A világ munkavállalóinak egyötöde (19%-a) nagyon szívesen dolgozna egy másik országban, ha olyan lehetõsége adódna, hogy 2-3 évig, teljes munkaidejû állásban, három-öt órányi repülõút-távolságra, a mostaninál 10 %-kal magasabb fizetésért végezhetné a munkáját. A magyar munkavállalók mobilitási kedve az átlagosnál valamivel alacsonyabb, 15 százalékuk mutat nagy érdeklõdést egy ilyen ajánlat hallatán.

Leginkább egyébként Mexikó (34%), Brazília (32%), Oroszország (31%), Törökország (31%) és India (28%) polgárai vállalnának külföldön munkát ezekkel a feltételekkel. A külföldi munkavállalást fõképpen az motiválná, ha az ilyen tervekkel rendelkezõk két év elteltével garantáltan visszatérhetnének a jelenlegi pozíciójukba - 35 százaléknyian szívesebben vállalkoznának a váltásra. Az is ösztönözne, ha egytizeddel nagyobb bérezést (31%), hazalátogatásra szóló repülõjegyet (30%), fizetett nyelvtanfolyamot (29%) kapnának a máshol dolgozni kívánók. A magyarok körében is a korábbi állásba való biztos visszatérés növelné leginkább a migrációs kedvet (41%), míg a második legerõsebb ösztönzõ erõ, ha nyelvtanfolyamot is fizetnének (34%). Általában az alacsony jövedelmûek (32%), a kevésbé iskolázottak (31%), a 35 év alattiak (30%), a magasabb pozíciójú döntéshozók (29%) és a férfiak (29%) kerekednének fel, hogy más országban keressenek munkát. A magyarok körében viszont nincsenek ilyen jellegzetességek, az egyes társadalmi csoportokban a 15 százalékos összátlagtól alig eltérõ a mobilitási kedvet mutatók aránya - ezek a legfontosabb megállításai annak a közvélemény-kutatásnak, amelyet az Ipsos csoport végzett a Canadian Employee Relocation Council megbízásából, 24 országban.
Nemzetközi tapasztalat iránti étvágy24 ország polgárait kérték meg arra, hogy mérlegeljék egy két-három évre szóló, három-öt óra repülõútnyi távolságban lévõ, teljes munkaidejû, minimum 10 százalékos fizetésemeléssel járó külföldi állás lehetõségét. Tízbõl ketten (19%) komolyan fontolóra vennék, hárman (30%) meggondolnák, negyednyien (25%) nem igazán, további negyednyien (26%) egyáltalán nem mérlegelnék a váltást. Leginkább a mexikói munkavállalókat motiválná egy ilyen lehetõség, minthogy a teljes tábor harmada (34%) válaszolta, hogy nagyon szívesen élne egy ilyen lehetõséggel. Õket Brazília (32%), Oroszország (31%), Törökország (31%), India (28%) és Szaúd-Arábia (27%) dolgozói követik.Általánosságban elmondható, hogy azok, akik nagyon szívesen elvállalnának egy ilyen munkát, alacsony jövedelmûek (32%), kevésbé iskolázottak (31%), 35 év alattiak (30%), magasabb pozíciójú döntéshozók (29%) és férfiak (29%).Arra a kérdésre, hogy mi motiválná õket leginkább a váltásra, tízbõl négyen (38%) a jobb fizetést nevezték meg. További érvként szerepeltek a jobb életkörülények (28%), a nemzetközi tapasztalat (27%), a kalandvágy (15%) és az új kihívás / új kezdet lehetõsége (15%).Azok, akik nem vállalnák el ezt a munkát, keveslik egy ilyen mértékû változáshoz a 10% fizetésemelést / kompenzációt (36%), tízbõl hárman (30%) nem hagyná maga mögött a családját és a barátait, 15%-nak túl távol esne, 13% karrierjében kései lenne a váltás, míg másik 13% nem mozdítaná el a gyermekeit az iskolából, s a barátaik mellõl.
A külföldi munkavállalás ösztönzõiLétezik néhány olyan tényezõ, amely motiválóan hat a munkavállalók nemzetközi váltást célzó döntésre. 24 ország válaszadóinak egyharmada (35%) szívesebben fontolna meg egy ilyen lehetõséget, ha garantálnák számukra, hogy két év elteltével visszatérhetnek a jelenlegi pozíciójukba. Tízbõl hárman (31%) kellõ indoknak éreznének 10% fizetésemelést, míg ugyanennyiük (31%) számára meggyõzõ érv a kölcsönös látogatást támogató - családtagok személyére is kiterjesztett - rendszeres repülõjegy-opció. 29%-nyian üdvözölnék - szükség esetén - a fizetett nyelvtanfolyamokat, míg 28% szerint kellõ vonzerõ a szakmai képzés.
Tízbõl hárman (27%) vállalnának más városban munkátArra is megkérték a válaszadókat, hogy mérlegeljék olyan munkahely lehetõségét, amely miatt - az ország határain belül ugyan, de - más városba kellene költözniük. Ha felkínálnának számukra egy olyan két évre szóló, 10% fizetéstöbbletet nyújtó, teljes munkaidejû állást a közeljövõben, amely miatt - a költözéssel járó kiadások átvállalásával - másik városban kellene élniük, 27%-nyian boldogan mondanának igent. Tízbõl négyen (37%) fontolóra vennék, míg egynegyednyien (23%) nem szívesen, 13% pedig egyáltalán nem élne egy ilyen lehetõséggel.Akik leginkább vállalnák az ilyen típusú változtatást, Mexikó (44%), Brazília (42%), Olaszország (40%), Argentína (35%), Lengyelország és Spanyolország (33%) polgárai. A magyarok az átlagnak megfelelõ arányban, 27 százaléknyian említették, hogy szívesen mennének az ország más településére, ha a felsorolt feltételeket biztosítanák számukra.Általános érvényû megállapítás, hogy az alacsony jövedelmû (32%). kevésbé iskolázott (31%), 35 év alatti (30%), nõtlen (30%) férfiak (29%) és a magasabb pozíciójú döntéshozók (29%) azok, akik bevállanák egy jó állás reményében a más városba költözést.

Forrás: ipsos.hu
Link