A tûzzel játszanak a szavazók
Egymással szemben „kaszával-kapával” felsorakozó, vérben forgó szemû civilek és tehetetlenül toporgó KFOR-katonák. A tömeg megindul, a rendfenntartók közül többen megsérülnek, egy áldozat a helyszínen életét veszti. A határállomás „megadja” magát, fél órán belül lángokban áll. Jellemzõ pillanatkép az elmúlt hetekbõl a koszovói–szerb határról. A helyzet az észak-koszovói szerbek által február 14–15-én megtartott referendumot követõen maximum élesedhet. A szavazás senkinek nem használ, semmilyen eredményre nem vezet, állítja az ügy szinte minden szereplõje egybehangzóan. Mégis megtartják. Miért?
A kedden és szerdán megtartott referendumon arra a kérdésre kell választ adnia a négy észak-koszovói járás – Zubin Potok, Zvecan, Kosovska Mitrovica, Leposavic – lakosainak, hogy elfogadják-e a Koszovói Köztársaság által létrehozott intézményeket. Miután a 2008-as függetlenségi nyilatkozatot figyelmen kívül hagyva az itt élõ 120-150 ezer szerb ajkú lakos eddig is önállóan mûködtette önkormányzati rendszerét, iskoláit, egészségügyi intézményeit, a végeredmény nem is lehet kérdéses. A nemek elsöprõ arányára lehet számítani.

Kinek jó a népszavazás?

Atifete Jahjaga koszovói elnök illegálisnak nevezte a népszavazást, hiszen azt nem a Pristina által fenntartott választási intézményrendszer szervezte. A koszovói albánok az ország függetlenségének megkérdõjelezéseként tekintenek a kétnapos referendumra, és természetesen nem fogják magukra értelmezni annak végeredményét. Az ENSZ úgyszintén elutasítja a szavazást. A világszervezet koszovói békefenntartó missziója, az UNMIK eközben biztosítja a békés voksolás lehetõségét. Az ENSZ úgy vélte, a szavazás végeredményét nem lehet majd nemzetközi szinten figyelembe venni, és egy dologra lesz jó: tovább szítja az amúgy is izzó feszültséget a felek között. Az eseményre ugyanakkor talán Szerbiában néznek majd a legferdébb szemmel. Borisz Tadics elnök hivatalosan ugyan elutasította a népszavazást, a szerb kormány azonban továbbra sem hajlandó elismerni Koszovó függetlenségét, tartományként tekint a négyéves függetlenségét ünneplõ államra.

Az unió talán megbocsát
Egy tavaly decemberi felmérés szerint a szerbek rég nem látott mértékben utasítják el az európai uniós csatlakozás lehetõségét. A megkérdezettek majd 38 százaléka utasította el az integrációt. Ennél is magasabb a NATO-ellenzõk száma: a válaszadók 75 százaléka úgy vélte, nem szabad csatlakozni az észak-atlanti szövetséghez. (MTI
Egyértelmûen az évfordulónak, az ország függetlenségének kikiáltására emlékezõ ünnepnek szól a referendum idõzítése, véli Juhász József. A délszlávszakértõ kérdésünkre egyértelmûen fogalmazott: a népszavazás igen kínosan érinti Szerbiát. „A hónap végén az uniónak döntenie kellene az ország tagjelölti státuszáról, amirõl egyébként már decemberben véleményt kellett volna mondaniuk. Belgrád számára még akkor is kellemetlen a szituáció, ha ellenõrzés alatt tartja az észak-koszovói helyzetet.” Juhász József ennek ellenére úgy véli, miután Szerbia hivatalosan nem ismeri el a referendum létjogosultságát, az talán nem „viszi el” a tagjelölti státuszt. A belgrádi kormányra ezekben a napokban nyilván nagyobb nyomás nehezedik, de az unió egyelõre elégedett az ügy kezelésével. Mindazonáltal olybá tûnik, a Kostunica vezette Szerbiai Demokrata Párt (DSS) néhány parlamenti képviselõje figyelmen kívül hagyta az integrációs törekvést – lévén EU-ellenes párt –, és kiállt a népszavazás mellett.

Az ELTE oktatója szerint Koszovóra nézve sem hoz érdemi változást a voksolás, hiszen az északi régiót eddig sem tudta központi ellenõrzése alatt tartani Pristina. Miután az ott élõ szerbek eddig sem érezték magukat koszovói állampolgárnak, és csütörtöktõl sem fogják, az albánok számára sem hoz majd változást a szavazás. Ennek tudatában szinte biztosra vehetõ, hogy a voksoláson minden szerb nemmel szavaz majd. Az unió és a helyi KFOR erõk szintén a kormány mellett foglalnak állást a kérdésben.

A volt terroristák tartják fenn a rendet

A koszovói függetlenség kikiáltását követõen Pristina megpróbálkozott a többnemzetiségû rendõrség kialakításával. A rendfenntartók zöme azonban a híres-hírhedt UCK-ból (Koszovói Felszabadítási Hadsereg) szervezõdött, amely szervezet inkább robbantásairól, terrorakcióiról volt híres, és az albán szeparatizmus megtestesítõjeként tartották számon. Az UCK rövid idõre még az Egyesült Államok terrorszervezeteket tömörítõ listájára is felkerült. „A multietnikus rendfenntartás célkitûzése továbbra is napirenden van, a vegyes albán–szerb egységek felállítása azonban szinte elképzelhetetlen a jelenlegi helyzetben – vázolja Juhász József. – Amíg a KFOR és az UNMIK is a helyszínen van, addig nem lehet ebbõl probléma, az északi és a déli enklávékban legalábbis biztosan nem.

A szakértõ a népszavazás kapcsán több megoldási tervezetet is elképzelhetõnek tart Észak-Koszovóban. A szerb többségû járások kiválása az országból szinte lehetetlennek tûnik, hiszen a koszovói integráció igen elõrehaladott állapotban van. Ugyanakkor egy délszerb–észak-koszovói területcsere nem lenne ördögtõl való, véli Juhász. Ehhez persze nemzetközi részvétel mellett zajló, többoldalú tárgyalásokra lenne szükség, ami jelenleg csupán álom. Elviekben nem lenne elképzelhetetlen egy Tadics-féle rendezés sem, melynek lényege, hogy az észak-koszovóiak valamiféle speciális státuszt kapjanak, mint a boszniai szerbek vagy a vajdasági magyarok.

– Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy újra lejátszódik a krajinai forgatókönyv. A horvát kormányzat egyszer csak megelégelte a tárgyalásokat, és katonai erõvel söpörte el a szerbeket. Egy ilyen eshetõség miatt azt kell, hogy mondjam: az észak-koszovóiak most a tûzzel játszanak. Utóbbi variáció persze nem a holnap lehetõsége, „holnapután” azonban akár ez is megtörténhet” – figyelmeztet Juhász József. Bizony, a referendum ebbõl az aspektusból jókora adag fa az így is magas lánggal lobogó tûzre.
http://mno.hu/kulfold/a-tuzzel-jatsza...ok-1052071

Itt is ezt taglalják:
http://hvg.hu/vilag/20120216_nepszava...oszovo#rss