Nem irigylem, de nem kicsit van megcsúszva Bodoky sem. Viszont értem az utalást!
Nemrég ért haza az oknyomozó újságírók nemzetközi konferenciájáról Kijevbõl. Az egyik legjelentõsebb oknyomozóújságíró-díjat is hazahozhatta. Közben Magyarországon a rendõrség és az ügyészség megtagadta az újságírói forrásvédelemhez való jogát. Bodoky Tamás harcokról, ellenõrzésrõl és a lefejezett újságíróról.
Ez egy komoly elismerés, de Magyarországon nem igazán ismerik.
Ezt a díjat nem egyedül kaptam, hanem egy újságírói team tagjaként. Hét újságíró, hat országból. Egy crossborder együttmûködésben megvalósult projekt, ahol az offshore cégalapító, offshore adminisztrátor cégeket vizsgáltuk, hogy õk milyen messzire hajlandóak elmenni, hogy kiszolgálják az ügyfeleik nem feltétlenül legális igényeit (a sztori itt olvasható). A díj maga pedig a Daniel Pearl Award, amit a róla elnevezett alapítvány adományoz, és a nemzetközi oknyomozó újságíró szövetség bírál el. Daniel Pearlrõl pedig azt kell tudni, hogy 2002-ben Pakisztánban január végén muszlim radikálisok ejtették túszul, mert egy kicsit messzire ment az oknyomozásban. Aztán lefejezték, az errõl készült videót pedig feltették a netre.
Jó ómen.
Igen ezt a kérdést én is feltettem magamnak, hogy ez most jó vagy rossz elõjel. De a díj mindenképpen nagyon jó dolog.
A kijevi Global Investigative Journalism konferenciáról jöttél haza nemrégiben. Itt vagy 500 oknyomozó újságíró dugta össze a fejét. De mire jó egy ilyen rendezvény?
Az oknyomozás egyre kevésbé tud megállni helyi szinten. Például az offshore cégek vagy az energetikai ügyek, vagy olyan ügyek, ahol nagy pénzek mozognak, azok egyre több nemzetközi szálon zajlanak. Tehát sokkal könnyebb felderíteni egy sztorit, ha van mondjuk Romániában, Szerbiában, Ukrajnában dolgozó újságírókkal együttmûködés. Sokkal jobb sztorik jönnek ki ezekbõl az együttmûködésekbõl, mintha csak helyben vizsgálódunk.

Bodoky Tamás szerint volt hatása a rendõri akciónak
Fotó: Index / Huszti István
De ez érdekli a magyar olvasót?
Ezt nem nézettségre mérik. Inkább az a fontos, hogy hány újság veszi utána át. Hányan közlik a sztorit valamilyen formában, milyen a hatása. De igazad van. A magyarokat nem nagyon érdekli. Az offshore sztori megjelent az ÉS-ben, és nem volt túl nagy visszhangja. Viszont a lap jogászával nagyon meg kellett küzdenem, hogy le tudjuk közölni – utána viszont senki nem reklamált. Ez nem egy népszerû mûfaj.
Van olyan, hogy nyugati, meg keleti oknyomozás? Máshogyan dolgozik egy moszkvai vagy egy londoni újságíró?
Óriási különbség van. Nyugaton azt gondolják, hogy ez egy nagyon fontos mûfaj, aminek az a feladata, hogy kontrollálja a hatalmasokat, a köz érdekét szolgálja. Keleten ez inkább cowboykodás, Oroszországban például keményen üldözik az ilyen típusú újságírókat - a szervezõk talán pont ezért tették Kijevbe a konferenciát, hogy ezzel is jelezzék, figyelünk erre a régióra.
Most egy kötetlen beszélgetésen voltál, aminek pont a kijevi találkozó kapcsán valami olyan címe volt, hogy milyen nemzetközi trendek érvényesülnek az oknyomozó újságírásban. Ez ennyire változó mûfaj?
Az oknyomozó újságírók régebben elsõsorban személyes találkozókon gyûjtöttek információt. Azzal, hogy van internet és online adatbázisok, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a számítógépes eszközök, a social networkok, a számítógéppel elérhetõ információk. Tehát például kutakodhatok a panamai cégadatbázisban anélkül, hogy odautaztam volna. Az internet leegyszerûsíti bizonyos típusú információk megszerzését.
Kelet-Európában ez egy romantikus dolog, hogy te oknyomozó újságíró vagy?
Szerintem ez alkati kérdés, engem izgat. De nem biztosít jó megélhetést vagy fényes karriert. Nem egy tervezhetõ életpálya, de izgalmas és érdekes.
Itt kb. egy tucat ember volt. Érdekli ez az újságírókat?
Most éppen véleményújságírás-dömping van Magyarországon, azaz mindenki azt hiszi, hogy az a jó újságírás, hogy jól beszólok valakiknek egy publicisztikában. Ez a fajta kutató újságírás egyre kevésbé jellemzõ, egyre kevesebb újságíró mûveli.
Neked bejött?
Az atlatszo.hu elindulása nem volt egyszerû, azonnal belefutottunk egy rendõrségi ügybe - ugyanakkor valószínûleg sokan csak ezért tudnak a projektrõl. Csináltunk egy céget, ez sok bürokráciával jár, de kaptam sok bátorítást is, és több mint százan kisebb pénzeket is beletoltak. Úgy érzem, elég sok embernek fontos annyira, hogy érdemes csinálni.
Mi a helyzet a rendõrséggel?
A forrásvédelmi ügyemben minden panaszt elutasítottak, és innentõl kezdve végül is ügyészségi döntés kérdése, hogy leszek-e szankcionálva, de nincsenek határidõk, semmit nem lehet tudni. Az új médiatörvény miatt a következmények kiszámíthatatlanok, mi mindenesetre Strassbourghoz fordulunk ebben az ügyben.
Szóval korlátozva vagy, más le sem írna egy sort sem.
Azóta is kaptunk olyan kiszivárogtatásokat, amikhez óvatosabban nyúlok, mert félek attól, hogy megint kijönnek a rendõrök a lakásomra. Kétségtelen, hogy ennek az eljárásnak visszarettentõ hatása volt.
Link