Pedig ilyesmire is volt már példa. 2010 novemberében az észak-koreai tüzérség támadást hajtott végre ugyanezen tengeri szakasz egyik Dél-Koreához tartozó szigete ellen. A négy halálos áldozat közül ketten civilek voltak. Ennek óriási lélektani hatása volt, mert a háború 1953-as de facto befejezõdése óta nem volt polgári áldozata a konfliktusnak. Most a hatóságok arra kérték Yeonpyeong sziget 9000 lakóját, hogy a hadgyakorlat idején az óvóhelyeken tartózkodjanak

Észak-Korea már napok óta harcias üzenetekben tiltakozott a menetrendszerû hadgyakorlat ellen és „kegyetlen megtorlást” helyezett kilátásba. A Sárga-tenger azon részén zajlott a gyakorlat, ahol a két Korea kölcsönösen vitatott határvonala húzódik. A dél-koreai - amerikai manõverek célja tengeralattjáró támadás elhárítása volt. Mindez a vitatott határvonaltól viszonylag tisztes távolságban zajlott és a hírek szerint a hétfõn hajnalban kezdõdött gyakorlat már be is fejezõdött. Tehát a harcias retorikát Észak-Korea részérõl nem követték tettek. Ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy a phenjani diplomácia azért más frontokon is aktív. A hét közepén kezdõdnek a diszkrét tárgyalások az Egyesült Államokkal. A pekingi tárgyalóasztalnál a retorika nem fog számítani: az Egyesült Államok önmegtartóztatást vár el Észak-Koreától a nukleáris program terén. Phenjan viszont amerikai élelmiszer segélyre számít. Vagyis a jelek szerint Kim Dzsong Un is folytatja azt a kettõs játékot, amit apja is: hajthatatlannak mutatkozni a propagandában, de azért valahogy elkerülni az éhínséget. És ehhez jelenleg a „kegyetlen megtorlással” fenyegetett ellenség közremûködése nélkülözhetetlen.(RFI)
Link