David Cameron kijelentette újévi beszédében, hogy 2012-ben a világ figyelme Angliára irányul, mert II. Erzsébet királynõ idén ünnepli trónra lépésének hatvanadik évfordulóját, és Londonban rendezik a nyári olimpiai játékokat. A miniszterelnök nem említette viszont, hogy ebben az évben eldõl: tagja marad-e Nagy-Britannia az Európai Uniónak, vagy megteszi az elsõ lépéseket a közösség elhagyása felé. KASZA LÁSZLÓ írása.
Az ötvenes évek végén jártam elõször Angliában. Mielõtt kikötött az Ostende és Dover között közlekedõ komp a sziklás angol parton, visszamentem a hajó farára, még egy pillantást vetni a szárazföldre. Nem láttam semmit, csak nagy szürkeséget. Köd volt. Egy fiatal angol házaspár állt mellettem. Látták a csalódásomat, és kedves udvariassággal magyarázták: „The continent is isolated.”

Akkor még nem tudtam, hogy ez az azóta sokszor hallott mondat az angolok Európához való viszonyának pontos leírása. A százszor nagyobb kontinens (így nevezik gúnyos lekicsinyléssel Európát) szigetelõdött el a kis Angliától, és nem fordítva. Arrogáns világhatalmi egoizmussal ma is mindent magukhoz viszonyítanak. Büszkén vallják, hogy filozófiájuk, a „splendid isolation”, a nagyszerû elszigeteltség emeli ki õket a világ többi országának sorából, különbözteti meg Nagy-Britanniát minden mástól, Európától is.

Winston Churchill 1946. szeptember 19-én Zürichben elmondott, az európai unió megalapítását sürgetõ beszédében már úgy nyilatkozott a kívánatos európai egyesülésrõl, hogy annak Anglia nem lesz résztvevõje. Nagy-Britannia marad Nagy-Britannia. Így aztán az angolok többsége ma is úgy gondolja, hogy az uniós tagság sérti „nagyszerû elszigeteltségüket”, és olyan országokkal helyezi õket közös szintre, mint a francia, amelyet õsellenségnek tekintettek egész történelmük során, vagy az „Európa gyarmatosítására törekvõ” németek. A konzervatív The Timesben közölt közvélemény-kutatás szerint a lakosság hatvan százaléka ma is EU-ellenes, ötvenegy százaléka kilépéspárti.

Ezzel a háttérrel vétózta meg most David Cameron a lisszaboni szerzõdés módosítását. Indoklása: „A javaslat elfogadása nem állt Nagy-Britannia érdekében. Jogunk van mérlegelni, hogy Európa milyen magatartása van leginkább Nagy-Britannia hasznára. Mindig hangsúlyoztuk, hogy minden döntést támogatunk, ha megõrizhetjük vétójogunkat.” Tegyük hozzá, hogy a nemzeti érdekek védelme minden kormánynak nemcsak feladata, kötelessége is. Azonban más a helyzet, ha a nemzet egy közösség tagja. Itt is prioritása van ugyan a nemzeti érdekek védelmének, de egyidejûleg tekintettel kell lenni a partnerek, a közösség többi tagjának érdekeire, igényeire is. Történelmi hátterével a mai Nagy-Britannia erre vagy képtelen, vagy – ami valószínûbb – nem is akar megfelelni nekik.
Link