Bejelentkezés
Bartus László: Mene, mene
Többször is elolvastam a cikket, mire letisztult bennem, hogy nem gyülölet dominál benne, hanem józan elemzés. Ha mégsem így látja valaki az nyugodtan szóljon hozzá! /Gerry/
Az egyházi törvény megsemmisítése után Lázár (nem a szegény Lázár) kijelentette, hogy a szavazásnál elkövetett formai hibák kiküszöbölésével újra ugyanazt az egyházi törvényt készül elfogadni az Orbán-kormány parlamentje.
Ha ez igaz, akkor, stílszerûen szólva, ez a legfõbb bizonyítéka, hogy Isten elvette Orbán Viktor maradék eszét, ha egyáltalán volt neki, és nekivezeti a falnak, hogy nagyot koppanjon, aztán örökre elhallgasson. Nem kell siettetni, csak ki kell várni. Nem szabad, hogy ez az ember úgy bukjon meg, hogy még az életben valaha politikusként megnyilvánulhasson. Ennek az embernek örökre el kell tûnnie a magyar közéletbõl, hogy Magyarország visszakerüljön a nyugalomba és a szabad világ része lehessen.
Az Alkotmánybíróság a Köztársaság megszûnése elõtti napokra idõzítve megmutatta ugyan, hogy milyen lehetne Magyarország, ha az Alkotmánybíróság tette volna a dolgát, de az egyházi törvény esetében még ez sem mondható el. A törvényt ugyan megsemmisítették, de formai hibára hivatkozva, és nem mentség az sem, hogy eközben hivatkoztak a hivatalos elismertségüket elveszítõ egyházak bejegyeztetésének abszurd voltára, hogy egy kétharmados parlamenti többség szavazhatja meg jó belátása szerint, hogy például a metodista világegyház egyház-e vagy sem. Jelen állás azt mutatja, hogy a keresztény-nemzeti magyar kétharmad szerint nem az. Az Alkotmánybíróság elé nemcsak a formai kifogásokra vonatkozó beadvány került, hanem olyan súlyos alkotmányos és törvényes kifogások is, amelyeket például a Magyarország által aláírt nemzetközi emberi jogi egyezmények tartalmaznak. Éppen az egyházi törvény megsemmisítésének módja és indoka mutatja, hogy az Alkotmánybróság noha tisztában van a törvény tartalmának tarthatatlanságával, tisztában van azzal is, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság eltiprása mennyire fontos a Nemzeti Együttmûködés Rendszerének, és a taláros testület megfontolja, hogyan és meddig mehet el. A határt nem a törvény és a jog jelenti.
Orbán a katolikus egyház hegemóniájára épülõ ideológiai állam felépítésébe kezdett, amelynek alapjait az jelenti, hogy egyetlen ideológiát azonosítanak a nemzettel, amelyet kizárólag õk képviselnek. Ez adja a kizárólagos és megfellebbezhetetlen hatalom legitimitását. Aki ez ellen támad, az a nemzet és a nemzet érdekei, alapértékei ellen támad, errõl szól az új tákolmány. Régi találmánya ez a katolikus egyháznak és régóta fertõzik vele a világot és a magyar közéletet. A rendszerváltás kezdete óta ezt a tartalmat kínálják a horthyzmustól megszabadulni képtelen magyar jobboldalnak. Most végre megadatott, hogy néhány további kollaboránssal megvalósítsák évszázados terveiket.
A reformáció szégyenei azok a protestánsak egyházak, akik szellemileg kiüresedve szorosan a katolikusokat követve kuncsorognak az állami appanázsért, feladva mindent azokból az elvekbõl, amelyekért egykor életüket adták egyes reformerek.
A leggyalázatosabb a zsidó felekezetek hallgatása és kollaborációja, miután õk pontosan tudják, mit jelent a felekezeti és vallási kirekesztés, ez ellen vívott harcukban pontosan tudják, hogy milyen emberi jogok és szellemi kincsek sérülnek a kirekesztés révén. Nem mentség a sok évszázados üldöztetés és az ettõl való félelem. A hallgatásuk, bûnös sunnyogásuk a hatalom berkein belüli kényelemnek és fõleg pénznek szól. Nemcsak magukat árulták el (és Istenüket), hanem azokat a keresztény közösségeket is, akik az antiszemitizmussal és az ellenük indult kampányokban mindig kiálltak mellettük. Mind között pedig legundorítóbb és leggyalázatosabb a Hit Gyülekezete viselkedése, mert a példaértékû 1990. évi IV. törvényt gyakorlatilag õk alkották meg az SZDSZ támagatóiként, így pontosan tisztában vannak ennek a törvénynek a kirekesztõ jellegével, jogsértõ és az egyházakat, a lelkiismereti szabadságot és a felekezeti egyenjogúságot sértõ voltával. A kollaboránsok közül az õ képmutatásuk a legtaszítóbb, bizonyságát adva annak, hogy ha az üldözöttek közül az üldözõk közé számláltathatnak, akkor semmi kifogásuk az üldözés ellen. Hogy riválisaikkal szívesen számolnak le ugyanazokkal az eszközökkel, mint a katolikus egyház. Hogy végülis a hatalom és a pénz fontosabb nekik az elveknél. Arról nem beszélve, hogy egy olyan diktatúra kiépítéséhez asszisztálnak, egy olyan hatalommal kollaborálnak, amely minden eddiginél durvábban sérti azokat az alapvetõ emberi jogi normákat, amelyekért a Hit Gyülekezete évtizedeken át harcolt, és amelyekkel õk kivívták a demokratikus érzelmû polgárok rokonszenvét és támogatását. Ezeket az elveket és ezt a múltat megtagadták és elárulták. Az Orbán-rendszer csicskásaiként beültek az elnyomó hatalomba, a babiloni király házába. Mindezt úgy, hogy e hatalom sáncai mögül mûködtetnek egy ellenzéki televíziót, amellyel a gerincesség és az egyenesség maradék látszatát is elveszítették.
Amíg Orbán van hatalmon, addig élvezik az Orbán-rendszer védelmét és milliárdjait, ha az Orbán-rendszer megbukik, akkor azt mondják, hogy õk voltak az ellenzék szócsövei, forradalmárok. Ez mindent elmond azok erkölcsi állapotáról is, akik ilyen emberek televízióját nézik, szerkesztik, elõállítják. A Hit Gyülekezete az egyházi törvény elfogadásakor a legkisebb együttérzést sem tanúsította azokkal szemben, akiket súlyos jogfosztás és diszkrimináció ért, ehelyett Németh Sándor szektavezér (vajon miért kopott ki ez a pontos szóhasználat?) magukat dicsõítette, az érdemeikrõl hablatyolt, és a versenyre buzdította a kívül rekesztetteket, mintha õ valami objektív versenyben nyerte volna el az egyházi státuszt, és nem alantas politikai alkuk nyomán. A hónapokkal késõbb kiadott nyögvenyelõs szolidaritási nyilatkozatukat jobb lett volna, ha ki sem adják, mert azzal csak újabb bizonyítékát adták romlottságuknak.
Az Orbán-rendszer ideológiai megtámasztása múlik azon, hogy az egyházi törvényt megváltoztatják vagy változatlan formában megszavazzák. Ennek a kormánynak sok törvénytelensége ismert, de mindezek közül a legdurvább és a legnyilvánvalóbb jogtiprás az egyházi törvény. És mindaz, ami ebbõl következik a tákolmányukban, például az iskolák ideológiai átnevelése. Ezzel a törvénnyel Orbán kiírja magát Európából és Magyarországot a demokratikus nemzetek közül. Ragaszkodik hozzá, mert ez elnyomó rendszerének ideológiai alapja. A lényeget adná fel, ha ezt nem tenné. De ebbe beletörik a bicskája. Valóban ez a vízválasztó. A magyarországi média tudomást sem vett Izsák-Bács Jeremiás negyven napos strasbourgi böjtjérõl, ami azok vakságát mutatja, akik kinevették Noét, amikor bement a bárkába. A prófétai nevû Jeremiás (és segítõje, Soós Péter lelkész, valamint támogatójuk, Iványi Gábor) tette nagyobb súllyal esik latba a jövõt illetõen, mint a magyar közéletben zajló összes történés. Ez a böjt, és annak hatása, nagyobb lesz, mint amit a Fidesz összes hazugsága elérni képes.
A Fidesz és a KDNP csak beszél a kereszténységrõl, de nem hisznek benne. Egy ilyen egyszerû lelkész egyedüli kiáltása és böjtje meghallgattatik, és nagyobb súllyal esik a latba, mint az Orbán-kormány mindenkori hatalma, beleértve a kétharmados bõdületes hazugságot is. Még természetes szinten is felmérhetetlen az erkölcsi erõ, amit Európa vezetõinek szemében ez a böjt mutatott. Orbán uralkodhat akármeddig, de ezzel az egyházi törvénnyel kódolta a bukását. Hogy Isten elvette teljesen az eszét, az mutatja, hogy fél év alatt nem gondoskodtak azokról, akik az egyházi státuszon kívül maradnak, és akiknek az egyesületi formát ajánlották fel, ahol hitéletüket gyakorolhatják tovább. Nem alakították át az egyesületi törvényt, hogy a kihulló egyházak megtarthassák vagyontárgyaikat, épületeiket, lelkészeiket, fõiskoláikat, ingatlanjaikat, szociális tevékenységüket. Senki nem tudja, hogy egyesületként hogyan mûködhet tovább. Milyen szertartásokat tarthatnak, jogosultak-e istentiszteletre, keresztelésre, temetésre, házasságkötésre, fizethetnek-e lelkészeket, lehet-e a tulajdonukban vagyontárgy? Illetve ezek egy részérõl azt lehet tudni, hogy egyesületi formában nem lehet. Ha bûnös mulasztás, akkor az megmagyarázhatatlan, hogy egy héttel a hivatalos bejegyzésük megszûnése elõtt nem tudja 250 egyház, hogy mi lesz a vagyonával, hogyan mûködhet tovább. Ha ez nem feledékenység, hanem szándékos mulasztás, amelynek célja, hogy elvegyék az eddigi egyházak vagyonát, intézményeit, felszámolják fõiskoláikat, elsorvasszák õket, akkor rosszabbak a kommunistáknál.
Orbán trónra ülteti a politikai katolicizmust, állami védelmet nyújt az üres vallásosságnak, és törvényen kívül rekeszt hitvalló keresztényeket és más vallásúakat. Ebbe még világbirodalmak is bele szoktak bukni. Aki ezt megteszi, arról Isten levette a kezét, és hagyja a legszörnyûbb pusztulásba futni. Ha minden mást figyelmen kívül hagyunk, ezt vehetjük akár jó hírnek is.
Az alábbiakban olvasható 13 amerikai szenátor levele Orbán Viktorhoz. Aki lebecsüli egy ilyen levél súlyát, annak nincs fogalma a világ mûködésérõl és a világ hatalmi viszonyairól:
Orbán Viktor miniszterelnök
Miniszterelnöki Iroda
1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 13.
Az Egyesült Államok Kongresszusának tagjaiként azért írunk önnek, hogy kifejezzük mély aggodalmunkat a 2011. július 12-én elfogadott, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény miatt. Méltányoljuk a magyar Alkotmány elkötelezettségét a vallásszabadság iránt, és reméljük, hogy Magyarország elkötelezett marad az alapvetõ szabadságjogok védelme iránt, beleértve ebbe a vallás- és a lelkiismereti szabadságot is.
Tudjuk, hogy az 1990-es vallási törvény bejegyzett státuszt adott az egyházaknak, hogy azok el tudják látni fontos szociális és jótékonysági munkájukat. Ám magyarországi, európai és egyesült államokbeli egyházi és emberjogi szervezetek most arról tájékoztattak minket, hogy az új egyházügyi törvény 14 kivételével több mint 350 vallási csoportot foszt meg a bejegyzett státusztól. A törvény elfogadásával 2012. január elsején gyülekezetek ezrei metodistáktól kezdve evangéliumi gyülekezeteken keresztül muszlimokig bezárólag veszítik el automatikusan bejegyzett státuszukat. Az is aggodalommal tölt el minket, hogy az újrabejegyzéshez és a törvényes elismertséghez hét kritérium teljesítésére és a parlament kétharmados többségének szavazatára van szükség.
Az új vallási törvény ekképpen a parlamentet teszi meg a vallási közösségek ügyében illetékes hatóságnak, és a feladatául szabja, hogy értékelést és ítéletet mondjon hitek, doktrínák és értékek felett, valamint eldöntse, mely csoportok elfogadhatók, és melyek nem. Ez a helyzet a folyamat átpolitizálásához fog vezetni, és megsérti az állam azon kötelességét, hogy a vallás dolgaiban semleges maradjon.
Mi több, szükségképpen a kisebbségi vallási csoportok hátrányos megkülönböztetését fogja eredményezni. Értelmezésünk szerint a törvény ellentmondásban áll az Európai Unió, az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet, valamint az ENSZ emberjogi normáival és eszközeivel, és semmibe veszi az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó határozatait. Például tanúi voltunk annak, hogy az Európai Parlament felszólította a magyar kormányt, hogy "az EU Alapjogi Chartájának 21. cikkével összhangban biztosítsa minden állampolgár egyforma védelmét, függetlenül attól, hogy mely vallásos csoporthoz tartoznak". Ezenkívül az Európa Tanács ama bizottságának 24 tagja, amely a tagállamok kötelezettségeinek és vállalásainak tiszteletben tartását figyeli, határozati javaslatot tett, amelyben kifejezi rmély aggodalmát a jogállamiságot, az emberi jogokat és a demokratikus intézmények mûködését érintõ legújabb magyarországi fejlemények miatt. (....)
Mindezeken felül a Thomas Melia külügyi államtitkár-helyettes 2011. július 26-i kongresszusi meghallgatásán elhangzottak szerint Hillary Clinton, az Egyesült Államok külügyminisztere június 30-i magyarországi látogatásán kijelentette: "Az Egyesült Államok arra kéri majd a kormányt, hogy aprólékosan tekintse át újra a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló új törvényt, amely 14 vallási közösség kivételével az összes vallási közösség újra bejegyeztetését írja elõ, és így negatív hatással van a vallásszabadság légkörére Magyarországon".
"Azért írjuk jelen levelünket, hogy nyomatékosítsuk az Európai Parlament felhívását a magyar kormányhoz, hogy biztosítsa minden állampolgár jogainak egyenlõ védelmét", és hogy megismételjük az amerikai külügyminiszter felhívását a magyar kormányhoz.
Felszólítjuk az Ön kormányát, hogy az új törvényt alaposan dolgozza át, hogy összhangba kerüljön a magyar Alkotmánnyal, és mindazokkal a nemzetközi emberi jogi egyezményekkel, amelyeket Magyarország is aláírt és ratifikált.
Tisztelettel:
Mike Pompeo, Trent Franks, Heath Shuler, Howard Coble, John Carter, Dan Burton, Randall Hultgren, Vicky Hartzler, Howard Berman, Mike Kelly, Joe Pitts, Tim Walberg, Eni Faleomavaega
2011. december 16
Forrás: The Hungarians nyomán, (amerikai) nepszava.com / Bartus László
Az egyházi törvény megsemmisítése után Lázár (nem a szegény Lázár) kijelentette, hogy a szavazásnál elkövetett formai hibák kiküszöbölésével újra ugyanazt az egyházi törvényt készül elfogadni az Orbán-kormány parlamentje.
Ha ez igaz, akkor, stílszerûen szólva, ez a legfõbb bizonyítéka, hogy Isten elvette Orbán Viktor maradék eszét, ha egyáltalán volt neki, és nekivezeti a falnak, hogy nagyot koppanjon, aztán örökre elhallgasson. Nem kell siettetni, csak ki kell várni. Nem szabad, hogy ez az ember úgy bukjon meg, hogy még az életben valaha politikusként megnyilvánulhasson. Ennek az embernek örökre el kell tûnnie a magyar közéletbõl, hogy Magyarország visszakerüljön a nyugalomba és a szabad világ része lehessen.
Az Alkotmánybíróság a Köztársaság megszûnése elõtti napokra idõzítve megmutatta ugyan, hogy milyen lehetne Magyarország, ha az Alkotmánybíróság tette volna a dolgát, de az egyházi törvény esetében még ez sem mondható el. A törvényt ugyan megsemmisítették, de formai hibára hivatkozva, és nem mentség az sem, hogy eközben hivatkoztak a hivatalos elismertségüket elveszítõ egyházak bejegyeztetésének abszurd voltára, hogy egy kétharmados parlamenti többség szavazhatja meg jó belátása szerint, hogy például a metodista világegyház egyház-e vagy sem. Jelen állás azt mutatja, hogy a keresztény-nemzeti magyar kétharmad szerint nem az. Az Alkotmánybíróság elé nemcsak a formai kifogásokra vonatkozó beadvány került, hanem olyan súlyos alkotmányos és törvényes kifogások is, amelyeket például a Magyarország által aláírt nemzetközi emberi jogi egyezmények tartalmaznak. Éppen az egyházi törvény megsemmisítésének módja és indoka mutatja, hogy az Alkotmánybróság noha tisztában van a törvény tartalmának tarthatatlanságával, tisztában van azzal is, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság eltiprása mennyire fontos a Nemzeti Együttmûködés Rendszerének, és a taláros testület megfontolja, hogyan és meddig mehet el. A határt nem a törvény és a jog jelenti.
Orbán a katolikus egyház hegemóniájára épülõ ideológiai állam felépítésébe kezdett, amelynek alapjait az jelenti, hogy egyetlen ideológiát azonosítanak a nemzettel, amelyet kizárólag õk képviselnek. Ez adja a kizárólagos és megfellebbezhetetlen hatalom legitimitását. Aki ez ellen támad, az a nemzet és a nemzet érdekei, alapértékei ellen támad, errõl szól az új tákolmány. Régi találmánya ez a katolikus egyháznak és régóta fertõzik vele a világot és a magyar közéletet. A rendszerváltás kezdete óta ezt a tartalmat kínálják a horthyzmustól megszabadulni képtelen magyar jobboldalnak. Most végre megadatott, hogy néhány további kollaboránssal megvalósítsák évszázados terveiket.
A reformáció szégyenei azok a protestánsak egyházak, akik szellemileg kiüresedve szorosan a katolikusokat követve kuncsorognak az állami appanázsért, feladva mindent azokból az elvekbõl, amelyekért egykor életüket adták egyes reformerek.
A leggyalázatosabb a zsidó felekezetek hallgatása és kollaborációja, miután õk pontosan tudják, mit jelent a felekezeti és vallási kirekesztés, ez ellen vívott harcukban pontosan tudják, hogy milyen emberi jogok és szellemi kincsek sérülnek a kirekesztés révén. Nem mentség a sok évszázados üldöztetés és az ettõl való félelem. A hallgatásuk, bûnös sunnyogásuk a hatalom berkein belüli kényelemnek és fõleg pénznek szól. Nemcsak magukat árulták el (és Istenüket), hanem azokat a keresztény közösségeket is, akik az antiszemitizmussal és az ellenük indult kampányokban mindig kiálltak mellettük. Mind között pedig legundorítóbb és leggyalázatosabb a Hit Gyülekezete viselkedése, mert a példaértékû 1990. évi IV. törvényt gyakorlatilag õk alkották meg az SZDSZ támagatóiként, így pontosan tisztában vannak ennek a törvénynek a kirekesztõ jellegével, jogsértõ és az egyházakat, a lelkiismereti szabadságot és a felekezeti egyenjogúságot sértõ voltával. A kollaboránsok közül az õ képmutatásuk a legtaszítóbb, bizonyságát adva annak, hogy ha az üldözöttek közül az üldözõk közé számláltathatnak, akkor semmi kifogásuk az üldözés ellen. Hogy riválisaikkal szívesen számolnak le ugyanazokkal az eszközökkel, mint a katolikus egyház. Hogy végülis a hatalom és a pénz fontosabb nekik az elveknél. Arról nem beszélve, hogy egy olyan diktatúra kiépítéséhez asszisztálnak, egy olyan hatalommal kollaborálnak, amely minden eddiginél durvábban sérti azokat az alapvetõ emberi jogi normákat, amelyekért a Hit Gyülekezete évtizedeken át harcolt, és amelyekkel õk kivívták a demokratikus érzelmû polgárok rokonszenvét és támogatását. Ezeket az elveket és ezt a múltat megtagadták és elárulták. Az Orbán-rendszer csicskásaiként beültek az elnyomó hatalomba, a babiloni király házába. Mindezt úgy, hogy e hatalom sáncai mögül mûködtetnek egy ellenzéki televíziót, amellyel a gerincesség és az egyenesség maradék látszatát is elveszítették.
Amíg Orbán van hatalmon, addig élvezik az Orbán-rendszer védelmét és milliárdjait, ha az Orbán-rendszer megbukik, akkor azt mondják, hogy õk voltak az ellenzék szócsövei, forradalmárok. Ez mindent elmond azok erkölcsi állapotáról is, akik ilyen emberek televízióját nézik, szerkesztik, elõállítják. A Hit Gyülekezete az egyházi törvény elfogadásakor a legkisebb együttérzést sem tanúsította azokkal szemben, akiket súlyos jogfosztás és diszkrimináció ért, ehelyett Németh Sándor szektavezér (vajon miért kopott ki ez a pontos szóhasználat?) magukat dicsõítette, az érdemeikrõl hablatyolt, és a versenyre buzdította a kívül rekesztetteket, mintha õ valami objektív versenyben nyerte volna el az egyházi státuszt, és nem alantas politikai alkuk nyomán. A hónapokkal késõbb kiadott nyögvenyelõs szolidaritási nyilatkozatukat jobb lett volna, ha ki sem adják, mert azzal csak újabb bizonyítékát adták romlottságuknak.
Az Orbán-rendszer ideológiai megtámasztása múlik azon, hogy az egyházi törvényt megváltoztatják vagy változatlan formában megszavazzák. Ennek a kormánynak sok törvénytelensége ismert, de mindezek közül a legdurvább és a legnyilvánvalóbb jogtiprás az egyházi törvény. És mindaz, ami ebbõl következik a tákolmányukban, például az iskolák ideológiai átnevelése. Ezzel a törvénnyel Orbán kiírja magát Európából és Magyarországot a demokratikus nemzetek közül. Ragaszkodik hozzá, mert ez elnyomó rendszerének ideológiai alapja. A lényeget adná fel, ha ezt nem tenné. De ebbe beletörik a bicskája. Valóban ez a vízválasztó. A magyarországi média tudomást sem vett Izsák-Bács Jeremiás negyven napos strasbourgi böjtjérõl, ami azok vakságát mutatja, akik kinevették Noét, amikor bement a bárkába. A prófétai nevû Jeremiás (és segítõje, Soós Péter lelkész, valamint támogatójuk, Iványi Gábor) tette nagyobb súllyal esik latba a jövõt illetõen, mint a magyar közéletben zajló összes történés. Ez a böjt, és annak hatása, nagyobb lesz, mint amit a Fidesz összes hazugsága elérni képes.
A Fidesz és a KDNP csak beszél a kereszténységrõl, de nem hisznek benne. Egy ilyen egyszerû lelkész egyedüli kiáltása és böjtje meghallgattatik, és nagyobb súllyal esik a latba, mint az Orbán-kormány mindenkori hatalma, beleértve a kétharmados bõdületes hazugságot is. Még természetes szinten is felmérhetetlen az erkölcsi erõ, amit Európa vezetõinek szemében ez a böjt mutatott. Orbán uralkodhat akármeddig, de ezzel az egyházi törvénnyel kódolta a bukását. Hogy Isten elvette teljesen az eszét, az mutatja, hogy fél év alatt nem gondoskodtak azokról, akik az egyházi státuszon kívül maradnak, és akiknek az egyesületi formát ajánlották fel, ahol hitéletüket gyakorolhatják tovább. Nem alakították át az egyesületi törvényt, hogy a kihulló egyházak megtarthassák vagyontárgyaikat, épületeiket, lelkészeiket, fõiskoláikat, ingatlanjaikat, szociális tevékenységüket. Senki nem tudja, hogy egyesületként hogyan mûködhet tovább. Milyen szertartásokat tarthatnak, jogosultak-e istentiszteletre, keresztelésre, temetésre, házasságkötésre, fizethetnek-e lelkészeket, lehet-e a tulajdonukban vagyontárgy? Illetve ezek egy részérõl azt lehet tudni, hogy egyesületi formában nem lehet. Ha bûnös mulasztás, akkor az megmagyarázhatatlan, hogy egy héttel a hivatalos bejegyzésük megszûnése elõtt nem tudja 250 egyház, hogy mi lesz a vagyonával, hogyan mûködhet tovább. Ha ez nem feledékenység, hanem szándékos mulasztás, amelynek célja, hogy elvegyék az eddigi egyházak vagyonát, intézményeit, felszámolják fõiskoláikat, elsorvasszák õket, akkor rosszabbak a kommunistáknál.
Orbán trónra ülteti a politikai katolicizmust, állami védelmet nyújt az üres vallásosságnak, és törvényen kívül rekeszt hitvalló keresztényeket és más vallásúakat. Ebbe még világbirodalmak is bele szoktak bukni. Aki ezt megteszi, arról Isten levette a kezét, és hagyja a legszörnyûbb pusztulásba futni. Ha minden mást figyelmen kívül hagyunk, ezt vehetjük akár jó hírnek is.
Az alábbiakban olvasható 13 amerikai szenátor levele Orbán Viktorhoz. Aki lebecsüli egy ilyen levél súlyát, annak nincs fogalma a világ mûködésérõl és a világ hatalmi viszonyairól:
Orbán Viktor miniszterelnök
Miniszterelnöki Iroda
1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 13.
Az Egyesült Államok Kongresszusának tagjaiként azért írunk önnek, hogy kifejezzük mély aggodalmunkat a 2011. július 12-én elfogadott, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény miatt. Méltányoljuk a magyar Alkotmány elkötelezettségét a vallásszabadság iránt, és reméljük, hogy Magyarország elkötelezett marad az alapvetõ szabadságjogok védelme iránt, beleértve ebbe a vallás- és a lelkiismereti szabadságot is.
Tudjuk, hogy az 1990-es vallási törvény bejegyzett státuszt adott az egyházaknak, hogy azok el tudják látni fontos szociális és jótékonysági munkájukat. Ám magyarországi, európai és egyesült államokbeli egyházi és emberjogi szervezetek most arról tájékoztattak minket, hogy az új egyházügyi törvény 14 kivételével több mint 350 vallási csoportot foszt meg a bejegyzett státusztól. A törvény elfogadásával 2012. január elsején gyülekezetek ezrei metodistáktól kezdve evangéliumi gyülekezeteken keresztül muszlimokig bezárólag veszítik el automatikusan bejegyzett státuszukat. Az is aggodalommal tölt el minket, hogy az újrabejegyzéshez és a törvényes elismertséghez hét kritérium teljesítésére és a parlament kétharmados többségének szavazatára van szükség.
Az új vallási törvény ekképpen a parlamentet teszi meg a vallási közösségek ügyében illetékes hatóságnak, és a feladatául szabja, hogy értékelést és ítéletet mondjon hitek, doktrínák és értékek felett, valamint eldöntse, mely csoportok elfogadhatók, és melyek nem. Ez a helyzet a folyamat átpolitizálásához fog vezetni, és megsérti az állam azon kötelességét, hogy a vallás dolgaiban semleges maradjon.
Mi több, szükségképpen a kisebbségi vallási csoportok hátrányos megkülönböztetését fogja eredményezni. Értelmezésünk szerint a törvény ellentmondásban áll az Európai Unió, az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet, valamint az ENSZ emberjogi normáival és eszközeivel, és semmibe veszi az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó határozatait. Például tanúi voltunk annak, hogy az Európai Parlament felszólította a magyar kormányt, hogy "az EU Alapjogi Chartájának 21. cikkével összhangban biztosítsa minden állampolgár egyforma védelmét, függetlenül attól, hogy mely vallásos csoporthoz tartoznak". Ezenkívül az Európa Tanács ama bizottságának 24 tagja, amely a tagállamok kötelezettségeinek és vállalásainak tiszteletben tartását figyeli, határozati javaslatot tett, amelyben kifejezi rmély aggodalmát a jogállamiságot, az emberi jogokat és a demokratikus intézmények mûködését érintõ legújabb magyarországi fejlemények miatt. (....)
Mindezeken felül a Thomas Melia külügyi államtitkár-helyettes 2011. július 26-i kongresszusi meghallgatásán elhangzottak szerint Hillary Clinton, az Egyesült Államok külügyminisztere június 30-i magyarországi látogatásán kijelentette: "Az Egyesült Államok arra kéri majd a kormányt, hogy aprólékosan tekintse át újra a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló új törvényt, amely 14 vallási közösség kivételével az összes vallási közösség újra bejegyeztetését írja elõ, és így negatív hatással van a vallásszabadság légkörére Magyarországon".
"Azért írjuk jelen levelünket, hogy nyomatékosítsuk az Európai Parlament felhívását a magyar kormányhoz, hogy biztosítsa minden állampolgár jogainak egyenlõ védelmét", és hogy megismételjük az amerikai külügyminiszter felhívását a magyar kormányhoz.
Felszólítjuk az Ön kormányát, hogy az új törvényt alaposan dolgozza át, hogy összhangba kerüljön a magyar Alkotmánnyal, és mindazokkal a nemzetközi emberi jogi egyezményekkel, amelyeket Magyarország is aláírt és ratifikált.
Tisztelettel:
Mike Pompeo, Trent Franks, Heath Shuler, Howard Coble, John Carter, Dan Burton, Randall Hultgren, Vicky Hartzler, Howard Berman, Mike Kelly, Joe Pitts, Tim Walberg, Eni Faleomavaega
2011. december 16
Forrás: The Hungarians nyomán, (amerikai) nepszava.com / Bartus László
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2011. December 28. 13:24:47
- 2011. December 28. 14:18:20
- 2011. December 28. 16:55:29
- 2011. December 28. 17:00:14
- 2011. December 28. 19:37:02
- 2011. December 29. 17:49:33