Az orosz kormányzat már a kezdetektõl fogva kétkedéssel fogadta az iráni atomprogram szankcionálása érdekében bevezetni kívánt mindennemû akció ötletét, ám az Európai Unió legutóbbi döntése alapján most a legnagyobb haszonélvezõje lehet.

A nyersolaj megnövekedett világpiaci ára miatt kialakult nemzetközi helyzetbõl az orosz olajipar eddig is nagymértékben profitált, már jóval az iráni olajembargó hírének napvilágra kerülése elõtt. Abban az esetben, ha az Európai Unió és Teherán vice versa beváltja ígéreteit, Oroszország, mint „nevetõ” harmadik fél készen áll, hogy kielégítse a szankciók miatt megnövekedett olajkeresletet, persze a mostani ár többszöröséért. Irán Olaszországgal, Spanyolországgal, Franciaországgal, Hollandiával, Görögországgal és Portugáliával szemben ígért olajrestrikciós politikát a közeljövõben, amelyet tovább nyomatékosítottak a francia és brit export felfüggesztésével – adta hírül az Al Dzsazíra.
Kattintson és nézegessen képeket Oroszországról!

Az orosz olajtársaságoknak jól jött az iráni atomprogram miatt kirobbant nemzetközi hisztéria, amely 5-15 dollárral emelte az olaj hordónkénti árát, napi 35-105 millió dollár közötti pluszbevételt jelentve. Az ezekbõl származó adók nem várt többletforrásokat jelentenek az orosz büdzsének, amelyek egy idõbe estek Vlagyimir Putyin 170 milliárd dolláros elnökválasztási ígéreteivel és kampányával.

Oroszország egyike a világ legnagyobb nyersolaj-feldolgozó országainak, napi kitermelése közel 10 millió hordó körül mozog, ebbõl 7 millió többnyire európai és ázsiai országok exportpiacaira kerül. Az orosz olaj minõsége vetekszik az irániéval, így már komolyabban felmerült valós alternatívaként is.

Oroszország tradicionálisan is stratégiai elõnyben van: területén több kõolaj- és gázvezeték található, illetve erre fut tranzitútvonalak egy jelentõs része is, így ebben a tekintetben lényegesen nagyobb ráhatása van a geopolitikai folyamatok alakulására. Ezen felül olyan új, a csendes-óceáni térségbe vezetõ kõolajvezetékek kiépítésével próbálnak még nagyobb stratégiai elõnyre szert tenni, mint például a transz-szibériai kõolajvezeték. Ezzekkel a lépésekkel sor kerülhetne olyan, tradicionálisan is az USA szövetségeseinek számító országok Oroszország általi kiszolgálására, mint Japán, vagy Dél-Korea, amelyek az iráni helyzet elmérgesedésével szintén megpróbálhatnak alternatív források után nézni. A 2011-es adatok alapján elõbbi 14%-ban, utóbbi 10%-ban részesedett az iráni olajexportból. Kérdés, hogy a vázolt alternativa mennyiben juttatja Oroszországot még meghatározóbb helyzetbe és milyen válaszlépésekre készteti a Európai Uniót és az Egyesült Államokat?

Mindezek mellett Oroszország egy másik területen, a földgázpiacon is kvázi monopolhelyzetet teremtett, az európai gázellátás lényeges részét a Gazprom biztosítja és ennek közel 80 százaléka Ukrajnán át, egy irányból érkezik a térségbe. Az Európai Unió és az Egyesült Államok részérõl láthatóak bizonyos megfontolások alternatív útvonalak (Nabucco) és új lelõhelyek kiépítésérõl például Azerbajdzsánban és Grúziában, amelyekkel reményeik szerint e tekintetben kiküszöbölhetõ lehet az orosz függõségi viszony, azonban komoly elõrelépés ezen a téren egyelõre nem történt.
http://kitekinto.hu/europa/2012/02/27/orosz_olaj_a_tzre/