Ideje volt. Újabb nemzetközi csatára készül a kormány
A két ország között már a múltban sem kellett sokáig keresni az esetleges vitás ügyeket, mint ahogy manapság sem kell. A közös szárazföldi határon felmerült vitás kérdéseken túl most a Mexikói-öbölben feszül egymásnak a két fél a határon átnyúló fosszilis energiahordozók kitermelése kapcsán. A mexikóiak nem is fukarkodnak akadályokat gördíteni a közös megegyezés útjába.

Az Egyesült Államok és a tõle délre fekvõ Mexikó viszonyában számos bukkanó volt már az utóbbi években, és ez jelenleg sincs másképp. Visszatérõ probléma a két ország között húzódó határ ellenõrzésének kérdése, amely szoros összefüggésben áll a Latin-Amerika felõl az amerikai piacok felé áramló kábítószerek kereskedelmével, illetve az illegális migrációval, ami viszont a mexikóiakon kívül még számos más közép-amerikai államot is érint. Az amerikai hatóságok változatos eszközökkel és technikai megoldásokkal igyekeznek izolálni e hatások elõl saját országukat: óriási falat építettek a mexikói határra, illetve igyekeznek feltárni a föld alatt húzódó alagutakat.
Látogasson el a festõi Cancúnba!

A két ország közötti jelenlegi vita is ez utóbbi problémára hasonlít kísértetiesen. A határ azonban most nem feltétlen csak a szárazföldön húzódik például a Rio Negro mentén, hanem a tengeri határok is színre lépnek. Az amerikaiak és a mexikóiak ugyanis jelenleg olyan kõolaj- és földgázmezõk kérdésében próbálnak dûlõre jutni, amelyek kiterjedése a kutatók szerint átnyúlik az egyik állam területérõl a másikéra.

Ez természetesen azt jelenti, hogy az az állam, amelyiknek a területére is átérnek az említett mezõk, részesedést kíván kapni abból – legyen szó akár a kitermelésrõl, akár a befolyt jövedelem elosztásáról. A követelésnek világos jogi alapja van, mégpedig azért, mert minden állam területe a határokon belül lévõ földfelszínt, légteret és a föld mélyén rejtõzõ ásványkincsek és egyéb javak teljességét is magában foglalja, amelyek felett az adott államnak kizárólagos szuverén jogai vannak.

A nemzetközi jog ilyetén alapvetése szülte azt a felismerést, hogy a közös kereskedelem e területét is szabályozni kellene. A törekvés már az 1994 és 2000 között hatalmon lévõ Ernesto Zedillo elnök és kormányzata idején is jelen volt, de akkoriban még nem jutott szerzõdéskötésig az ügy, csupán csak keresték a megfelelõ alternatívát.

Fabio Barbosa, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem (Universidad Nacional Autónoma de México - UNAM) és a Gazdaságkutató Intézet (Instituto de Investigaciones Económicas - IIE) szakértõje szerint Mexikónak fontos lenne az amerikaiakkal való megegyezés, mivel egyrészt így a nyereség mellett a kitermelés költségein is osztozhatna a két ország, valamint az északi szomszéd hozzájárulhatna a modern és korszerû technológiák Mexikóban való meghonosodásához – hiszen az adott kitermelést az eltérõ technológiai színvonal nagyban hátráltathatja.

A jelenleg vitákat kiváltó szerzõdést amerikai részrõl Hillary Clinton, mexikói részrõl pedig Patricia Espinosa látta el kézjegyével. A dokumentum lefekteti a lelõhelyekre vonatkozó információk kölcsönös megosztását a felek között. Juan José Suárez Coppel, a mexikói állami olajvállalat (Petróleos Mexicanos - PEMEX) igazgatója szerint a jövõben könnyebbé válhat a nagyobb kõolaj- és földgázmezõk felfedezése és kitermelése. Jelenleg ugyan nincs egyértelmû bizonyíték a határon átívelõ új ásványkincs-telepek létezésére, de a múltban felfedezett Cuenca de Burgos mezõ, amely Tamaulipas és Texas államok között húzódik ékes példája annak, hogy a szerzõdésre ennek ellenére szükség van.
Ismerje meg Mexikó többi részét is!

A megállapodás szükségét azonban nem egyenlõ mértékben érzi a két oldal. Itt értelemszerûen a mexikói félnek vannak nagyobb fenntartásai. Õk amióta a PEMEX-et államosították, és az onnan származó jövedelem vált az ország egyik fõ bevételi forrásává, kínosan ügyelnek arra, hogy ez az Egyesült Államoktól való energetikai függetlenség meg is maradjon a jövõben is.

A kritikusok viszont pont ezt a függetlenséget érzik veszélyeztetve a szerzõdés által. Két fontos elemre hívják fel a figyelmet. Az egyik, hogy a vállalat az egyezség következtében ezután több ellenõrzésre számíthat, melyekt azonban már nem csupán mexikói, hanem amerikai szakemberek is végezhetnek majd. A lépésnek egyetlen világos indítéka van, mégpedig a 2010-es katasztrófa megelõzése. Mint ismeretes, tavaly elõtt a British Petrol (BP) brit olajvállalat tulajdonában lévõ Deep Water Horizon fúrótorony szenvedett súlyos sérüléseket és szennyezte be a Mexikói-öböl vizét és hosszan az öböl partjait is.

Az öbölben folytatott termelõtevékenység ellenõrzése ezért amerikai részrõl teljesen magától értetõdõnek és logikusnak tûnik, hiszen nem akarnak a jövõben hasonló balesetet – a gazdasági szempontokon túlmenõen itt a védett élõhelyekre is gondolni kell, például a nem messze fekvõ floridai Everglades nemzeti park mocsaraira.
Tartson velünk a fõvárosba, Mexikóvárosba!

A mexikóiak azonban úgy vélik, hogy az ellenõrzések révén az amerikaiak fokozatosan egyre nagyobb befolyást szerezhetnek a mexikói olajipar felett is. De ez csupán egy része a mexikóiak ellenvetéseinek, mivel két további okból is úgy érzik, hogy az amerikai vállalatok jóval elõnyösebb helyzetbe kerülnek a hazaiaknál. Ez egyfelõl a PEMEX állami olajvállalat létébõl fakad, azaz amíg a mexikói cég sok esetben függvénye hazája hatóságainak, addig az amerikai cégek magánkézben vannak, és az amerikai kormányzat közvetlenül nem szól bele abba, hogy mit csinálnak – legfeljebb ellenõrzi õket.

Másfelõl ez utóbbiak birtokában vannak a kitermeléshez szükséges fejlett technológiák, ami versenyhelyzetben relatív elõnyt biztosít számukra. Ezt Leticia Campos, a fentebb említett UNAM másik szakértõje is így látja. Elmondása szerint „aki elõnyt kovácsol a közös kitermelésbõl az az, akinek megvan a technológiája hozzá, és jelen esetben ez az Egyesült Államok”.

Az elõbbi két fenntartás mellett a mexikóiak úgy látják, hogy az amerikai és mexikói cégek esetleges együttmûködése csak „önkéntesség”, amivel azt akarják kifejezni, hogy ha valamely fél egyoldalúan felmondja az együttmûködést, akkor onnantól kezdve maga a szerzõdés semmit sem ér.

Ha mindez még nem lenne elég, további akadály a két ország közötti megegyezés elõtt a szenátusi ratifikáció. Mexikóban a Nemzeti Akciópárt (Partido Acción Nacional - PAN) ellenzéke gondoskodhat arról, hogy a szerzõdés ne lépjen életbe, a magántõke maradjon a PEMEX-en kívül.
Link