Kiss Imre (Mány Alsóörs 3594/1) a Polgári Jogokat Pártolók egyesületének elnökének felkérésére, a vélelmezhetõen bûncselekménybõl származó teherautó papírjait a Bicskei Okmányiroda, a Bicskei Rendõrség és a Bicskei Bíróság /Aporfi Márta bírónõ/ közremûködésével az évek óta ellene eljáró hatóság által keletkeztetett határozatokat, iratokat, azok tartalmi következtetéseit megvizsgálva, és az érintett Kiss Imre személyes vizsgálata, explorációja alapján a következõ konklúziót vontam le, melyet az eljáró hatóságok figyelmébe, annak megfontolására és szellemében történõ eljárásra erõsen javasoltnak tartok.

Egy bizonyíthatóan bûnpártolással alaposan gyanúsítható bíró, bíró(nõ), bíróság, ügyész(nõ), ügyészség, rendõr(nõ), rendõrség, amely a fellelt iratok, tanúbeszámolók és csak a mostanában a hivatalos médiában közzétett, büntetõjogilag és morálisan is társadalmilag elítélt módon eljáró "hatóság" , amely törvényileg kötelezett az állampolgár védelmére és kötelezett a törvényalkotó által deklarált jogi normák betartására, de errõl folyamatosan, személyhez kötötten és önhibájából nem csak elmulasztani látszik, hanem mintegy tüntetõleg és erõszakosan visszaél hatalmával, a jogtalanság érzésével a hatóság elõtt szerepeltetett , az igazáért, az Igazságért kiálló személlyel szemben nem élvez sem pszichológiai, sem morális elsõbbséget, így el sem várhatja azt a tiszteletet azoktól akiket nyilvánvalóan alapjogaikban sértõ, kárt okozó, életét veszélyeztetõ, megtévesztõ, manipulatív szándékkal erre kötelezni szándékozik.

Pszichológiai értelemben a realitást élõ ember a dolgokat a nevükön nevezi és egy számára az évek tapasztalati tényein alapuló, bizonyossággal megélt, a jelen jogszabályokban foglaltak szerinti kategória alapján nevezett bûnözõt csakis cinikus hangsúllyal szólít "uramnak", "hölgyemnek" és illeti "tisztelt" jelzõvel. Számos esetben igazolhatóan bebizonyosodott, hogy az eljáró ügyész-rendõr-bíró..., aki a hatóságot képviseli, valójában bûnözõ, aki maffiatevékenységet folytat, s jelen állapotában, szociálpszichológiai aspektusból nézve ott tartunk, hogy jogosan tételezzük fel, hogy a velünk szemben álló (még véletlenül sem mellettünk) hatalmi ágazati képviselõ, "igazságszolgáltatási bérmunkás" azért lehet még a posztján, mert valójában a tisztességre alkalmatlanná vált.

Kiss Imre részérõl, az ügyeinek vitele, abban történt bizonyított jogtalanságok, törvénysértések és életét veszélyeztetõ beavatkozások jogos önvédelmi reakcióképpen a helyzet átértékelését eredményezték, "ad esse ad posse".

A fenti következtetés érvényes mind a Bicskei Városi Bíróságon P.20155/2010 szám alatt folyamatban lévõ eljárás és a KF. 6057/2011/2. számú határozatában utal rágalmazás bûnügy 911/2011 Fõügyészségi nyomozás esetére is.

Praxisomból adódóan az utóbbi idõben sokszor szembesülök a "hatóság" számára kellemetlen igazság elkendõzésének azon módjával, hogy a panaszost és azon személyeket, akik valójában éppen a hatóság tehetetlensége és/vagy telhetetlensége okán elkezdték éppen a hatóság által el nem végzett, de hivatalosan ezért járandósággal- sokszor busás jövedelmekkel- honorált - gyakran bûnszövetkezetben elkövetettnek aposztrofált- tevékenyég saját kézbe vételét és szembe úszva az árral, néhányan nem hajlandóak megalkudva öngyilkosok és betegségben elhalálozottak lenni, vagy csak egyszerûen belefáradtan és megkeseredetten visszavonulót fújni, hanem képesek emberfeletti erõvel, a maffia-vádakkal sokszor jogosan illetett hatóság érdekeivel ellentétesen küzdeni önmaguk és ezáltal a köz érdekét képviselni, és ezért õket a korábbi koncepciós megoldások mintájára, eléggé el nem ítélhetõ módon éppen a "hatóság" igyekszik pszichológiailag beszámíthatatlannak nyilvánítani.

Adott esetben azonban szó sincs Kiss Imre "perlekedési tébolyáról", mikor dokumentálva van minden mozzanata a vele szemben eljáró hatóság törvényszegéseinek, amelyekbe õ - jogosan - nem akar és nem is képes belenyugodni.

Paradox módon éppen a bíróval /Aporfi Márta bírónõ/ kapcsolatban merülhet fel ilyen kétely, aki az adatokból egyértelmûen felsejlõ bûnpártolást támogatja tevékenységével és valószínûleg pszichológiai alkalmassága megkérdõjelezhetõ erre a posztra (is). Nem kizárt, hogy a törvényileg elrendelt pszichológiai alkalmassági vizsgálaton éppen a bíró mutatkozna alkalmatlannak a munkájára, már feltételezve, hogy egyáltalán rendelkezik ilyen vizsgálattal visszamenõleg, ami ugye az alkalmazásának is eredendõen feltétele kellett, hogy legyen.

Kiss Imre személyiségére és az általa képviselet ügyek társadalmi jelentõségére, köz - és nemzetbiztonságra való közvetlen társadalmi jelentõségük tekintetében erõsen javaslom az ügyeinek tüzetes és pártosság-mentes elbírálását (ha ez lehetséges volna).

A tények amellett szólnak, hogy a rendszer, amelyet a hatóság a megismert módon akar védelmezni, a jelenlegi tünetek szerint sem tartható tovább. Pszichológiai értelemben nyilvánvalóvá vált módon hazug és amorális elemek vették át fölötte az uralmat. Aki ezt nem látja, nem érzi át és "hatóságként" lép fel azokkal szemben, akik ezt látják és a köz érdekében áldozatot hozva védelmezik az igazságosság még megmaradt erényeit, azok pszichológiai alkalmassága a munkakörük betöltésére, döntési helyzetükre és kényszerítõ eszközökkel való rendelkezésükre tekintettel fokozott vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze.

Tapasztalatom szerint, a feltárt ügyek tekintetében és azokból levont konzekvenciák tükrében Kiss Imre jóhiszemûen, messze az emberi értékeket képviselve, tõle nem is elvárható módon türelmes és illedelmes az eljáró hatósággal szemben. Pszichológiai értelemben magatartása adekvát, gondolkodása szokatlan ám logikus és érthetõ elemek eredetiségére utalnak, amely a gondolkodáshoz nem szokott, vagy arról leszoktatott elméket nagy próbának vetheti alá.

Szigetszentmiklós, 2012.01.12.

Posta Imre
Klinikai és munkalélektani szakpszichológus

Link