Megtörtént a fukusimai atomerõmû hidegleállása, de még csaknem egy fél évszázad, mire kiemelik és biztonságosan elhelyezik a megolvadt fûtõelemeket, illetve rehabilitálják a reaktorok környékét. A legnagyobb nehézség, hogy még nem létezik olyan technológia, amellyel végleg semlegesíthetik a sérült erõmûvet.

Kilenc hónappal a márciusi pusztító földrengés és szökõár után végre sikerült stabilizálni a fukusimai reaktor helyzetét, megtörtént az ún. hidegleállás - jelentette be múlt pénteken Noda Josihiko japán miniszterelnök. Eltérõ vélemények láttak napvilágot az erõmû és a körülötte élõk jövõjét illetõen, abban azonban mindenki egyetért, hogy a munkálatok java még csak ezután következik.

A katasztrófa mérlege

A Fukusima Daicsi (Daichii) atomerõmûvet március 11-én egyszerre két természeti katasztrófa is sújtotta, elõbb a földrengés, majd a cunami. Ennek következtében meghibásodott és leállt a fûtõrendszer, majd hat reaktorából négyben megolvadt a fûtõelem. Csupán az ott dolgozók kiváló helytállásának és kitartásának köszönhetõ, hogy nem történt nagyobb katasztrófa. A számok így is elrettentõek: a cunami 20 000 halálos áldozatot követelt, nagy részüket a mai napig eltûntként tartják számon, 80 000 embert pedig az erõmû körüli 20 km sugarú körbõl kellett kitelepíteni. Többségüknek ma is átmeneti szálláson kell élnie. (A fukusimai helyzetrõl szóló cikkeinket itt találja.)

A sugárzás azonban nem csak erre a területre korlátozódik. Radioaktív céziummal szennyezett marhahúst, tealeveleket, tápszert, rizst, és halat találtak a baleseti zónától távolabb is. Sõt, egyes helyeken már a talajban is kimutatható a radioaktivitás.
Nézze meg a mentõakció képeit!

A kormány eltökélt célja, hogy az emberek minél hamarabb visszatérhessenek otthonaikba és az élet ismét normális kerékvágásba kerüljön, de jellemzõ a félelem. A New York Times helyi tudósítója megszólaltatja Minamiszoma egyik iskolájának igazgató-helyettesét, aki szerint nem lehet tudni, mi folyik az atomerõmûben és egyáltalán nem lélegzett fel, amikor megfeszített munkával megtisztították a települést és október végén megnyitották az iskolát. A 705 diákból egyelõre csak 350 tért vissza, ami nem csoda: a város a 20 km-es evakuációs zónán kívül, de a leginkább szennyezett 30 km sugarú körön belül fekszik.

Borús kilátások

A hidegleállás azt jelenti, hogy a fûtõelemek huzamosabb ideje forráspont alatt maradtak, ezért nem indulhat el ismét láncreakció. Ennek fényében érthetõ, miért fogalmazott olyan óvatosan a miniszterelnök a sajtótájékoztatón: „a hidegleállás csupán azt jelenti, hogy a baleseti fázis lezárult, de a harcnak még közel sincs vége.” A következõ lépés a megolvadt fûtõelemek kiemelése és biztonságos tárolása, illetve a környezet megtisztítása az erõmû körül. Különösen nehéz feladat elé állítja a szakembereket a radioaktív fûtõelemek kiemelése, mert ennek egyelõre nincsenek meg a technológiai feltételei, tehát egyszerre kell a kutatóknak új eljárásokat kidolgozniuk és kezelniük a fennálló helyzetet. Szakértõk szerint akár 40 évig is várni kell, mire rehabilitálják Fukusima környékét, de a Kiotói Egyetem professzora, az atomenergia kritikusaként ismert Koide Hiroaki úgy véli, „mire tényleg vége lesz, legtöbbünk már régen halott lesz”.

Az atomerõmû mûködtetõjére, a Tepcóra (Tokyo Electric Power Company) is nehéz idõk várnak. Megerõsítették a hírt, miszerint december elején 45 tonnányi nehézvíz (a fûtõelemek hûtésekor keletkezett radioaktív víz) ömlött a tengerbe egy szivárgó tárolóból, ez újabb környezetszennyezést jelent, amit orvosolnia kell. Jelenleg a cég elsõdleges célja a lakosságot érõ sugárzás mértékét 1 mSv/évre csökkenteni.

A környezeti károk helyreállításán túl a Tepcónak anyagi nehézségekkel is szembesülnie kell. A Nikkei gazdasági lap péntek reggeli híre szerint néhány száz milliárd jen kormányzati támogatásra szorul a vállalat, hogy ki tudja fizetni a lakosok kártalanítását. Eredetlieg 2012 márciusáig 1,01 billió jent (kb. 3,03 billió forintot) szántak az evakuált polgárok kompenzálására, de a Tepcótól kiszivárgott információk szerint a 30 km-es zónából elmenekült, ki nem telepített helyiek is kapnak pénzt. Annyi bizonyos, hogy novemberben a japán kormány 900 milliárd jennel (2700 milliárd forint) támogatta a kártalanítások kifizetését.

Tovább rontja a jövõbeni kilátásokat, hogy szakértõk ma is vitatják az erõmû biztonsági állapotát. Úgy vélik, a reaktoron elvégzett munkák csupán ideiglenes megoldást jelentenek, és bármikor mindenfajta elõjel nélkül bekövetkezhet egy újabb baleset. A japán közvélemény sem elégedett a kormány tevékenységével: a Guardian cikke szerint a héten atomenergia-ellenes tüntetõk találkoztak a parlament Nukleáris Biztonság Bizottságának képviselõivel, hogy átadjanak egy, a baleset körülményeinek átlátható vizsgálatát és az összes atomerõmû végleges bezárását követelõ nyilatkozatot. A márciusi katasztrófa nyomán érthetõen megrendült a nukleáris energiába vetett bizalom és december eleji adatok alapján az ország 54 reaktora közül mindössze 8 mûködik. 17 reaktort biztonsági aggodalmak miatt záratott be a kormány, 29 esetében pedig stressztesztet és egyéb vizsgálatokat végeznek.

A rémálom tehát még sokak számára nem ért véget. A károk teljes felszámolása és a kárpótlások kifizetése nagyon hosszú idõszakot vehet igénybe, a baleset hosszútávú élettani hatásai pedig egyelõre beláthatatlanok.
Link