vagy inkább: KÖZKÍVÁNATRA ÉS UTÓLAG!



Ugye nem kell újévi köszöntõt írnom? Nem csak azért, mert soha nem „ünnepeltem” az új esztendõt, hanem azért, mert most sem fogom. Mióta gyermekeink vannak, még az éjfélt sem várjuk meg, ha tehetjük. Nem is azért mert a Koránnal fekvõk közé tartozunk, hanem azért mert a napirend belénk ivódott. Ha nem durrantgatnának eszeveszetten, akkor ez a nap is egy lenne a sok közül, így viszont egy nemkívánatos évfordulóvá vált és ezt a véleményem a házi - és vadállatok is osztják velem, vagy legalábbis vogul, de lehet, hogy manysi, vagy kanti, esetleg hégeli.
Tegnap este „döbbentem rá”, hogy ma van ez év naptári utolsó napja, miután Vera lecsalt a padlásról, hogy menjünk át a baráti családhoz, ahol múlt év ilyenkor éppen az 5 gyerek mellett vállaltunk pesztrálást. Ebbõl adódóan a padlást még ma folytatom, s ha lehet befejezem. Azért megadtam már a módját és megettem 3 virslit (Máté rendszeresen eszi, de én egy éve ettem utoljára, addig csak egy-két katonát lopkodtam a tányérjáról). Ahogy ismerem magunkat, a pezsgõ se lesz még felbontva. 7. éve áll ott a palack. Korábban megfogadtam, hogy ha majd az õrezredes ügyem lezárul és bebizonyosodik az igazság, akkor pukkantunk, de – mint azt tudjátok – kicsit megnõtt a tét és a dimenzió is. Azt nem mondhatom, hogy ha majd az összes zsidó féreg ki lesz irtva, akkor bontom fel, mert addigra talán az én szavatosságom is lejár, de remélem, hogy a 2012-es év nem csak az illumináltaknak hoz tusakodást, hanem nekünk is pozitív meglepetéseket. Én legalábbis majd úgy teszek, mintha meglepõdnék. Ne csak rosszra gondoljatok, mert nem errõl van szó. Az évet alapvetõen pozitívan zártuk, mert még mindig vagyunk, s tudtommal közülünk „csak” Jáger Attila harcostársunk váltott dimenziót. Nem akarok évet értékelni, sem magasztalni, sem inteni. Úgy látom, hogy a döccenõk ellenére remekül veszitek az akadályokat és ha hiszitek, ha nem, sokkal fontosabb munkát végeztek, mint azt gondolnátok, vagy a javadalmazásból erre következtethetnétek. Aki itt van és úgy van itt, hogy tényleg ITT VAN, az számon van tartva, mert számít és most nem a mosad-nbh-ra gondolok! Tegyük meg, amiért itt vagyunk, amiért leszülettünk, még ha nehéz is, vagy kétségek gyötörnek, akkor is. Mindenkor! Bár a csillagászati számítások ma még 2011 november 5-ét mutatnak (Imre napja), azért én kívánok minden magyarnak és gondolkodó, a jóért tevõ embertársamnak, tudott és tudatlan szövetségesünknek bátor lelket és törhetetlen szellemet a következõ, jelesnek ígérkezõ évben. Magamat meg nem hazudtolva, el kell mondjam, hogy a mellékelt kép az egyik „kedvenc” haditechnikai, katonapolitikai oldalamról van „privatizálva”, mert egyszerû és mert a kedvenc színeim és formáim is tükrözi, minden szentimentalizmus nélkül. Igaz, hogy a kép fölé az volt írva, hogy „Sznovim godom!”, de hát ezt meg azoknak kell érteni, akik cirilben jártasabbak.

Áldás Rátok!