Az állami szándék megerõsítésére és Kína számára is észlelhetõ üzleti kapcsolatokra van szükség ahhoz, hogy valósággá váljon az a vízió, amely szerint hazánk lehet az ázsiai ország régiós elosztó központja − nyilatkozta a Napi Gazdaságnak Petõ Ernõ, a ChinaCham Magyar−kínai Gazdasági Kamara elnöke.


− Hol tart annak a víziónak a megvalósítása, amely szerint Magyarország lenne a kínai áruk régiós elosztó központja?
− A tavaly mindkét ország miniszterelnöke által deklarált szándékot kellene magyar oldalról ismét, de immár konkrét projektjavaslatokkal megerõsíteni, másrészt olyan üzleti lehetõségeket kellene kínálni a kínaiaknak, amelyek az õ méreteikben is érzékelhetõek. Olyan magyar cégekkel akarnak együtt dolgozni, amelyek már jól bevezetett termékkel és legalább régiós piaccal rendelkeznek. A BorsodChem jó példa erre, amely ma már − bizonyos termékkörben − világviszonylatban is piacvezetõ.

Magyarország geopolitikai helyzeténél fogva rendkívül kedvezõ adottságokkal rendelkezik, mivel területén négy TEN-korridor halad át, illetve találkozik Budapesten. A kínai áruk 98 százaléka konténerben érkezik Magyarországra: ez 2011-ben 90-95 ezer TEU (azaz 20 láb hosszú konténer egységre átszámított mennyiség) volt. Összehasonlításként: a teljes magyar konténerforgalom ugyenez évben 170 ezer TEU-t tett ki.
Kapcsolódó cikkek

* Az elszámoltatóból agrárállamtitkár lesz
* Árfolyamrögzítést vezet be az OTP az önkormányzatoknak
* Alaptalanok az aggályok a BKV szerint
* Tovább lassul a kínai növekedés
* Meddig kap idõt Magyarország a piacoktól? - Bekeményíthet a kormány
* Így adna pénzt Kína az eurózóna-mentésre

− Felmerült, hogy Kína beszállna a magyar infrastruktúra fejlesztésébe.
− Igen, ez a pont is szerepelt a miniszterelnökök múlt évi találkozóján. Kína 2011-ben több mint 2000 kilométer új vasúti vonalat adott át a forgalomnak, közel 4000 kilométernyi új vágányt fektettek le, ez a 8700 km hosszúságú teljes vasúti hálózatnak mintegy 70 százaléka, így van tapasztalatuk, a magyar infrastruktúrára pedig komolyan ráférne egy alapos, de fõként gyors rekonstrukció, amelynek EU-s forrásokból történõ megvalósítására nincs nagy esély. Ez tehát lehet közös irány. Ettõl függetlenül olyan kínai vállalatok betelepedését kellene támogatni, amelyek elsõdleges célja az európai piacokra való belépés. (Erre példa a Great Wall autógyár Bulgáriában létrehozott üzeme is − a szerk.) A csupán tízmilliós magyar piacot felajánlani a kínaiaknak több mint hiba, mivel minimum a kelet-közép-európai régió 120 millió fogyasztója jelent számukra üzletet, és ennek a piacnak a régiós elosztó központja lehet Magyarországon.

− Felkészült Magyarország erre a feladatra?
− Van még mit behoznunk. A kínaiak lassan mozdulnak, de ha egy ekkora gazdaság megindul az európai piacok felé − ami az év második felére várható −, akkor nagyon komolyan fel kell kötni a nemzeti alsónemût, hogy a szolgáltatásunk az elvárt színvonalú legyen. Magyarország "ugródeszka" a kínaiak számára, mert az európai piacokra való betörés a cél, valamint a világpiacon való fokozottabb részvétel.

− Idén milyen lépésekre volna szükség?
− Magyarországon jelenleg nincs középtávú közlekedéspolitika. Tudjuk, mit terveznek megvalósítani 2050-ig, de hogy 2015-ig mire számíthatunk, arra nincs gazdaságpolitikai stratégia. Emellett nagyon tudatosan kell fejleszteni a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat. Kína ma is tervgazdasági rendszerben mûködik, ugyanakkor a termelésben egyre több vállalat kemény kapitalista módszerekkel, kifejezetten profitorientáltan dolgozik. A kormánynak rendkívül nagy figyelmet kell fordítania a kínai−magyar kapcsolatokra, úgy, hogy az a kínai oldalról is észlelhetõ legyen.
Link