Összekuszálódtak Sarkozy francia államfõ politikai táborának a hívei, annak a hatására, hogy a legfrissebb közvélemény kutatások változatlanul a szocialista elnökjelölt biztos gyõzelmét jelzik. Súlyosbítja a helyzetet, hogy egy meggondolatlan nyilatkozatával ezt az állapotot maga Sarkozy provokálta ki.


Nagy föltûnést keltett néhány héttel ezelõtt, hogy az elnök egy politikai kiruccanáson, szûk újságírói körben azt a kijelentést tette, hogy érzése szerint akár el is veszítheti a választásokat. A közlés "off-the-record" megjegyzéssel hangzott el, ami sajtónyelven azt jelenti, idézõjelben, szó szerint nem közölhetõ, de közvetett értesülésként igen. A Le Monde jelen volt munkatársai éltek az alkalommal, haladéktalanul publikálták is a hírt. A furcsa az egészben, hogy Sarkozy hivatalosan a mai napig sem jelölt saját utódlására, a bejelentést az utolsó pillanatig halogatja. Arra hivatkozik, hogy több elõdje is így cselekedett, gyõztek is. Az a nagy különbség, hogy õk nem ekkora hátránnyal indultak.





Eközben a szocialista François Hollande szilárdan õrzi tetemes elõnyét, a legfrissebb kimutatás szerint a döntõben 58:42 arányban lenne övé a gyõzelem. Hollande kétségtelenül nagy lendülettel rohamoz, a France 2 közszolgálati adón három órán keresztül vázolta programját. Ezt öt és fél millió nézõ követte csúcsidõben, amit Sarkozy megirigyelt, néhány nappal késõbb már kilenc csatornán felelt négy újságíró kérdéseire. Az volt a szándéka, hogy megfordítsa a tendenciát, ami olyan mértékben sikerült is, hogy nézõinek a számát csaknem meg háromszorozta. Ebben az értelemben kétségtelenül sikere volt, legalábbis formailag.
Tartalmilag már kevésbé. Kifogásolták a szokatlanságot, hogy néhány héttel a döntõ menet elõtt hivatalban lévõ államfõ nemigen hirdet programot, inkább folyamatosságát ígér, ha vitathatatlan eredmények állnak mögötte. Sarkozy ért el kétségtelenül ilyeneket, különösen a diplomáciájával, és fõként azzal, hogy Angela Merkel oldalán új lendületet adott a Párizs-Berlin kettõsnek, megõrizte a "tengelynek" az Európai Unióban vitathatatlan vezetõ szerepét.

Az Élyseé-palota gazdája viszont azzal követett el szarvashibát, hogy csupán személyes jellegû baklövéseiért kért elnézést választóitól, ami visszatetszést keltett. Azért, hogy 2007-es gyõzelmét luxus vacsorával ünnepelte meg fényûzõ vendéglõben a felsõ néhány ezer körében, majd elfogadta az egyik pénzmágnás meghívását, hogy annak luxus jachtján heverje ki akkori felesége társaságában a választási hadjárat megpróbáltatásait, majd amikor ez a hitves elhagyta õt, nyilvánosan szenvedte el szerelmi bánatát, hogy válását követõen alig hónapon belül Carla Bruni, az új feleség oldalán vigasztalódjék. De még mindez is csekélység volt ahhoz képest, hogy még jogi diplomájának megszerzése elõtt akarta kineveztetni elsõ házasságából született, 24 éves fiát az egyik legnagyobb francia üzleti vállalkozás elnökévé, amit az osztatlan fölzúdulás miatt kénytelen volt mellõzni.

Mindennek a hátterében a múlt vasárnap esti monstre tévé show nem bizonyult olyan átütõnek, mint amit Sarkozy remélt tõle. Baloldali ellenjelöltjét azzal intézte el megnevezése nélkül, hogy lendületes közszereplésével "agresszív", amit ellenben õ ígért, nem keltett osztatlan lelkesedést. Különösen az nem, hogy az áfa másfél százalékos emelését helyezte kilátásba, amit még az elnökválasztás elõtt iktattatna törvénybe, de csak október elején lépne érvénybe, tehát ha õ veszítene, utódát terhelné vele. Kifejezetten ellenérzést keltett, hogy a társadalombiztosítási deficit lefaragására úgynevezett szociális áfa bevezetését is kilátásba helyezte. Az ellentámadás így korántsem hozta meg a remélt eredményt, sõt ezekre a napokra csaknem katasztrofális következményeket hozott.

Megrendült a közvetlen hívek hite a gyõzelem lehetõségében, a legszûkebb vezetõgárda oltalmat keres. Az Élysée-palota legközvetlenebb és legbizalmasabb tanácsadói úgy vélik, kifelé áll a szekerük rúdja, helyezkedni igyekeznek. Elsõ helyen Jean-David Levitte, a diplomáciai fõguru, ez a zseniális külügyér, akit Sarkozy washingtoni nagykövetségébõl hívott maga mellé, és akinek talán elsõsorban köszönheti nemzetközi elismertségét. Õ visszavonul, egyetemeken tartana derék összegekért szemináriumokat, magánvállalkozásoknak adna tanácsokat, kivált a tengerentúlon, ahol nagy ismertségnek örvend. Ugyanúgy a helyét keresi Xavier Musca, az elnöki fõtitkár irigyelt funkciójának a birtokosa. A kedvencek zöme azt szeretné, ha az államfõ, amíg még hivatalban van, nagykövetté nevezné ki õket, ami többesztendõs pályát kínálna nekik.

A nyugtalanság azonban a befolyásos kormánypártban a legnagyobb. Hangadó törvényhozók, akik eddig töretlen hûségüket hangoztatták, most kíméletlenül bírálnak. Egyikük azt is megengedte magának, hogy kijelentse, Sarkozy elnök "öngyilkos politikát" követ. Napok óta invitálja találkozókra az Élysée-palota a törvényhozókat, hogy a lejáró mandátumú képviselõkbe (az elnökválasztás után hamarosan parlamenti választások is esedékesek), reményt csöpögtessen, derûlátó nyilatkozatokat hallgassanak meg. A hét elején például azt, hogy hiába François Hollande behozhatatlannak látszó elõnye, "a szocialisták nem gyõzhetnek". A távozóknak ez kevés. A legkevesebb, ami megnyugtathatná õket, hogy az államfõ olyan választókerületeket kínálna föl nekik, amelyekben holtbiztosan törvényhozók maradhatnának. Mert ma kilátástalannak érzik fõnökük jövõjét.

Ennél jobban csak saját sorsuk aggasztja õket.

Link