Az író, politikus életének 78. évében hunyt el.
Csurka István halálhírét Papolczy Gizella, az író, politikus hozzátartozója tudatta az MTI-vel.

Csurka István 1934. március 27-én született Budapesten. 1957-ben a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskola dramaturgia szakán szerzett diplomát. Elõzõleg 1956-ban a fõiskolai nemzetõrség vezetõje volt, emiatt fél évre internálták, majd beszervezték III/III-as ügynöknek. Bevallása szerint kényszer hatására írt alá, sohasem jelentett.

Tanulmányai után szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Rgényeket, filmforgatókönyveket (Hét tonna dollár, Amerikai cigaretta), rádióhangjátékokat, elbeszéléseket, színmûveket (Ki lesz a bálanya?, Deficit, Döglött aknák, Házmestersirató) írt. Irodalmi munkásságáért 1969-ben és 1980-ban József Attila-díjat kapott, 1980-ban elnyerte a színikritikusok díját. Tavaly több évtizedes kihagyás után új drámával jelentkezett, melynek címe A hatodik koporsó.

Újságíróként 1973-86 között a Magyar Nemzet szerzõdéses munkatársa, tárcaírója volt. 1988-89-ben a Hitel címû folyóirat szerkesztõbizottságának tagjat, 1989-90-ben az általa alapított Magyar Fórum címû hetilap fõszerkesztõje, a lap 1991 januári újraindulásától a szerkesztõbizottság elnöke, a Magyar Fórum Kft. ügyvezetõ igazgatója.

Politikai megnyilvánulásai miatt többször került szembe a hatalommal: 1972-ben szilenciumra ítélték rendszerellenesnek és antiszemitának minõsített kijelentései miatt, 1986-ban pedig azért, mert a kisebbségek érdekében való összefogásról szóló, Elfogadhatatlan realitás címû esszéje megjelent a New York-i Püski Kiadónál.

1985-ben egyik szervezõje volt az ellenzék monori találkozójának, 1986-ban részt vett az Európai Kulturális Fórummal egy idõben zajló ellenfórumon, s 1987 szeptemberében, a lakiteleki találkozón, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapító tagja volt. 1988-tól kizárásáig, 1993-ig volt a párt elnökségi tagja, 1991-92-ig alelnöke. Hamar összeütközésbe került Antall József néhai miniszterelnökkel, végül kizárták az MDF-bõl.

Már 1992-ben életre hívta a Magyar Út Alapítványt, majd elindította a Magyar Út Körök Mozgalmat, amelynek 1993 júliusában elnöke lett. Ugyanebben az évben megalakította a Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP), melynek kezdetben elnökségi tagja volt, majd 1993 novemberétõl társelnöke, 1994 októberétõl elnöke.

Tavaly októberben az Új Színház vezetésére kinevezett Dörner György õt nevezte meg intendánsának, de Tarlós István fõpolgármester a tiltakozások hatására felkérte, hogy ne alkalmazza a színházban. Dörner György erre úgy reagált, hogy õ maga is pusztán szellemi jelenlétnek tekintette Csurka intendánsi szerepét.

Az író a budapesti Új Színház társulati ülésére már nem tudott elmenni, Dörner György igazgató olvasta fel levelét, amelyben arra bíztatta a jelenlévõket, hogy attól függetlenül, ki hova érzi magát tartozónak, mit gondol a politikáról, szeretetben dolgozzanak együtt.

Csurka István utoljára a kormányt támogató szimpátiatüntetés vezérszónokaként lépett fel Szegeden. Kórházi kezelését megszakítva, betegen arról beszélt, hogy „soha nem látott nemzetközi agresszió” fenyegeti, amely során „arra megy ki a játék, hogy „minden az idegeneké legyen.”
http://Link