Látod, milyen az élet, biztos emlékszel, nemrégen kérdeztelek TMRSZ-rõl, MNA-ról. Feltettem azt az egy kérdést, amire részben válaszoltál, ami elindított egy folyamatot, és a dolgok folyamatosan nyílnak ki a szemem elõtt. Azóta újabb kérdéseim születtek, amit már fel sem kell tegyek, mert a Jánossal való kommentelésetek sorban adja meg a válaszokat.

Igaz sok közöm nincs hozzá, hiszen csak egyszerû kis ember vagyok, de azért jó tudni a dolgok állását, mert a gyerekeimet csak így készíthetem fel arra ami ránk vár. Eljutottam arra a pontra, hogy már egyebem nincs, csakis a tapasztalataimat tudom nekik adni a túléléshez vagy átéléshez, a csuda se tudja.
A Zsolt ügyet kicsit sajnálom, mert egy nagyon rendes, éleslátású embert ismertem meg benne. Sokat beszéltünk amikor még itt volt. Nem egyszer segített felállni a padlóról, amikor még nem álltam az ütéseket. Ahogy látom a mostani írásaiból, nem sokat változott, csak egy kicsit irányt váltott.

Áldás!

PS. Olvasom, hogy fûrészelsz mostanában. Tudod, a fûrészt csak is szigorúan kikapcsolva, jó messzire az áldozattól a letenni.