Micsoda elégia. Még történelmi munkákat is olvas, vagy súgtak, hogy idézzen? Az út számotokra a hóhérnál kell véget érjen. "Nincs kétségem, hogy Orbán is sikeres, erõs Magyarországot akar. De õ máshonnan indul és máshová érkezik" - írta Gyurcsány Ferenc a Facebookon.

„Az osztrák Birodalom természete Poroszországgal összehasonlítva válik világossá. Napóleon legyõzésekor mindkettõ nagyhatalmú státusba került ugyan, de míg Poroszország mindezt gyökeres reformjainak köszönhette, addig Ausztria simulékony diplomáciájának és a kedvezõ békeszerzõdéseknek” - idézi Gyurcsány Ferenc Taylor véleményét a Habsburg Monarchiáról írott könyvébõl Facebook-bejegyzésében.

A volt miniszterelnök így folytatja: "Hogy ki mit gondol a két évtizede meghalt oxfordi történész (nem mellesleg Károlyi Mihály és Bene¹ barátjának) mondatairól, az a történelmi események tárgyi ismeretén túl nyilván politikai értékválasztás kérdése is. Nem bonyolítom a kérdést, egyszerûen csak ideírom: nekem meggyõzõ Taylor érvelése. De engem nem a történelmi értékelés izgat önmagában, sokkal inkább az, hogy következik-e ezekbõl valami tanulság a mára nézve.

Hogyan jön mindez ide? Úgy, hogy Taylor olvasásakor az az érzésem, hogy talán valóban van olyan, mint „nemzeti alkat”, valami közös nemzeti lelkiség, karakter, amirõl Bibó is ír. És a mi nemzeti karakterünkben ott van, hogy századokkal korábban megvívott csatákat akarunk újra megvívni és a poroszokkal szemben nem a reformokban, hanem a „sajátos magyar gondolkodás” gyõzelmében, felülkerekedésében látjuk a siker kulcsát. Mintha lenne bennünk valami kiismerhetetlen belsõ meggyõzõdés, hogy jobbak, különbek vagyunk, uralkodásra méltóbbak másoknál. És ezt nem mai teljesítményünkbõl, hanem történelmi jogainkból próbáljuk meg levezetni.

Én nem hiszek történelmi jogokban. Persze szeretném, ha mi magyarok mûveltebbek, szorgalmasabbak, dolgosabbak, nyitottabbak lennénk másoknál. Szeretném, ha mindezekért siker lenne jutalmunk. Ha jobban élnénk, ezért felnéznének ránk, és ide akarna jönni sok-sok ember, magyar és nem magyar egyaránt.

Nincs kétségem, hogy Orbán is sikeres, erõs Magyarországot akar. De õ máshonnan indul és máshová érkezik. A múltat kívánja orvosolni, mert szerinte nekünk jár valami, amit elvettek tõlünk. Másrészt gyanakvóan, sokszor ellenségesen tekint a világra, háborút lát mindenhol, legyõzendõ ellenséget, partnert sehol... Tragikus útra tévedtünk. Történelmi igazságunk keresése, hajszolása közepette kicsúszik a kezünkbõl a jelen és kiváltképp a jövõ. Nemzetinek tartott politika nevében a magyarok egyik fele átkozza ki a hazából a vele egyet nem értõ másik felet. De eszemben sincs az aritmetikai közép keresésének szándékával megfelezni a felelõsséget.

Sajnálom, de a baloldal, a liberálisok – és persze önmagam - minden tévedésével együtt is azt gondolom, hogy a rendszerváltozás utáni Magyarország egyre fájdalmas tévútja mögött elsõsorban a magyar jobboldal tragikus nemzetértelmezése, világlátása, önpusztító sérelmi politikáját elfedõ kivagyisága, felsõbbrendûségi hite húzódik meg...

A Fidesszel harcolunk, de nem õk az igazi ellenfelek. Õk csak az arca az igazi ellenfélnek. Magyar lelkünk rosszabb felével küzdünk, a „nekünk jár” mentalitással, a „mindenki a vesztünket akarja” tévképzettel, az „egyedül vagyunk” kollektív paranoiával." - vélekedik Gyurcsány a jelenlegi helyzetrõl.
Link