem használta a JEHOVA = JÓ ÓVÓ nevét, de
most már ezt a nevét használja, hogy megtudja Mózes „népe” azt, mit érez a néppel szemben és

mégértsék cselekedeteit, a féltésbõl és az óvásból erednek, tulajdonsága is személyének.

Itt látható az, a személyi tulajdonságok különbözõ neveken szerepelhetnek.
Volt Szent Istvánunk neve VAJK és lett Asztrik? püspök? Megkeresztelése után István, ezt a
megkeresztelést csak a Róm. Kat. papok találták ki, mert nem ismerték a névváltozások okait.

VAJK-ból azért lett István, mert PAPKIRÁLY lett belõle. APOSTOLI PAP KIRÁLY.

ISTVÁN = ÕS+TEST+VILÁG+ÉN. A VAJK nevének értelmét már egyik könyvembern

bemutattam, de itt nem térhetek ki a bemutatásra, itt csak annyit, hogy a V egyenlõ a VILÁG-

gal. Szent Istvánunk nem volt „földi”, Õ a VILÁG szülötte volt. Õ és mindegyik Árpád-házi

királyunk. Róluk is többet írtam, és bemutattam Õket, egyik másik könyvemben.
Sajnos sokan sok helyen FÖLD helyett VILÁG-ot írnak, nem tudják a különbséget.

A VILÁG = a Világegyetemmel, míg a Föld csak a Földet körülvevõ LÉG-burokkal egyenlõ.

Sok ábrát sajnos itt nem tudok közölni ami érthetõbbé tenné sok mondatomat.
Szóval Jákób ezekben a párbeszédekben már az IZRÁEL = IZRE+ÉL nevét használja.

„És monda nékik Izráel az õ atyjok: Ha csakugyan így kell lenni akkor ezt cselekedjétek:

Vegyetek e föld válogatott gyümölcseibõl a ti edényeitekbe, és vigyétek ajándékot annak a

férfiúnak; egy kevés mézet, fûszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.

Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sõt amely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok
szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez.”
Magyarul mondva: ne menjetek üres kézzel hozzá. Jó tettért jót adj.
Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.
A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti
veletek a másik atyátokfiát, és Benjamint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek
megfosztva.”

Izráel tehát belenyugodott sorsában, mert Õ sem ismerte a jövõt, mint ahogy mi sem ismerjük,

csak szenvedni tudunk a jelenben.
„Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az õ kezükbe, és Benjamint,

és felkelének és alámenének Egyiptomba, és magállának József elõtt.

Amint meglátá József õ velök Benjamint monda az õ háza gondviselõjének: Vidd be azokat az
embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert ebédelnek ez emberek ma délben.
És az a férfiú aképen cselekedék, a mint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az
embereket a József házába.

És megfélemlének azok az emberek a miért bevivék õket a József házába, és mondának: A

pénzért hozattatának ide be, mely elõször a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy ránk rohanjon,
megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.”

Ezek után elmondák József házának gonviselõ emberének a pénz történetét, sõt még azt is

mondták neki, hogy visszahozták azt a pénzt is sõt még más pénzzel is megtoldották- Ez az

ember megnyugtatta õket és kihozta nekik Simeont.
„Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák

lábaikat, és abrakot is ada az õ szamaraiknak...
Ök pedig elkészíték az ajándékot mire József délbe megjöve; mert megértették vala, hogy ott
ebédelnek.
Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot (a hazait B.P.) mely kezükben vala, a házba,

és leborulának elõtte a földig.

És kérdezõsködék egészségök felöl, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, a kirõl nékem
szóltatok? él-é még?
Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk még,
És meghajták magokat és leborúlának.

És felemelé szemeit és látá Benjamint az õ atyjafiát, az õ anyjának fiát, és monda: Ez a ti
legkissebbik atyátokfia, a ki felöl nékem szoltatok vala?
És ismét monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!

Akkor elsíete onnan József, mert felgerjede a szíve az õ öccse iránt, és erölteti vala a sírás;
beméne azért szobájába és ott síra.”
Ezeket az érzelmeket csak az tudja megérteni és átélni, aki évtizedek óta nem látta családtagjait,
hogy milyen érzelmi kavalkád kavarog az emberben, az leírhatatlan.
„Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartoztatá magát, és monda: Hozzatok enni vlót.
És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek
vala, külon. Mert nem ehettek az Égyiptombeliek eggyütt a héberekkel, mert utálatos az az

Égyiptombeliek elõtt.

Leülének azért õ elötte, az elsõszülött az õ elsõszülöttsége szerint, és a fiatalabb az õ fiatalsága
szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.

Õ pedig részt juttata azoknak maga elõl és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok

részénél. És ívának és megittasodának õ nála.”
Érdemes még egy kicsit idézni a TEST+VÉR-i kötõdést.

„És nem tartóztathatá magát tovább József, mindazok elõtt, kik körülötte állának és felkiálta:

Vezessetek ki minden embert mellõlem. És nem marad senki nála, mikor megismerteté magát

József az õ atyjafiaival.
És hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák at Égyiptombeliek, és meghallá a Faraó háznépe
is.”
Azután monda: 5-ik vers:
„És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti

megmaradástokért küldött el engem Isten ti elõttetek.” 6-ik vers.

„Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még ör esztendõ van hátra, melyben
sem szántás, sem aratás nem lesz.” 9-ik vers:
„Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten
engem egész Égyiptom urává tett, jöjj le én hozzám, ne késsél.” 10-ik vers:
„És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszesz, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai,
juhaid, barmaid, és mindened, a mid van...” 16-ik vers:
„És eljuta a hír a Faraó házába is...” 17-ik vers:
„És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg
a ti barmaitokat, és eredjete, menjete el Kanaán földére;” 18-ik vers:
„És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jöjjetek hozzám; és én néktek adom Égyiptom
földének javát, hogy éljétek a földnek zsírját.”
Ezek után minden jóval ellátva, szekereket kaptak és sürgetést, hogy azonnal induljanak
Égyiptomba. Mit mondott Jákób miután mindez tudtára jutott? 28-ik vers:
„És monda Izráel: Elég nékem, hogy József az én fiam még él: Lemegyek hát, hogy meglássam

õt minekelõtte meghalok.”
Felkerekedet Jákób nagycsaládja I. Móz. 46:27 vers:
„Jákób egész házanépe, mely Égyiptomba ment vala hetven lélek.” I. Móz. 46:29

„És befogata József az õ szekerébe, és eleibe méne Izráelnek az õ atyjának Gósenbe; s a mint

maga elõtt látá, nyakába borúla, és síra az õ nyakán sok ideig.”
I. Móz. 47:7-

„Bevivé József Jákóbot is az õ atyja, és állítá õt a Faraó elé.

És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendõs vagy?

Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harmincz esztendõ;

És megáldá a Faraót, és kiméne a Faraó elõl.

Megtelepíté tehát József az õ atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Égyiptom földén, annak a
földnek legjobb részében a Rameszsz földén; a mint megparancsolta vala a Faraó

És ellátja vala József az õ atyját és atyjafiait, és az õ atyjának egész házanápát kenyérrel,
gyermekeik számához képest.

És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala
Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt.
József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a
gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bevivé József a pénzt a Faraó házába.

És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földérõl is, Kanaán földérõl is, egész égyiptom Józsefhez
méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz?
És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, ha nincs pénz.
És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és

szamarakért: és eltartá õket abban az esztendõben kenyérrel sz õ barmaik összességért.

Mikor pedig elmúlék az esztendõ, menének hozzá a második esztendõben, és mondának néki:
Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a baromnyájak mind uramnál
vannak, a mint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk.
Miért vesszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? Végy meg minket és földünket
kenyéren, és mi és a földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne
haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.
Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind

eladák az õ földjüket, mivelhogy erõt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lõn.”

Kis változtatással bizony ismerõsek ezek a módszerek azoknak akik a II. Világháború után éltek
és végigszenvedték a Rákosi-Roth éveket.

„A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Égyiptom egyik határszélétõl másik széléig.”
Sztalin rólunk magyarokról is úgy nyilatkozott, hogy népünk kitelepítése csak vagon kérdés.

Biztosan Szibériára gondolt, de elõbb meghalt mint véghezvitte volna.
„Csak a papok földét nem vevé meg...
És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak.
Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet.”
Azt a földet amely már egészében a Faraóé volt.

Ha ez nem volt József által az elsõ kommunizmus, akkor nem tanultam jól az iskolában, és az
életben.
Nincs új a Nap alatt, csak mindig újabb kizsákmányolói, sanyargatói a népnek.
József leszármazottai az Osztrákok. Ilyen génekkel csodálkozunk, hogy gyötörtek minket
magyarokat jó négyszáz éveg? Mindent elkövetve ahhoz, hogy gyarmataikká tegyék országunkat
és népünket.

Részletesen muttattam be õket IS a Trianon Bibliai Fényben c. két kötetes könyveimben.
„Lakozék azért Izráel = IZRE+ÉL Égyiptom földében a Gósen földén és ott megöröködének, s
megszaporodának és megsokasodának felette igen.
Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz

negyvenhét esztendõ.
És elközelgetének Izráel halálának napjai...” és mondá Józsefnek:

„Midõn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Égyiptomból és temess el az õ sírjokba.”

Izráel = IZRE+ÉL népe Egyiptomban négyszáz harminc évig élt és nagyon elszaporodott. Ez

idõre új király került trónra – egyes kutatók szerint a HIKSZOSZOK, KORIAK foglalták el

Egyiptomot – errõl röviden csak ennyít olvasunk a II. Móz. 1:8 versében:
„Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala,”
Ez az új uralkodó mindent elkövetett népével, hogy csökkentse az Izráel népének szaporúságát

oly annyira, befogta õket agyagtégla készítésére is, kesõbb még arra is hogy õk keressék ki

a téglavetéshez szükséges polyvát is, õk szedjék azt össze, de mindazon által a napi kiadott

tégladarabszám meg legyen. Ez sem volt ismeretlen a magyar nép elõtt.

Az Izráelitákat annyira dolgoztatták, Istenük, a Teremtõ Isten megsajnálta õket és elküldte

Mózest azzal a feladattal, kihozza õket Égyiptomból.
Mózes testvérével, Áronnal sokszor kérte a Faraót arra, az Izráelitákat engedje ki Egyiptomból,

a Teremtõ Isten sok csapást is mért Egyiptomra, míg végül az utolsó csapás, mely alatt minden

elsõszülöttet megöltek az Isten „angyalai”, így a Faraó fiát is, a Faraó beleegyezett abba,

az Izráeliták elhagyják Egyiptomot, de miután tudomására jutott, e nép – mert feltöltödõtt
a házasságkötésekkel sok idegennel is – úgyszólván kirabolta Egyiptomot, mert kértek a
szomszédjaiktól ezüst meg arany edényeket és ruhákat, ékszereket is, erre a Faraó elhatározta,

mégis utánuk megy és visszahozza õket és a sok értéket amit magukkal vittek Egyiptomi
kimenetelük alkalmából.
Utol is érték katonái az Izraelitákat a Veres-tenger partján, melynél újabb csoda történt. Mózes
botjára a tenger vize kettévált és a nép száraz tengerfenéken kelt át a „tengeren”, de mire az
egyiptomi szekerek lovasaikkal utánuk iramodtak a kettévált tengervíz összecsapott felettük és
mind odavesztek a Faraó katonái, serege.
Negyven évig „bolyongtak” az izraeliták a pusztában Mózes vezetése alatt, mígnem elértek

Kanaán földjének közelébe, ennek eseményérõl így olvasunk az V. Mózes könyvének 34
részében:

„És felméne Mózes a Moáb mezõségérõl a Nébó hegyre, A Piszga tetejére, a mely átellenben
van Jérikhóval, és megmutatá néki az Úr az egész földet, a Gileádot Dánig;
És az egész Nathalit, Efraim és Manassé földét, és egész Júda földét a tulsó tengerig;
(A Földközi-tengerig. A nevek a Józsúé által felosztott föld bírtokosainak nevei. B.P.)
És a déli tartományt, és Jérikhónak, a pálmafák városa völgyének környékét, Czoárig.

És monda néki az Úr: Ez a föld az, a mely felõl megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak,
mondván: a te magodnak adom azt. (És azok a magok, most hatalmasra szaporódva itt állnak,
hogy bírtokukba vegyék a nekik igért földet. B.P.)
Megengedtem néked, hogy szemeiddel lásd, de oda ne mégy át.
És meghala ott Mózes az Úrnak szolgája a Moáb földén, az úr szava szerint.

Józsúé, a Nún fia pedig beteljesedék bölcsességnek lelkével; mert Mózes tette vala õ reá kezeit;”

Mózes tehát Józsúét jelõlte ki arra, hogy tovább vezesse a rábizott népet.

Be is vezette Kanaán földjére, fel is osztotta Jákób tizenkét fiát – mert még Józsefnek is
adott földet letelepedésre, bár már József nem élt, már egyik sem a Jákób fiak közül, de éltek

leszármazottai – és József két elsõ fiának is osztott letelepedésre földet nekik, akiket Jákób fiaivá
fogadott.

E földfoglalások elõtt és után még lehetne több minden részletezni, meg is érné a további

tudások miatt, mert hát úgye magyar testvéreink ottani életének megismerésérõl lenne szó,

viszont az eddig leírt mondataim lényegének mégis csak az a célja, tisztázzam az elsõ zsidó
elnevezést, és hogy kikre vonatkozik.
Óriási a tudatlnaság ezen a területen IS:
Józsúé tehát a néppel bement Kanaán területére, elfoglalta azt és felosztotta letelepedésre. Nem

ment simán, mert például Ai városát fegyverrel és tûzzel pusztították el. És most nézzük Józsúé

könyvébõl a 9-ik fejezetet:

„Lõn pedig, hogy mikor ezt meghallották mind ama királyok, a kik a Jordánon túl a hegyeken és
síkon és a nagy tengernek egész partja – mentén valának a Libánon ellenében: A Khittheus, az
Emoreus, a Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus:
Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izráellel egy akarattal.
De meghallák Gibeon lakosia is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala,

És õk is ravaszul cselekedének. Elmenének ugyanis és követekûl adák ki magokat.

Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska megrepedezett és összekötözött boros

tömlõket:

És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerõk is mind
száraz és penészes vala.
Így menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki, és Izráel férfiainak:

Messze földrõl jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk.
Izráel férfiai pedig mondának a khivveusnak: Hátha közöttem lakol te: hogyan kössek azért
frigyet te veled?
Azok pedig mondának Józsuének: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik Józsué, kik vagytok, és
honnan jöttetek?

És mondának néki: Igen messze földrõl jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért,

mert hallottuk az õ hírét és mindazt, a mit Égyiptomban cselekedett;
Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik valának túl a Jordánon,
Szíhonnal, Hesbon királyával és Oggal, Básán királyával, a ki Astarótban vala.
Ezért szólának nékünk a mi véneink és földünk lakósai is mind, mondván: Szerezzetek
magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjök, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi,
most azért kössetek frigyet mi velünk!
Ez a mi kenyerünk meleg volt, a mikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy
hozzátok jöjjünk; most ímé, száraz és penészes lett.

Ezek a boros tömlök is, melyeket új korukban töltöttünk vala meg, íme, de megszakadoztak; e mi
ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miat!

És võnek a férfiak azoknak eledelébõl, az úr tanácsát pedig nem kérték vala.

És békességesen bánt velök Józsué, és frigyet köte velök, hogy életben hagyja õket, a gyülekezet
fejedelmei pedig megesküdének nékik.”
Nézzük kikkel kötöttek frigyet Józsué és a gyülekezet fejei?

A gyülekezet fejei pedig Izraeliták 12+2 törzseinek képviselõi voltak.

Kezdjük elõlrõl.

A Khittheusok
Az Emoreusok
A Kananeusok
A Perizeusok
A Khivveusok
A Jebuzeusok

Mint már írtam mindegyik megtartotta eredeti nevét, bár Józsué idejére már csak ezek
leszármazottairól beszélhetünk.

Kanaánt és minden leszármazottját NOÉ=Nõe szolgává tette Khámnak és leszármazottainak,
SZEM-nek és leszármazottainak és Jáfetnek meg leszármazottainak is, és plusz még meg is lett

ÁTKOZVA Õ is és leszármazottai IS.
Menjünk tovább. Ezek a fiak bementek Kanaánba ott letelepedtek. Gibeon város lakosia
KHIVVEUS-ok voltak. Ezek mentek követségbe Józsuéhoz és bár Józsué megkérdezte, kik
vagytok? A felelettel sohse jöttek elé, hanem állandóan mellébeszéltek. Nézzük a látható
ellentéteket.
Gibeon-ban lakók Gilgál-ba mentek Józsuéhoz. De sem az ellentétekre – a G-ben – nem figyel

fel Józsué, sem a kérdõn maradt kérdésre, hogy kik is õk, nem felelt. Két dolog volt tehát,
ami útbaigazgathatta volna Józsuékat, hogy ne kössenek frigyet velük, de figyelmetlenségük
következménye évezredekre kihatott, és még ma is hat.

Az, hogy a Kanaánban lakók bõre fekete, sötét volt, azt nem kellet figyelembe vegyék, mert
minden ott lakó kanaánitának az volt, tehát ez nem tünt kivételesnek. Különben is Egyiptomban

hozzászoktak ehhez, de, az Istenük szavaira sem emlékeztek, pedig Mózesrõl az van több helyen

írva, mindent szó szerint közölt a néppel amit neki a Teremtõ Isten mondott. Nem szó szerint

idéztem, azt is mondta, kiûzi Kanaán lakóit, az Izraelitáknak tejjel-mézzel folyó országuk
legyen.
Ez sem jutott Józsuénak meg a gyülekezet férfiainak eszébe, hanem szövetséget kötöttek a
kanaánita khivveusokkal.
KINYILT TEHÁT A HÁTSÓ AJTÓ!
Nézzük a szövetség kötest.

Ezek hatan, mind a Kanaán fiai akik Kanaánba beköltöztek
a tizenegy fiú közül.

„És békességesen bánt velök Józsué, és frigyet köte velök, hogy életben hagyja õket, a
gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nékik.
De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velök, meghallák, hogy közel valók azok

hozzájok, sõt közöttök lakoznak azok.
Elindulának azért Izráel fiai, és eljutának azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig
valának: Gibeon, Kefire, Beéroth és Kirjáth-Jeárim.”
Ezek mind a Khivveusok városai voltak.

„De nem bánták õket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet fõemberei az

Úrra, Izráel Istenére, és zúgolodék az egész gyülekezet a fõemberek ellen.”
Lehet, hogy a gyülekezet emberei jobban ismerték a történelmet Nóétól kezdve?

„Mondának azért a fõemberek az egész gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nékik az Úrra, Izráel

istenére, most hát nem bánthatjuk õket.

Ezt cselekedjük velük, hogy életben hagyjuk õket, és így nem lesz harag ellenünk az esküvésért,
amelylyel megesküdtünk nékik.

Mondának azért a fõemberek nékik: Ám éljenek! És lõnek favágóivá és vízhordóivá az egész

gyülekezetnek, a mint szólottak vala nékik a fõemberek.

Hívatá ugyanis õket Józsué, és szóla nékik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván:

Igen messzirõl valók vagyunk mi tõletek, holott ti közöttünk laktok?
Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó az én
Istenemnek házába.”
Eddig is azok voltak. Szolgák és átkozottak. Most csak annyi történt, bekerültek az Izráeliták
közzé és ez a bekerülés végzetes lett az izráeliták számára évezredeken keresztül és még ma is

tart. Bár ma már nem izraelitáknak nevezik õket.

Ezek után már nem a hátsó ajtón jöttek be, hanem az elsõn, mert Ábrahámnak meg lett

mondva, „Annakfelette mond Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megõrizzed, te

és a te magod te utánad az õ nemzedékei szerint.
...minden férfi körülmetéltessék nálatok...akár háznál született, akár pénzen vásároltatott

valamely idegentõl, a ki nem a te magodból való.”
Tehát minden férfi körülmetéltessék aki bekerül az Ábrahám „családjába” és leszármazottai
közé.

Ezek a Khivveusok bekerültek mint favágók és vízhordók, tehát körül kellett õket metélni
és utánuk jöttek a rokonok, a közeliek, a távoliak és alakultak a házassági kapcsolatokból a
leszármazottak, akik már beszülettek az Izráeliták közzé, körülmetszve és folytak az évek, az
évtízedek, az évszázadok, az évezredek és már ki emlékezett arra, hogy ki a szolga meg ki az úr,
mert Józsué mondatának a következménye meghatározta számukra, „ne fogyjon ki közülletek...”
Tehát az utánpótlás örökké készen állt körülmetszve a szolgálatra. Az ilyen-olyan szolgálatra,
még a papi tisztség szolgálatának a betöltésére is a jeruzsálemi templomba.

De maradjunk még Józsué idejében.
„Azok pedig felelének Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván tudtokra esett a te

szolgáidnak az, a mit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az õ szolgájának, hogy

néktek adja ezt az egész földet, és hogy kiírtja elõletek a földnek minden lakosát: igen féltettük

tõletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot.

És most ímé, a te kezedben vagyunk, a mint cselekedni jónak és igaznak tetszik elõtted, úgy
cselekedjél mivelünk!

És úgy cselekedék velök, és kiszabadítá õket Izráel fiainak kezébõl, és nem ölék meg õket. (Hm!
B.P.)

És tevé õket Józsué azon a napon favágokká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához,
mind e napig, azon a helyen, a melyet választánd.”
Bekerültek tehát a kanaániták az Izráeliták közé és mire az évek multán az Izráeliták
elhatározták, hogy elhozzák Silóból a Seregek Urának frigyládáját, mert a filiszteusokkal való
harcot elveszítették, és arra gondoltak, ha a frigyláda közöttük van, akkor a frigyládával az Úr is

közöttük lesz és megsegíti õket a filiszteusokkal szemben.
I.Sámuel 4:4- verseiben ez így van leírva:
„Elkülde azért a nép Silóba, és elhozák onnan a Seregek Urának frigyládáját, a ki ül a Khérubok
felett.
És amikor az Úr frigyládája a táborba érkezék, rivalgott az egész Izráel nagy rivalgással, hogy
megrendült a föld.
Mikor pedig meghallották a filiszteusok a rivalgás hangját, mondának: Micsoda nagy rivalgás
hangja ez a zsidók táborában?”
A ZSIDÓK-nak nevezték el a filiszteusok azt az iszráeli népet, mely már nem volt tiszta Jákób
leszármazott.

Már Egyiptomból kijõve is fel volt töltve ELEGY néppel, ehhez még járult meglehetõsen
sok kanaánita is, tehát már KEVERT NÉP volt és ezt a kevert népet nevezték el a filiszteusok
ZSIDÓK-nak.
A magja e népnek akkor még bizonyosan Jákób=Izráel fiainak leszármazotja volt, de a
velük „egyesült” – ekkel már e nép neve ZSIDÓ-vá változott és így ment e név majd másfél

ezer éven keresztül egészen Jézus születéséig, mert a bölcsek is Herodestõl a zsidók királya felöl

érdeklõdtek, pedig akkor már senki sem tudta, hogy az asszirok által elvitt, Izrael 10 törzse hol
van. Nem mintha ez a 10 törzs tiszta izraelita lett volna, csak különvállásuk és akkori országuk
neve után nevezték el magukat IZRAEL-itáknak.
ZSIDÓK lettek az IZRAEL-iták.

ZSIDÓK-nak is ezeket lehet nevezni, mert erre történelmi elnevezés szolgál, de MÁRA már
mindkét elnevezés semmis, mert Jákób végrendelete szerint, I.Móz. 49 rész, mindegyik fiának
nevét a mai ország nevével jelzik.

Az már az eddigiekbõl világos, hogy IZRÁEL semmi szín alatt sem egynlõ a mai Izrael
országgal és népével.

Jákóbból lett IZRE + ÉLÕ = IZRÁEL és fiait talán? Joggal lehetne Izráelitáknak nevezni, talán?

Még leszármazottaikat is, bár Jákób fiai mind az elõtt születtek, mielõtt Jákób megkapta az
IZRÁEL nevét. Egydül csak Benjamin született az IZRÁEL név adása után.
Olvastam is egy hosszú cikket az Ambasador College adta ki, melyben azt fejtegeti, az USA az
Izráel, Benjamin után aki már születésénél Izraelita volt Jákób névadása után és miután Izrael az
USA így ZSIDÓ IS.

Jól összemosták a neveket: JEHOVA, ELOHIM=ÉLÕ+HIM, IZRAEL, ZSIDÓ és még
folytathatnám, de mindezek csak addig voltak és vannak érvényben, szemfényvesztésben,
agyzavarásban, míg az IGAZ-ság ki nem derül. Két és félezer évig lehetett az Izrael-t is meg a
zsidót is összemosni és eltulajdonítani, mert senki sem tudta, hova tüntek el a Jákób fiak, de most

már NEM LEHET félrebeszélni. MEGVANNAK a Jákób fiak akiket – és csak õket – nevezték
Izraelitáknak, zsidóknak Jézus földreszületéséig. UTÁNA! Európai hazájuk nevével szerepelnek.
KERESZTÉNYEK! NINCSENEK KÖRÜLMETSZVE! NEM TARTJÁK A SZOMBATOT
csak közülök a szektás szombatisták, és még lehetne folytatni, tehát a mai zsidóknak

nevezettek semmi szín alatt sem közülõk valók.
Lássunk tisztán:
Kik tehát a mai zsidók, vagy ha úgy tetszik Izraeliták, bár mindkét nevet csak eltulajdonították.

Két lehetõség közül választhatunk:
1, vagy a kevert nép leszármazottjai,

2, vagy a KANAÁNITÁK akiknek az õseik a gyülekezet, az oltár körül szolgáltak, hordták a

vízet, a tûzelõt és sikerült minden alapot, titkot megszerezniük a Jákób fiak, Mózes, Ábrahám,
Izsák, stb. leszármazottaitól, de nem csak megszerezni, hanem eltulajdonítani, kisajátítani IS.

Hatalmas kapú, hátsó kapú nyílt meg számukra és el kell ismerni, nagyszerûen kihasználták azt,
hogy eddig senki sem találta meg a Jákób fiakat és hollétüket.
De most már, hogy meg vannak, kitudódótt az IGAZ-ság és maradt az „I” nélkül a kétezer
hétszáz éves GAZ-ság!

Jézus ismerte õket, mert mit mondott: „A szolga pedig nem marad, mindörökké a házban: a Fiú
marad ott mindörökké.”
És ha megismerítek az igazságot „...az igazság szabadokká tesz titeket.”

Még most nem késõ váltani senki számára sem!
Évezredk óta (2700 éve) milyen sokan keresték és senki nem talált meg.

Nézzük újra, mint már az elején leírtam, most újra írom Jákób fiait:

Rúben =
József =

ROMÁNIA
AUSZTRIA

Dán =
NÉMETORSZÁG
Benoin=Benjamin = ANGLIA és USA

Simeon =

Levi =
Zebulon =
Izsakhár =
Gád =
Áser =
Nafthali =

Jákób két unokája
Efraim =
Manasse =

Júdával kapcsolatban most annyit, hogy ha a többi testvérei nem tartoznak a mai zsidókhoz, úgy

Õ SEM!

JÚDA bemutatásához és mai országának hollétérõl képtelenség pár szóban, pár mondatban, akár
pár oldalon keresztül beszélni.
Már egy könyvemben írtam róla. Nagyformátumú, jó kétszáz oldalon keresztül, azt-mikor éppen

Elkészültem vele- kivették a számítógépembõl. Újra írtam de csak az elõzõ könyvem MAG-ját

sikerült besûríteni ebben az új – szintén csak nagyformátumú könyvemben-, mely 160 oldal.

Tudom, írnom kéne a többi európai nemzetrõl is, kilétükrõl, stb., de talán, ha igény mutatkozik
rá

az olvasók részérõl, azt is elkezdem.
Akik az eddigi könyveimet olvasni szeretnék, írjanak és csak a postai költség megfizetését
kérem.

Baranyai Piroska
2010. szept. 21.
piroska11@citromail.hu
Minden jóg fenntartva.