Ma több az atlantizmus, mint korábban
Alekszej Fenyenko, az Orosz Tudományos Akadémia Nemzetbiztonsági Intézetének munkatársa szerint az euróatlanti gondolat válságba került a 21. század elején. Ma az európai biztonsági rendszer kevésbé „európai”, de sokkal inkább „atlanti”, mint néhány éve. Ennek oka, hogy Franciaország szakított a gaullizmussal, s ma már Európa biztonságpolitikáját nem a francia-német, hanem a brit-francia tengely határozza meg.

A február elején tartott müncheni nemzetbiztonsági konferencián az EASI (Euróatlanti biztonságpolitikai kezdeményezés) szakértõinek elõadásában az hangzott el, hogy az euróatlanti együttmûködést a kölcsönös bizalomhiány és a hidegháborús logika továbbélése hátráltatja.

Miközben Oroszország immáron évek óta új európai biztonsági együttmûködés megvalósítását kezdeményezi, néhány európai tagállam (mindenekelõtt Nagy-Britannia és Lengyelország) blokkolja az orosz ajánlatot.

Moszkva azt ajánlja a NATO-nak, reformálja meg az európai biztonsági rendszert, ám az orosz javaslatokat szkepszissel fogadták Brüsszelben és Washingtonban. Most azonban az is látszik, hogy a jelenlegi helyzet a nyugatiakat sem elégíti ki.

Az EASI a következõ javaslatokat fogalmazta meg Münchenben:

- demilitarizálni az EU/NATO – Oroszország közti kapcsolatokat

- fokozottabb katonapolitikai együttmûködés a Nyugat és Oroszország között

- az európai rakétavédelmi rendszert közös nyugati-orosz projektté változtatni

- a történelmi jellegû konfliktusok megoldása

- a NATO és Oroszország együttmûködése a posztszovjet térség „befagyott konfliktusainak” megoldásában

- energetikai dialógus megteremtése Oroszország és az EU/USA között

- NATO-orosz együttmûködés az Északi-sark kérdésében

Az euróatlanti gondolat válságát az alábbi fejlemények jelzik:

- Franciaország Nicolas Sarkozy elnöksége alatt hátat fordított a gaullizmusnak. Franciaország visszatért a NATO katonai szervezetébe (2009), szoros francia-brit szövetség született (2010), Párizs aktívan részt vett a líbiai háborúban (2011), mindezek arról tanúskodnak, hogy Franciaországot nem elégíti ki a kistestvér szerep az USA és Nagy-Britannia árnyékában.

- Az EU-ban még nem forrott ki egy közös európai védelmi gondolat.

- Megváltoztak az erõviszonyok Európában. Biztonságpolitikai szempontból a francia-brit együttmûködés dominál, ami jobban támaszkodik Washingtonra.

Vagyis ma az EU biztonságpolitikai szempontból „atlantibb”, mint tíz évvel ezelõtt. A francia-német tengelyt francia-brit tandem váltotta. Németországnak és Olaszországnak egyelõre nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy az EU vezetõ biztonságpolitikai erejévé váljanak. Ebben a helyzetben Oroszország lehetõségei is beszûkülnek, hogy hatással legyen az amerikaiak európai biztonságpolitikájára...

Oroszország érdeke, hogy az USA európai jelenlétét és befolyását mérsékelje, az amerikaiaké pedig az orosz behatolás megakadályozása. Washington attól tart, egyes európai államok az õ megkerülésével kötnek egyezséget Oroszországgal. Azaz az új „kollektív” európai biztonsági rendszer megalkotása valójában az amerikai-orosz konfliktus kivédését szolgálná.

(Alekszej Fenyenko: Krizisz jevroatlantizma. Nyezaviszimaja Gazeta 2012. 02. 20.)
Link