Miket nem beszél itt ez a "szakember". Tán nem paranormálisnak tetszik lenni? Tessék naon vigyázni, mert az NNI beutaltatja magácskát is szagértõkhöz, hogy kiderítsék, hogy most normális-e háborús helyzetben háborús figyelmeztetést közzé tenni! NNI, Avigdor Libermannust is tessék elküldeni, mert ez a zsidó nem akar békét és a palesztinokkal még vagy 20 évig háborúban akar élni! Normális?

Nagy veszélybe kerülhet Magyarország is
Sötét képett festett a francia védelmi miniszter Európa jövõjérõl: megkongatták a vészharangot, miszerint egy amerikai-kínai „G2” által irányított világrend áll küszöbön.. Uniós kollégáival az összefogás szükségességét hangsúlyozták védelmpolitikai területen, de nem ez az egyetlen probléma, amivel az EU-nak szembe kell néznie, ha legalább megõrízni szeretné a világban elfoglalt befolyását.

Fél évszázad múlva már nem játékos, hanem „pattogó labda” lesz Európa, miközben az Amerikai Egyesült Államok és Kína fog diktálni a játéktéren – figyelmeztette Hervé Morin francia védelmi miniszter egy szeptember 23–24-én, Gentben megrendezett nemhivatalos konferencián uniós kollégáit. Drámai jóslata szerint az öreg kontinens „gyámság” alá kerülhet, hacsak nem tesznek valamit ez ellen. „A világ összes országa fegyverkezik. És az európaiak, akiknek már a válság elõtt is rendkívül gyenge volt a [katonai] költségvetésük, további államháztartási takarékoskodást terveznek” – mondta.
Az EU a „világranglista” második helyen áll, ha tagállamai védelmi kiadásait összeadjuk. Ez tavaly 323 milliárd dollárt jelentett, ami ugyan csak nagyjából fele volt az Egyesült Államok katonai költségvetésének, de még mindig több mint háromszorosa a harmadik helyen álló Kínáénak. Ez GDP-arányosan viszont csak átlag 1,6%, míg a feltörekvõ kommunista nagyhatalom nemzeti össztermékének 2, az USA pedig 4,3%-át fordítja védelmi célokra. Ráadásul nem adja vissza a Huszonhetek valós képességeit, ha egyszerûen kombináljuk a hadseregre szánt kiadásaikat, mivel ez az összeg elaprózódik és nem hatékonyan költik el.
A konferencia résztvevõi erre a megoldást az együttmûködés fokozásában látták. A németeket képviselõ Karl-Theodor zu Guttenberg szerint például ha a tagállamok különféle területekre specializálódnának, elkerülhetõek lennének köztük a képességbeli „duplázódások”. Emellett azt javasolta, hangolják össze a védelmi célú beszerzéseket, mivel közösen fellépve jobb feltételeket harcolhatnak ki.

Az öt ország, mely a legnagyobb védelmi kiadásokkal büszkélkedhet, valamint az EU tagállamainak összeadott katonai büdzséje (az adatok 2009-esek, milliárd dollárban vannak feltüntetve; forrás: SIPRI Yearbook 2010)
A Deutsche Wellének nyilatkozó Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetõje még tovább menne az együttmûködés terén. „Talán eljött az ideje, hogy felépítsük a közös európai hadsereget. Két millió katona van Európában, míg az Egyesült Államokban mindössze háromszázezer, és azt hiszem, az amerikai hadsereg hatékonyabb az európai erõknél” – mondta.

Út a közös európai védelem felé
Már az 1950-es évek elsõ felében komolyan foglalkoztak egy olyan tervvel, amely egy európai haderõt hozott volna létre. Hiába írták azonban alá az Európai Védelmi Közösségrõl szóló szerzõdést, azt végül 1954. augusztusában a francia parlament elutasította. Helyette két hónapon belül létrehozták a Nyugat-Európai Uniót (Western European Union, WEU), ez azonban csak halovány pótléka volt elõdjének, egyetlen célja pedig az NSZK NATO-belépésének megalapozása volt. Miután ezt a funkcióját egy évvel késõbb betöltötte, gyakorlatilag fantomszervezetként funkcionált. Az 1980-as években történtek az elsõ kísérletek a felélesztésére, a közös európai védelem ügye azonban 1998-ban kapott igazi lökést. Ekkor került sor ugyanis a Tony Blair brit miniszterelnök és Jacques Chirac francia elnök közti találkozóra St. Malo-ban, ami az Európai Biztonság- és Védelempolitika (European Security and Defence Policy, ESDP) létrehozásához vezetett. Azóta ezt folyamatosan fejlesztgették, 2007-re pedig eljutottak odáig, hogy elvileg rendelkezésre állnak a tagállami felajánlásokból képzett EU Harccsoportok. A gyakorlatban azonban az egységek még mindig komoly hiányosságokkal küszködnek például a légi szállítás terén, ráadásul a bevetésükrõl szóló döntés is nehézkes lehet, ehhez ugyanis az állam- és kormányfõkbõl álló Európai Tanács egyhangú jóváhagyása szükséges.
Az ESDP fejlõdésében a 2009. decemberétõl hatályos Lisszaboni Szerzõdés jelenti a legutóbbi lépést. A fejlesztés nem merült ki abban, hogy a védelmi együttmûködést „európairól” „közösre” (Common Security and Defence Policy, CSDP) keresztelte át. Emellett például hivatalosan is beemelte a CSDP intézményei közé a 2004 óta mûködõ Európai Védelmi Ügynökséget (European Defence Agency, EDA). A szervezet célja az együttmûködés elõsegítése a tagországok között, és a genti találkozó szereplõi is felkérték, hogy vizsgálja meg ennek lehetõségeit legközelebbi, decemberi hivatalos konferenciájukig. „Nagy hangsúlyt fektetünk a stratégiai szerepre, melyet az EDA-nek a jövõben kell játszania” – idézte az AFP hírügynökség az EU Tanácsának elnökségét ellátó belgák védelmi miniszterét, Pieter De Cremet.

A Lisszaboni Szerzõdésnek egy ennél is jelentõsebb újítása szintén terítékre került a találkozón, mégpedig az „állandó strukturált együttmûködés” („permanent structured cooperation”). A talányos név mögött tulajdonképpen a „megerõsített együttmûködés” speciális fajtája bújik meg, vagyis arra szolgál, hogy országok egy csoportja a többieket kihagyva is mélyíthesse az integrációt. Ugyanakkor speciálisan a védelempolitika területére találták ki, és csak a „magasabb követelményeket kielégítõ katonai képességekkel rendelkezõ tagállamok” csatlakozhatnak. Gentben a lengyel Bogdan Klich beszélt arról, hogy még mindig nem éltek a Lisszaboni Szerzõdés által nyújtott lehetõségekkel, ezek közül pedig különösen az állandó strukturált együttmûködéssel. Hogy a résztvevõk közül épp õ említette ezt meg, nem véletlen: Varsó tervei szerint a 2011. második felében esedékes tanácsi elnökségük egyik fõ témája a védelempolitika lesz.

Nemlétezõ nagyhatalom
Uniós diplomaták arról beszéltek a konferencián, hogy az EU "globális szereplõvé" kíván elõlépni a nemzetközi porondon biztonsági kérdésekben is. Brüsszel azonban nem csak ezen a téren nem áll jól, ambícióival máshol is problémák vannak. Épp nemrégiben bukott meg például az a kezdeményezés, mely az ENSZ Közgyûlésében kiterjesztette volna az Unió jogait. Ráadásul az Obama-kormány eddigi tevékenysége sem igazán cáfol rá Morin félemeire. Hiába lelkesedett az öreg kontinens sok politikusa, mikor 2009-ben váltás történt a Fehér Házban, az új vezetés ugyanolyan könnyedséggel képes átnézni Európán, mint tette azt elõdje, az ifjabb Bush kabinete. A 2009. decemberében megrendezett koppenhágai klímacsúcson az Egyesült Államok elég látványosan tolta félre a Huszonheteket, és tárgyalt inkább zárt ajtók mögött a feltörekvõ gazdaságokat (Kínát, valamint Brazíliát, Oroszországot és Indiát) képviselõ „BRIC”-országokkal. Idén februárban pedig Obama lemondta a májusban esedékes USA-EU csúcsot, miközben Moszkvának nyújtott baráti kezet, aggodalmat keltve ezzel a Huszonhetek keleti országaiban.

Európa felemelkedése valahol elakadt
Ráadásul gazdaságilag is lemaradóban van az Unió a vetélytársai mögött: míg az Eurostat adatai alapján az elmúlt tíz évben az USA-nak átlag 2,1%-kal nõtt a GDP-je, az EU tagállamainak ennek csak 4/5-ével, 1,7%-kal. Ezek a százalékok pedig eltörpülnek Kína irgalmatlan tempójú fejlõdése mellett, ahol a kétszámjegyû növekedési ráták sem ritkák. Mindennek a tetejébe ráadásul a jelek szerint az Uniót (és fõként az eurozónát) komolyabban megviselte a gazdasági válság. Ezen pedig csak tovább ronthat a legtöbb tagállamban ketyegõ demográfiai bomba.
A 19. századot szokás „Európa évszázadának” is nevezni, és ez nem csak idõben tûnik egyre távolibbnak. A jelek arra utalnak, hogy Morin jóslatai nem ousztán riogatások, és nagy kérdés, hogy Európának sikerül-e fordítania a számára kedvezõtlen trendeken. Amennyiben nem, úgy tovább folytatódhat a kontinens csendes eljelentéktelenedése.

Forrás: Link