Bele is zakkant. 1830. január 28-án jelent meg elõször Széchenyi István Hitel címû mûve, mely a magyar gazdasági szakirodalom úttörõje volt. Sok abban leírt mondatot ma is alapelvként kezel a szakirodalom, például azt, hogy a gazdaság beindításához a hitelezésre is szükség van. Mesél a múlt az mfor.hu-n.

A Hitel megírásának elõzménye, hogy Széchenyi 10 000 forint hitelt akart felvenni birtokai fejlesztésére, amelyet az osztrák bank fedezet hiányában elutasított. A mû a magyar gazdasági és politikai élet megreformálását hirdeti, különös tekintettel az akkor már archaikusnak számító õsiség (aviticitas) törvényére, és a jobbágyság intézményére. A magyar törvények értelmében ugyanis, 1351 (Nagy Lajos) óta a földbirtokosok nem adhatták el birtokaikat, és jelzáloggal sem terhelhették õket. Emiatt a tõkeszegény birtokosok nem vehettek fel hitelt a gazdaságuk fejlesztésére.

A jobbágyság intézményének megszûnését Széchenyi örökváltság útján, fokozatosan képzelte el. Ez lényegében azt jelenti, hogy a jobbágy egy elõre meghatározott összegért cserébe megválthatja szabadságát, polgárrá válik.

A Hitelét Széchenyi két évig írta megjelenése elõtt, a mûben alapproblémaként azt veti fel, hogy a magyar gazdaságban nincs hitel, ezért nincs befektetés és korszerûsítés sem. Szerinte a hibát nem Bécsben, hanem a magyar nemességnél kell keresni, célja pedig az ország megújítása volt, ami a nemesség érdekeit is szolgálta volna.

"Vélekedésemet egyenesen kimondván azt tartom: mindazon szomorú következésnek, melyeket érinténk s még bõvebben fejtegetni fogunk, s melyeknek mindennapi tanúi vagyunk, nincs fõbb oka, mint pénzbeli összeköttetésink hibás elrendeltetése s az abbúl természetesen következõ tökéletes híja minden hitelnek" - olvasható a Hitel bevezetésében. Széchenyi szerint a rendszer senkinek nem volt jó, hiszen a birtokosok hitelre vágytak, a tõkések pedig biztos befektetéseket kerestek, hogy pénzüket fialtassák.

A "legnagyobb magyar" szerint az 1820-as évek végén minden erkölcsi baj okozója is a hitel volt. Az akkori rendszerben ugyanis a tõkések csak uzsorakamatra adtak hitelt, mivel tudták, hogy a birtokosok rá vannak szorulva, aki pedig a magas kamatot is kifizette, az bizonyára csalni akart.

Széchenyi István alapmûvének fõbb gondolatait ma is elfogadja a gazdasági szakma nagy része. A közgazdaságtan ugyan ismeri a hitel nélküli növekedés fogalmát, azonban az jóval alacsonyabb, mint az egészséges növekedés egy egészséges hitelezési aktivitással. Napjainkban a magyar gazdaság egyik kulcsproblémája is az, hogy egyrészt hitelkereslet sincs a cégek részérõl, másrészt aki venne fel hitelt, az is szigorú feltételekkel kap csak.

Forrás: Link