Az ország titkos reménysége: õ még Bajnait is felülmúlhatja
Új miniszterelnöke lehet Romániának, miután hétfõn reggel a pozíciót 2008 óta betöltõ Emil Boc lemondott, és vele együtt távozott az egész kormány. Traian Bãsescu köztársasági elnök a negyvennégy éves Mihai Rãzvan Ungureanut jelölte ki a magas hivatal betöltésére, akinek az év végre tervezett választásokig kell vezetnie a kabinetet és az országot. A több éves válságkezelés által megviselt Boc helyét egy friss, hiteles és tisztelt arc veszi át, akinek egyetlen gyenge pontja, hogy egyenesen a Külügyi Hírszerzési Szolgálat (SIE) élérõl érkezik a kormánypalotába.

Úgy tûnik a Magyarországon már kipróbált Bajnai-formulához hasonló megoldást választott a román jobboldal önmaga megmentésére és az ország ügyeinek irányítására. Bár a párhuzam kétségtelenül több ponton sántít, az új román miniszterelnök-jelölt személye és hétfõ esti kinevezése sokban hasonlít Bajnai Gordonhoz és az õ 2009-es kormányfõi megbízatásához.

Az igen népszerûtlen Emil Boc hétfõ reggeli lemondása után ugyanis egy olyan fiatalos és hiteles politikus kerül az ország élére, akinek csökkentenie kell a társadalomban felgyûlt feszültségeket, kijavítania az eddigi kormány hibáit, és emelnie a kormányzó párt népszerûségi mutatóit is.

Távozik a politikai bokszzsák

A 2008 végén megtartott parlamenti választások után hivatalba lépõ Emil Boc-nak egészen idáig sikerült kitartania Románia történetének egyik legnehezebb idõszakában. A gazdasági válság következtében bevezetett drasztikus megszorítások levezénylése egyes számú politikai bokszzsákká változtatta a politikust, így távozása már jó ideje ott lengett a levegõben. Boc-nak sikerült megtalálnia a legutolsó momentumot, amelyben még szépszerével léphetett le, ezt a gesztust ugyanis már jó ideje követeli a közvélemény és a média jelentõs része.
Kattintson és nézegessen képeket is!

Hétfõ reggeli búcsúbeszédében úgy nyilatkozott, mandátuma visszaadásával csökkenteni szeretné a felgyülemlett „politikai és társadalmi feszültséget.” Az indoklás egyértelmûen utal a néhány hete kirobban látványos tüntetésekre, amelyek során több ezer állampolgár nyilvánította ki nemtetszését a hatalom politikája iránt. Az ország történelmében még nem történt meg, hogy egy csúcshivatalt betöltõ közszereplõ békés demonstrációk következtében mondott volna le, most sem teljesen errõl van szó. Az egyenlethez kellett az is, hogy a kormányzó Demokrata-Liberális Párt (PDL) testületileg kihátráljon a pártelnök-kormányfõ mögül, és egy a múlt héten lezajlott viharos gyûlés során követelje a távozását.

A jobboldali demokrata-liberálisok választási év elé néznek, júniusban helyhatósági, novemberben pedig parlamenti voksolásra kerül sor. A közvélemény-kutatásokban húsz százalék körül teljesítõ párt felismerte, hogy Boc-kal az élen nincs lehetõségük tovább növelni népszerûségüket, az emberáldozat így elkerülhetetlen volt. Bár a tömörülés patrónusa, Traian Bãsescu államfõ sokáig nem tette le a garast e végsõ megoldás mellett, most mégis úgy tûnik meggyõzték õt a PDL-s erõsemberek érvei.

A hétfõi nap folyamán a köztársasági elnök, alkotmányos kötelezettségeinek eleget téve, konzultált az összes parlamenti párttal, az egyeztetések során két egymásnak gyökeresen ellentmondó álláspont csapott össze. A hét múlt hét eleje óta parlamenti sztrájkban lévõ ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) egyfelõl Bãsescu lemondását követelte, másfelõl pedig a parlamenti választások elõrehozatalát. Az alaptörvény szerint ilyenre csak akkor kerülhet sor, ha a törvényhozás egymás után két miniszterelnök-jelöltet utasít vissza, ebben az esetben ugyanis az államfõ feloszlathatja a parlamentet és kiírhatja az elõrehozott választásokat. A balliberális tábor tehát azt követelte az elnöktõl, nevezzen ki egymás után két ál-jelöltet, amelyeket utasítson el a parlamenti többség, az alkotmányos színjáték után pedig oszoljon fel a parlament.
Emil Boc: szorgalmas, de népszerûtlen

A kormánykoalíciót alkotó formációk (PDL, Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Románia Haladásáért Nemzeti Szövetség) végsõ soron elutasították ezt az opciót, habár a délelõtt folyamán a magyar tömörülés még nem zárkózott el az ötlettõl. Ez azonban csak tárgyalási/zsarolási stratégiának bizonyult. A kormánypártok tehát egy új kabinet mellett tették le a garast, amelynek politikai összetétele megegyezne a leköszönõ testületével.

Este nyolc órakor a köztársasági elnök felfedte az új miniszterelnök-jelölt kilétét, és felkérte Mihai Rãzvan Ungureanut, hogy kezdje meg a tárgyalásokat az új kormány összeállítása céljából. Az államfõ elmondta, Ungureanu feladata lesz, hogy továbbvigye Emil Boc örökségét, megõrizze és hasznosítsa az elért sikereket, és kiküszöbölje a hibákat. Kijelölte az elkövetkezõ idõszak prioritásait is, melyek között az emberek életszínvonalának növelése, a reformok folytatása és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött szerzõdés követése szerepelt kitüntetett helyen.

A kijelölt kormányfõ elõtt nehéz napok állnak, meg kell egyeznie a koalíciós pártokkal az új miniszterek személyérõl. Ezután minden tárcavezetõ-jelöltre parlamenti meghallgatások várnak, végül pedig a törvényhozásnak bizalmat kell szavaznia, csak ezután kezdõdhet a tényleges munka. Az ellenzék már bejelentette, nem hagyják abba a sztrájkot, következésképpen nem vesznek részt a bizottsági meghallgatásokon és a beiktatási szavazáson sem. A kormánykoalíciónak azonban megvan a szükséges többsége (nem kényelmes, de elégséges többség), úgyhogy ebbõl a szempontból nem várhatunk meglepetésekre.

A demokrata-liberálisok zöme most valószínûleg örömmel nyugtázza a hétfõi nap fejleményeit, ugyanis reális esélyt láthatnak arra, hogy pártjuk újra növekedési pályára áll. Ebben a tekintetben jó lóra tettek, hiszen csak egy Ungureanuhoz hasonló profilú politikus lehelhet egy kis életet a roskadozó alakulatba. A miniszterelnök-jelölt ugyan hivatalosan pártfüggetlen, ám mind sikerei, mind pedig kudarcai a PDL megítélését fogja befolyásolni. Ebbe az irányba mutat elsõ beszéde is, amelyben világossá tette, számára a kormányzati tevékenység legfontosabb eleme az átfogó politikai-ideológia vízió, és ilyen szempontból õ mindig következetesen jobboldali állásponton helyezkedett el. Ungureanu kinevezésének nem csak a demokrata-liberálisok örülhetnek, hanem Bãsescu is, aki az eddiginél következetesebben látja majd képviseltetve saját reformelképzeléseit.
Link