A Köztársaságról rendeztek konferenciát Göncz Árpád kilencvenedik születésnapja alkalmából. A szervezõk szerint a Köztársaság, mely Göncz Árpád életpályájának betetõzése is volt, ma romokban hever. A rendezvényen neves filozófusok, történészek és közgazdászok keresték a válaszokat arra, hogyan jutott idáig Magyarország, és hogyan kellene továbblépni. Egyebek közt elhangzott: „a magyar liberális demokrácia hibái nem mérhetõk össze az elmúlt két év bûneivel”.
A gyorskonferencián huszonhárom neves filozófus, közgazdász, történész és szociológus tíz-tíz percben értékelte, hogyan és miért jutott idáig Magyarország.

„A Köztársaság válságos helyzete […] összefügg történeti örökségeivel: Megértem azokat, akik politikai, társadalmi, sõt harci programokat sürgetnek, mert szükségünk van rájuk. Úgy érzem, hogy legalább ennyire szükségünk van kutatási programokra, hogy feltárjuk és értelmezzük azt az utat, ami idáig vezetett” – fogalmazott Rainer M. János történész, a 2010 végén megszüntetett 1956-os Intézet fõigazgatója.

Ezt az utat próbálta föltárni a többi elõadó is. Majtényi László alkotmányjogász azt mondta: megszakadt a kapcsolat a múlt történelmi hagyományaival, az új alkotmány pedig kártyavárként fog összedõlni, mert nem mutat ezekre a történelmi gyökerekre, maximum Horthyra, és rá is méltatlanul.

„Tessék egymás mellé tenni Navracsicsot meg Bethlen grófot, vagy Kozma Miklóst és Szalai Annamáriát, és tessék összehasonlítani az emberi minõséget!” – mondta a közönség derûjétõl kísérve a volt adatvédelmi biztos, az ORTT egykori elnöke.

Radnóti Sándor irodalomtörténész, filozófus úgy vélte: az Orbán kormány, megtervezett és arrogáns alkotmányos államcsínyt hajtott végre. „Igaz ugyan, hogy benne van a kétharmadban a liberális demokráciában való csalódás, igaz, hogy benne van az elõzõ rossz kormányzások sorozata, de mégiscsak, a húsz éven keresztül fennálló Magyar Köztársaság, a magyar liberális demokrácia hibái nem mérhetõk össze az elmúlt két év bûneivel” – fogalmazott Radnóti.

Közgazdasági szempontból a demokrácia erkölcsi kimerültségét, valamint a politika és a gazdaság törvénytelen összefonódását okolták.

„Nem egyszerûen arról van szó, hogy kriminalizálódik a politika és bûnözõk politikai tényezõkké válnak, hanem arról van szó, hogy ez nagyon-nagyon súlyosan sérti a demokratikus önrendelkezésben való egyenlõségünknek az elvét” – vélte Rauschenberger Péter filozófus, az LMP alapító tagja és az ökopárt alapítványa, az Ökopolisz volt elnöke.

Rév István történész, a Közép-európai Egyetem tanára, a Nyílt Társadalom Alapítvány igazgatója szerint a mai hatalom leépítõ tetteinek mozgatórugói többek közt a kommunistáktól, vagyis a posztkommunistáktól való félelem.

„Bármikor visszajöhetnének, ha nem emel a hatalom erõs kézzel gátat ellenük. A harcnak nincs, nem lehet vége. Épphogy csak tegnap sikerült a miniszterelnökre törõ puccsot fölgöngyölíteni” – mondta Rév.

Sokan sokféleképpen magyarázták miért jutott idáig a Köztársaság, abban azonban mindenki egyetértett, hogy nem építhetõ szilárd köztársaság, ha akár bal-, akár a jobboldali demokratáknak az a fontosabb, ami szétválaszt, nem pedig az, ami összeköt.
Link