Sokszor és sokan vitatkoznak arról, hogy Magyarországon az alacsony mértékû, bejelentett, regisztrált foglalkoztatottság az oka a rossz gazdasági helyzetnek vagy okozata. A továbblépés szempontjából annyi bizonyos: riasztó az elmaradás az európai átlaghoz képest is.

Az EU 27 tagállamában - a munkaképes korú 15-64 éves korosztály egészében - fokozatosan nõtt a foglalkoztatottság az elmúlt idõszakban: míg 2002-ben 62,4 százalék dolgozott. 2008-ban már 65,9 százalék. Tavaly kissé visszaesett a foglalkoztatottak száma, 64,6 százalékra.

A legmagasabb a foglalkoztatottság Hollandiában (77,0 százalék), Dániában (75,7 százalék) és Svédországban (72,2 százalék) Németországban(70,9 százalék). A lista vége tanulságos, csökkenõ sorrendben: Spanyolország (59,8%), Lengyelország (59.3%), mellett 60 százalék alatt van még ez az arány Románia (58.6%), Olaszország (57.5%) Magyarország (55,4%9, Málta (54,9%).
Az utolsó hatból három országban a turizmus, mint nem kimondottan munkaerõ-igényes ágazat, igen erõteljesen segíti a GDP növekedését, s nincsenek a hazai foglalkoztatottak körébe számítva a lengyel vendégmunkások. Azaz a sor végén állunk.


A statisztikai adatokba kicsit mélyebben belenyúlva:

Az Európai Unióban a nõi foglalkoztatottság is folyamatos növekedést mutat, de tavaly ez is megtorpant. Míg 2000-ben a munkaképes korú uniós nõk 53,7 százaléka dolgozott, 2008-ban már 59,1 százalék, és ez esett kissé vissza tavaly, 58,6 százalékra. A munkaképes korú nõi foglalkoztatottak arányát tekintve a legjobb a helyzet 73,1 százalékkal Dániában, Hollandiában 71,5 százalék.
Magyarország 49,9 százalékkal hátulról a negyedik. Görögország(48,9%) Olaszország (46,4%) van mögöttünk, s a legkisebb a foglalkoztatottak aránya szintén Máltán, 37,7 százalék. (Ismét a turisztikai ágazatot emelném ki, hiszen a családi vendéglõkben amíg élnek dolgozgatnak a nõk, s megélnek, de nem véletlen hogy az államháztartási hiány ezekben az országokban is vészesen magas)

Mindebbõl két következtetés ajánlok a figyelmükbe: a textilipar mint ágazat elsorvasztása Magyarországon elsõsorban a nõket zárta ki a munkaerõpiacról. Gondoljanak a kötelezõ minimálbér emelésekre, amelyekbõl 2000 óta minden kormányzó párt kivette a részét. Még idõ sem maradt alkalmazkodni, állami támogatást soha nem kapott, zömmel kistelepüléseken lévõ varrodák, bérmunkát végzõ üzemek tízezrei mentek tönkre. Papíron a minimálbér emelkedett, a valóságban a feketemunka aránya nõtt, majd nagyon sokan belebuktak az egészbe.

A másik jellemzõ: a turizmus nem ment meg minket. A fasorban sem vagyunk Görögország Olaszország és Málta mellett az egy lakosra jutó turisták száma, a vendégéjszakák száma, a költés tekintetében. Az alattunk lévõ termálvíz hasznosítása eléggé kétséges, nézzenek körül , most mindenki a turizmusba akar fektetni, miközben senki sem elemezte alaposan a korábbi turisztikai beruházások hozadékát, a bedõlési arányt.

Visszatérve a statisztikákhoz. Joggal gondolhatnák, hogy a részmunkaidõs foglalkoztatás javítaná a rossz összképet.
Így is van, csak nem nálunk. A részmunkaidõs foglalkoztatás aránya az EU jelenlegi 27 államát tekintve a 2002-es 15,7 százalékról 2009-re 18,1 százalékra nõtt. A tagállamok közül leginkább Hollandiában lehet részmunkaidõben dolgozni, ahol a munkaképes korúak közel fele - pontosan 47,7 százaléka - ezt is teszi. A legalacsonyabb a részmunkaidõs foglalkoztatás Kelet-Európában: Magyarországon 5,2 százalék, Csehországban 4,8 százalék, Szlovákiában 3,4, Bulgáriában pedig mindössze 2,1 százalék.

S végül az igazi magyar probléma: az 55-64 évesek foglalkoztatási aránya.

Az unió statisztikai hivatalának adatai alapján az európai országokban az elmúlt években folyamatosan nõtt a még dolgozó "idõsek" aránya. Az 55-64 év közötti korosztálynak tavaly átlagosan 46 százaléka volt aktív az európai munkaerõpiacon. Svédországban ez az arány 70 százalék, Németországban - a legnagyobb európai gazdaságban - a dolgozó idõsek aránya magasabb az európai átlagnál: az 55-64 éves korosztályban 56,2 százalék. Ugyanakkor Ausztriában 41,1 százalék, Franciaországban 38,9 százalék.

A legalacsonyabb ugyanakkor Máltán (28,1 százalék), Lengyelországban (32,3 százalék) és Magyarországon (32,8%) Nálunk ez az arány 2000-ben még csak 36,9 százalék volt.
Minimális az esély arra, hogy a munkából kiesetteket, a rokkantnyugdíjasokat, ilyen olyan kedvezménnyel nyugdíjba vonulókat valaha is vissza lehetne vezetni a munkaerõ piacra. Figyeljék a híradásokat: a rendõrségnél hiányzó több ezer állás közül hányat töltenek majd be újból szolgálatba lépõ rendõrök? A sort még folytathatnánk, csak közben az a magyar gazdasági helyzet javulásának egyik titka, hogy minél tovább dolgozik valaki, annál rövidebb ideig fog majd nyugdíjat kapni.
Az állam átverése abban rejlik, hogy a nyugdíjkorhatár emelésével együtt csökkenti az állami nyugdíj mértékét, így az elkövetkezõ években a nyugdíj felé közeledõknek kell egyre több ideig dolgozni, s épp nekik lesz egyre kevesebb a nyugdíjuk.

beküldte

fapipa