A hazai lapok egy része szerint a kötelezettségszegési eljárásnál keményebb lépések kellenek, míg mások Barrosóékat a történelem legsötétebb figuráiként ábrázolják.

A Népszabadság publicisztikája szerint aligha az Európai Bizottság keddi vagy az Európai Parlament szerdai dorgálása kényszeríti térdre a magyar kormányt. „A bizottság a jog, a parlament a politika nyelvén próbálja jobb belátásra bírni Orbán Viktort – aki azonban láthatóan csak az erõ nyelvén ért(ene).” Hozzáteszi: biztosan „hullámokat ver majd” Orbán Viktor szerdai felszólalása az EP-ben, „az egy évvel ezelõtti politikai ’bokszmérkõzés’ ismétlésére számíthatunk: indulatok, sértõdések, érvek és ellenérvek lavinája. S hogy mindez milyen következménnyel jár? Éppen ez a baj: semmilyennel.” A cikk szerzõje azt is kiemeli, hogy a meghatározó tagállamok, mint Németország, Franciaország vagy Nagy-Britannia, egyelõre hallgatnak a magyar ügyben.

Nincs vége a világnak

A Magyar Nemzet szerzõje Térden állva címmel közölt véleményt a bizottsági döntésrõl. „Úgy tûnik, a világ eldöntötte, hogy térdre kényszeríti a kis Magyarországot” – kezdi az írást. A kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatban ugyanakkor kiemeli, hogy a helyzet semmiképpen sem jó, ám „a világnak ezzel még koránt sincs vége”. Sõt, az EU és Magyarország közötti, alapvetõen politikai vita jogi mederbe terelõdik így.

Szerinte a jegybankról szóló törvény esetében valószínûleg önkritikát kell gyakorolnia a kormánynak, a bírók korhatárának csökkentésével kapcsolatban azonban „nem nagyon vannak jogi érvek” a Magyar Nemzet szerint. Hozzáteszi azonban, hogy „a nagy átalakítások hevében néhány törvény kidolgozására bizony több idõt kellett volna szánni”. Azt viszont szerinte nem lehet a kormány szemére vetni, hogy egy nem szokványos helyzetbõl unortodox módon próbál meg kievickélni. Ám „durcáskodásra most nincs idõ” a lap szerint, fõleg, hogy a „kormány túlhevült megleckéztetése” a szélsõségesek malmára hajtja a vizet.

Csak a jéghegy csúcsa

A Népszava véleménye szerint nem kellett volna idáig jutnia Magyarországnak. Mint fogalmaz: „Barrosónak meg kellett fognia a kezünket és rá kellett tennie az ujjacskánkat saját törvényeink paragrafusaira, amelyek nem konformak Európával.” Mindennek az oka szerinte az, hogy „az ország egyszemélyes vezetõje, Orbán Viktor és korlátolt felelõsségû társasága olyan politikai és gazdasági rendszert épített ki, amely köszönõ viszonyban sincs azzal, amit mûködtetni megígértünk, amikor beléptünk az unióba.”

A szerzõ szerint ráadásul ez a rendszer messze van attól, amit a Fidesz saját hívei vagy ellenfelei vártak. Hozzáteszi: „Csak a jéghegy csúcsa, amit most Brüsszelben kifogásolnak.” A szerzõ Orbán Viktor szerdai, strasbourgi felszólalásával kapcsolatban megjegyzi: jobban tette volna, ha „nem megy helybe a pofonokért.”

„A világtörténelem legsötétebb figurái”

A Magyar Hírlap Árnyékhatalom címû álláspontja szerint az Európai Unió „kíméletlenül felkoncolja nemcsak a másként gondolkodókat, de a hozzátartozókat is.” Mint a szerzõ fogalmaz:” Barroso, Rehn, Schulz és a többiek persze csak a méltóságától, értékeitõl megrabolt Európa melléktermékei. (…) A lényeg: a rendszer és annak sérthetetlensége. Aki kritikát fogalmaz meg, másképp gondolkodik, aki a nemzeti önállóságot a nemzetköziség fölé emeli, és idegenek helyett a sajátjaira tekint, azt kíméletlenül eltapossák.” Hozzáteszi: „Az IMF és az unió, valamint mindazok, aki most éppen eltaposni készülnek minket, valójában a világtörténelem legsötétebb figurái.”
Link