"Nagyon piszkálja a szemem világát az új idõk neveinek erõszakos y -ra i -re végzõdõ betûi ami a hovatartozást illetne helyre tenni. Nem is helyesírási oldalról közelítek a tényhez hanem inkább a faji hovatartozás a mozgató rugója gondolataimnak.

A királyi adománylevelek az i-re végzõdõ családneveknél inkább az y-t használták, míg a
fejedelmi oklevelekben az i-t alkalmazták. Az adományozottak pedig a lakóterületükön használatos
írásmóddal éltek. Mindez a nyelvújítás koráig békésen megfért egymással, csak a XIX. század elején a
jottisták és ypszilonisták küzdelmében váltott ki éles tollharcot, ami azonban a megrögzött százados
szokásokra alig lett befolyással. Ez a megyei hivatalba jutók szolgalelkû alkalmazkodásában
tükrözõdött.
A jogi érdekkörbe ez az elsõsorban helyesírási jelenség a 48-as törvények polgári egyenlõséget kimondó
következményeként került be. Amidõn Jókai, Görgei és mások is, az egykori királyi területen
élõ, tehát y-t használó családok tagjai, lemondtak a vélekedésük szerint nemesi elõjogukat jelzõ y használatáról,
a keleti fejedelmi területek nemesei ezt csak elvétve követhették alig élve e névformával.
Amúgy sem lehetett rendi jellege, hiszen sok jobbágy nevét is így írták.A kiegyezést követõen már
kevésbé nemesi jogalapra, hanem inkább a nosztalgikus hagyományokra épülõ dzsentri szellemiség hatására,
A századokon keresztül jottista formával élõk utódai százával kérték nevük ypszilonosítását,
még az 1895. évi, a nevek pillanatnyi állapotát rögzítõ állami anyakönyvezés bevezetése után is, egészen
a második világháború végéig, lehetõséget teremtve sok olyan család nevének ypszilonosítására,
akiknek elõdei nemtelenek voltak. Természetesen, mindezek tudta és tudomásulvétele mellett
sokak megtartották nemzeti történeti hagyományait nevük írásmódjában.
Az általánosságokhoz tartozik az is, hogy nem minden zsidó vallású embernek van német neve manapság. Az afrikai, spanyolországi, balkáni zsidók jelentõs részének nem ilyen eredetû a neve, hiszen õk nem a Közép-Kelet-Európában jól ismert askenázi csoporthoz, hanem a szefárdokhoz tartoznak többnyire.
A személyneveket összekapcsolták az apai névvel, mégpedig úgy, hogy az összekapcsolásra a "ben" (fiú) szócskát használták.
Hasonló módon keletkezhettek az Antalfy, Péterffy, Dessewffy vezetéknevek is.
A szegényebbek valamilyen más tulajdonság vagy a kevésbé elõkelõk szín alapján vettek fel, illetve vásároltak olcsóbban nevet, innen erednek a Roth (piros, vörös), Schwarz (Fekete), Weiss (fehér), Grün (zöld) famíliák.
Sokan a cégérekrõl, cégtáblákról nevezték el magukat. Így a legendás Rothschildok a vörös tábláról híresültek el, de amíg zöld volt a táblájuk, egy ideig a Grünschild nevet is használták. Magyarországon ez a természetes asszimiláció megvolt minden idõben, sõt a kapitalizmus kezdõ korszakában még inkább! Azonban a liberalizmus kora a zsidó sajtó szuggesztiójának hatása alatt azt hitte, hogy a ripsz-ropsz módra folytatott asszimilációval, a nyelvet megtanult galíciáner máris olyan törzsökös magyar lett, mint Tass, Ond, Huba, Töhötöm leszármazottai.
Ötven krajcárért, mai értékben körülbelül egy dollárért meg lehetett vásárolni a Nagyságos Fejedelem nevét, hogy aztán a Dob utca bodegáiban, a Teleki tér ócskapiacán csak úgy nyüzsögtek a díszmagyarokká vált betelepülõk.
A grófi Magyarország már a magyar nevet is odadobta a kárpáti határon át beszivárgottaknak. A Szent Istváni Magyarország 1908-as bukásáig 26 zsidó család kapott magyar báróiságot, körülbelül 300-500 magyar nemességet.
Az egyetemtõl le a népiskoláig, egyre jobban az országhódítók kezébe kerül a magyar pedagógiai oktatás is. Kármán (Kleinmann) Mór már "praeceptor Hungariae" (Magyarország tanítómestere). Magyarul még nem tudnak, de rávetik magukat a magyar nyelvtudományra. A magyar egyetemek világnézeti tanszékein Alexander Bernát, Banóczy (Weisz) József szellemében tanítják a filozófiát, a történelemtanítás mestere Marczali (Morgenstein) Henrik, az idoszerû társadalomtudományok, oktatása Pichler Gyula és Jászi (Jakubovics) Oszkár kezében van. Riasztó mértéket ölt ugyanekkor az egyetemek elzsidósodása.
De ez már egy másik cikket is megérne......"