Obama újraválasztási kampánystratégiájának egyik legfontosabb eleme lett, hogy több fronton is támadást indít a még nála is népszerûtlenebb kongresszus ellen. A keserves pártküzdelmeket megunó elnök a vitás kérdésekben igyekszik megkerülni a republikánus törvényhozást vagy a közvélemény nyomását használja fel céljainak elérése érdekében. A republikánus képviselõket pénzügyi körök érdekeinek védelmével és a középosztály elárulásával is vádolja.

Ami Obama választási stratégiájáról december végéig csak sejthetõ volt, mára bizonyossá vált. Az elnök új kampányának lényegi eleme, hogy a fontos ügyekben igyekszik megkerülni a kongresszust, vagy a közvetlen konfrontációt elkerülve a közvélemény nyomását használja fel a saját álláspontja véghezviteléhez.
Jack Kennedy sírja - kattintson, és nézzen szét
az Arlingtoni Nemzeti Temetõben!

A republikánusokkal folytatott nyári, az adósságplafon-emelés körüli keserves vita után Obama taktikát váltott és a képviselõcsoportokkal való közvetlen tárgyalások - „belsõ játszma” – helyett, a fontos ügyekben a közvélemény nyomását kihasználó „külsõ játszmába” kezdett – állítja a Washington Post. A lap szerint az új taktika két héttel ezelõtt csúcsosodott ki, amikor az ún. béradó Obama által támogatott két hónapos kiterjesztését végül csak a közvélemény - és saját szenátusi párttársaik - nyomására fogadta el a republikánus képviselõházi többség.
Béradó vita

December közepén Obama és a szenátusi vezetõk megegyeztek a béradó (payroll tax) két hónapos ideiglenes kiterjesztésérõl. A megegyezés oka nem csak az volt, hogy így a szenátorok elmehettek karácsonyi szabadságra, hanem mert a kérdésben elhúzódó, akár januárba átnyúló vitára számítottak. A megegyezés hiánya azt eredményezhette volna, hogy az érintett 160 millió állampolgárnak 2012-ben átlagosan mintegy 1000 dollárral többet kell befizetnie az államkasszába. Boehner, a republikánus képviselõházi elnök a szenátusi igen után - ami egyet jelentett számukra a vakáció kezdetével - bejelentette, hogy õk csak az adónem egy éves meghosszabbításának látják értelmét. Az ellenkezés valós oka inkább az lehetett, hogy a republikánusok korábban az adó megszavazását a Kanadától a Mexikói-öbölig húzódó Keyston XL kõolajvezeték megépítéséhez kötötték, amit Obama félve a környezetvédõktõl, a választási kampány évében nem akart támogatni. A két napig tartó ellenkezés után, a szenátusi képviselõtársak és kormányzat támadásai, valamint a közvélemény nyomása miatt - a Fehér Ház a Twitteren és a Facebookon is kampányt indított -, a képviselõházi republikánusok végül megszavazták az elnök által javasolt két hónapos kiterjesztést.

A lap által idézett kormányzati forrás szerint Obama igyekszik azt sugallni, hogy õ és nem a kongresszus az, aki ki akar jutni a pártviták patthelyzetébõl. A kongresszus támadásának oka abban is kereshetõ, hogy bár az elnök munkájának értékelése is alacsony, a kongresszus népszerûsége az adminisztráció egyik alkalmazottjának szavaival élve, az ebola víruséval vetekszik – írja a Los Angeles Times. Obama tanácsadói szerint a képviselõknek 2012-ben nem lesz sok befolyásuk a Fehér Házra, ugyanis ellentétben a tavalyi évvel, amikor Obama komoly törvényhozási programot terjesztett elõ, idén mindössze egy kötelezõ ügy van, éppen az említett béradó december 31-ig való kiterjesztése. „Az elnök nincs többé Washingtonhoz kötve” - jelentette ki Obama szóvivõje utalva az elnök és Kongresszus 2012-es kapcsolatára.

A törvényhozással szembehelyezkedõ elnöki kampányra bõséges múltbeli példák állnak rendelkezésre - mondja a Washington Post. Harry Truman támadása a „semmittevõnek” becézett kongresszus ellen vagy Bill Clinton 1996-os taktikája is erre épült, miután két évvel korábban a szenátusban és a képviselõházban is a republikánusok kerültek többségbe. A lap szerint ennek a játszmának lehetnek veszélyei is. Obama könnyen abba a gyanúba keveredhet, hogy politikai megfontolásból már jóval a választás napja elõtt gyakorlatilag lemond a törvényhozási folyamatról. Ráadásul a munkanélküliség továbbra is nyolc százalék felett van, ezért sem lenne szerencsés, ha úgy tûnne, mintha Obama kifogyott volna a nagy ötletekbõl. A Fehér Ház a „We can’t wait” jelszavával vélhetõen ezért is folytatja tovább a kisebb léptékû gazdasági kezdeményezések sorozatát, olyan ügyekben amelyhez nem szükséges a kongresszusi hozzájárulás.

A „Nem tudunk várni” szlogen vezérelte taktikának új fejezete kezdõdött szerdán, amikor Obama kihasználva a kongresszusi téli szünetet, elnöki jogkörével élve négy, régóta betöltetlen, fontos szövetségi pozícióba nevezett ki a republikánusok által korábban már megvétózott jelölteket. Richard Corday kinevezése a Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Bizottság élére különösen fontos volt az Obama kampány szempontjából. A hivatalosan júliusban létrehozott ügynökség a kormány feladatát vette át a bankok szabályozásában. A törvény szerint ugyanakkor mindaddig nem tudta érvényesíteni az egyéb fogyasztói hitelintézetek - pénzügyi vállalatok, gyorshitelezõk és jelzálog ügynökök – megregulázására a törvény adta jogkörét, míg az igazgatói pozíció betöltetlen maradt.
Kattintson a washingtoni képekért!

A Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Bizottság esetében nem csupán arról van szó, hogy az elnök egy fontos ügyben meg tudta kerülni a törvényhozást, hanem rávilágít az Obama kampány egy másik lényegi elemére. A Fehér Ház igyekszik Obamát a középosztálybeli családok támogatójaként beállítani, a republikánusokat pedig, mint a bankok és a jelzálogkölcsönzõk érdekei mentén cselekvõ csoportot. „A pénzügyi vállalatok saját érdekeik után kutató lobbisták seregeivel rendelkeznek Washingtonban. Szükségetek van valakire, aki a ti érdekeiteket keresi, õ pedig Richard Corday” – mondta Obama, mikor ohioi beszédében bejelentette az új igazgató kinevezését.

Az idézet egyenes folytatása az elnök december eleji kansasi beszédének, ahol már-már Wall Street-i tüntetõi attitûddel, a jövedelmi egyenlõtlenségen felháborodva kelt ki a pénzügyi vállalatok és a leggazdagabbak ellen. "Nézzük a statisztikákat. Az elmúlt egy évtizedben a legfelsõ egy százalék átlagos jövedelme több mint 25 százalékkal évi 1,2 millió dollárra nõtt. Az elmúlt egy évtizedben az amerikaiak többségének jövedelme pedig körülbelül hat százalékkal csökkent. Az ilyen mértékû jövedelmi egyenlõtlenség, amelyet a Nagy Válság óta nem láttunk, kárt okoz mindannyiunknak” – fejtette ki Obama. (A beszéd teljes terjedelmében itt olvasható)

A beszédet a szakértõk az elnöki újraválasztási kampány fõ irányvonalának tekintik, és azt várják, hogy a január 24-én esedékes évértékelõ beszédében (State of the Union) is a Kansasban elmondott populista témákat fogja visszhangozni.

A "We can't wait" jelszóval ellentétben a kongresszussal való konfrontáció új stratégiája eltávolodni látszik a 2008-as kampánytól, amelyben Obama enyhébb hangvételû washingtoni vitákat és a pártok közötti megosztottság áthidalását ígérte. Az ígéretek kapcsán egyébként az elnök épp a minap, az iowai választás kapcsán szétküldött három perces kis kampányvideoval igyekezett azt sugallni, hogy betartotta szavát.

Szervezettségében viszont feltétlenül hasonlít az Obama kampány a négy évvel ezelõttihez. A Washington Post tudósítása szerint december végén, miközben a republikánus jelöltek az utolsókat rúgták egymásba, a demokrata stáb tökéletesen felfejlõdött Iowában és másutt is. Több fizetett aktivistával rendelkeztek a szóban forgó államban, mint a republikánus jelöltek összesen. Mióta az újraválasztási kampány tavaly tavasszal kezdetét vette, az elnöki stáb több mint 350 ezer támogatót keresett meg telefonon és mintegy 4 ezer személyes beszélgetés folytatott le Iowában. Nevadában, ahol a jelzáloghitel-válság a legmagasabb munkanélküliségi rátát eredményezte és ezért nehéz versenyre számítanak a demokraták, a kampánycsapat közel 500 ezer telefonhívást intézett.

Az Obama kampánycsapat egyébként egész évben arra készült, hogy az elõrejelzéseknek megfelelõen sokkal kiélezettebb lesz a kampány, mint négy éve volt. Feltehetõleg szükség is lesz a nagyobb erõbedobásra, mert a Rasmussen és a Gallup januári felmérései szerint is jelenleg nagyobb az Obama teljesítményét elutasítók tábora, mint a helyeslõké. Míg utóbbi cég mindössze egy százalékpontnyi különbséget mért, a Rasmussen szerint csak 45 százalék támogatja, 53 százalék pedig kifogásolja Obama eddigi munkáját.
Link