Két és fél méter magas, dupla soros kerítés, a tetején szögesdróttal és összesen huszonöt kamerával tizenkét kilométeren át. Ennek az építésébe fogott bele Görögország a török határ legvédtelenebb szakaszán, ahol az Evrosz határfolyó átkanyarodik Törökországba (lásd a térképen).

Itt jutott át januárban közel háromezer illegális bevándorló görög – azaz EU-s – területre, bár néhány holttestet is találtak errefelé: a nagy hidegben a hipotermia (kihûlés) végzett velük. A melegebb hónapokban havonta hatezren választják ezt az útvonalat.
Ahol az EU kezdõdik és végzõdik

Jóval többen meghalnak azok közül, akik a Földközi-tengeren áthajózva próbálnak bejutni az unióba, így aztán a görög–török határ vonzó lehetõséggé vált. Az eredmény: az EU-ba illegálisan érkezõk egyharmada (fõként afgánok, pakisztániak, algériaiak és marokkóiak) Törökországból szökik át.
- A kerítések vagy falak építése rövid távú intézkedés, amely nem oldja meg a problémát. Az EU nem finanszírozza a görögországi kerítést, mert feleslegesnek tartja – közölte Brüsszelben Cecilia Malmström belügyi EU-biztos szóvivõje. Noha Görögország az idén 90 millió euró (26 milliárd forint) uniós támogatást kap, hogy megbirkózzon a bevándorlók és menedékkérõk áradatával, ebbõl egyetlen centet sem költhet a szögesdrótos fémakadály felhúzására (ez utóbbi költségvetését 5,5 millió euróra becsülik).
- Gyakorlati és jelképes értéke is van a kezdeményezésnek. Azt üzenjük vele, hogy Görögországba nincs mindenkinek szabad bejárás” – vágott vissza Hrisztosz Papucisz görög polgárvédelmi miniszter. Képmutatásnak nevezte, hogy az EU-tagállamok néha azért bírálják Görögországot, mert nem védi elég hatékonyan az unió külsõ határát; máskor pedig azért, mert szigorítani akarja a határellenõrzést.

Válaszfal helyett beszéljünk hidakról!
- Nem új falakról, hanem új hidakról kellene beszélnünk Európában – mondta Egemen Bagis török Európa-ügyi miniszter az EUobserver hírportálnak. Elsõsorban persze az EU-tagságra pályázó Törökországra gondolt, amely szerinte híd a Kelet és a Nyugat között, így a befogadása a civilizációk szövetségét jelképezné.
Ám az igazi gond – emberi jogi szervezetek szerint – nem a görög–török határon átjutó emberáradat, hanem inkább az, hogy Görögország képtelen hatékonyan intézni az odaérkezõk ügyeit. Mind a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság, mind a luxemburgi Európai Bíróság arra kérte nemrég a tagállamokat, hogy ne küldjék vissza Görögországba a menedékkérõket, mert ott embertelen és megalázó bánásmód vár rájuk. Az ENSZ Menekültügyi Fõbiztossága (UNHCR) humanitárius válságként jellemezte a bevándorlók helyzetét.
Nehezíti a megoldást, hogy az EU-ban érvényben lévõ úgynevezett dublini egyezmény kimondja: a menedékkérelmet annak az országnak kell intéznie, ahol a kérelmezõ belépett az unió területére, ezért az illetõt oda is kell visszatoloncolni. Mindez nyilvánvalóan aránytalan terheket ró a görögökre. Beszédes példát hoz a görög menekültügyi rendszer mûködésképtelenségére Benjamin Ward, a Human Rights Watch jogvédõ szervezet Európáért felelõs igazgatóhelyettese. A European Voice címû hetilapban azt írja: 2010-ben az elsõ harmincezer menedékjog iránti kérelembõl a görög hatóságok mindössze tizenegyet hagytak jóvá. Ward is azt hangsúlyozza, hogy a dublini egyezmény módosítása nélkül képtelenség megoldani a görögországi menekültválságot – a labda tehát az EU térfelén pattog.

Forrás: Link