A beszervezés módszertana
Lettországban az egykori szovjet KGB aktáinak jelentõs része már elérhetõ, kutatható, s a dokumentumok alapján jól leírható az egykori szovjet állambiztonság mûködési mechanizmusa.

Ennek egyik érdekes fejezete, hogy miként szervezett be a KGB egyetemi hallgatókat, diákokat. Indulis Zalite – aki 1995 után a lettországi, a totalitarizmus következményeit feltáró dokumentációs központ igazgatója volt – a lett Novonewsnak mesélt a KGB módszereirõl.
Ahogy Zalite elmondta, a szovjet korszak második felében a KGB 1967-ben alapított 5. Osztálya (Ideológiai elhárítás, s ezen belül is a 7. alcsoport) foglalkozott a felsõoktatási intézmények kontrolljával. A lett KGB 5. Osztályán belül hét alcsoport mûködött, a következõ területekre specializálódva: 1) emigráció 2) alkotó értelmiség 3) lett nacionalisták 4) vallási közösségek 5) anonim szerzõk felkutatása 6) zsidók 7) a tanuló ifjúság és akadémiai értelmiség.
A beszervezések módszere változó volt, elõfordult zsarolás, ráijesztés, amikor a beszervezõ elmagyarázta a diáknak, hogy tevékenysége helytelen, megbánást követelt tõle vagy a szovjet büntetõtörvénykönyv 65. paragrafusával fenyegetett („Szovjetellenes agitáció és propaganda”). Azonban az ilyen „negatív információkon” alapuló beszervezés mégis ritka volt, hiszen a zsarolással beszervezett ügynökök a késõbbiekben rendszerint nem megfelelõ munkát végeztek, és nem lehetett lojalitást várni tõlük.
Az egyetemista jelölt beszervezése többnyire a 2. vagy 3. évfolyamban vette kezdetét, amikor már látni lehetett, hogy miféle emberrõl van szó. Általában az aktív, társai bizalmát elnyerõ hallgatók számíthattak arra, hogy megkeresi õket a KGB.
Minden felsõoktatási intézményben dolgozott fedésben egy „kurátor” – a KGB operatív munkatársa. A megfelelõ helyekrõl (alkalmasint a Komszomolból vagy az egyetem munkatársaitól) operatív úton õ kapta meg az információkat a potenciálisan beszervezendõ hallgatókról. A kurátor feladata volt, hogy a kapott információk alapján tanulmányozza a potenciálisan beszervezendõ hallgatót, családi körülményeit, viselkedését, ismeretségi körét, gondolatvilágát, hogy mennyire önálló, megbízható. A kurátornak valamilyen ürüggyel személyesen is kapcsolatba kellett kerünie a jelölttel.
A beszervezésre kiszemelt jelölt elõtt persze nem fedték fel azonnal a kártyákat: eleinte csak azt mondták neki, hogy az egyetemnek van szüksége támogatására, az „állam számára fontos ügyekben”. A beszervezés folyamata a konspiráció jegyében zajlott, ami az ifjú jelölt számára a „kiválasztottság” érzését adta, illetve azt, hogy erõs támogatók állnak mögötte.
A legtöbb egyetemista-ügynök a bölcsészkarokon tevékenykedett (különösen a történészek és filozófusok közt), mivel az innen kikerülõk többsége került késõbb párt- és államvezetõi beosztásba, nagyrészt õk alkották a „nómenklatúrát”, õk szabták meg az ideológiát. A mûszaki karokon dolgozókat általában azzal a céllal szervezték be, hogy a késõbbiek során technikai jellegû hírszerzésre használják õket (az ilyen hallgatókat külföldi tanulmányutak elõtt kiképzték arra, hogyan kerüljenek közeli kapcsolatba külföldiekkel, hogyan jegyezzenek meg adatokat stb.).
Az egyes hallgatókat konkrét feladatokra képezték ki, de az elsõ és legfontosabb, amit el kellett sajátítaniuk, az a konspiráció volt (találkozások lebonyolítása, megszervezése, fedõtörténetek kitalálása stb.).
Olykor a nemzetiségi szempontok is szerepet játszottak a beszervezés során: a 1. (emigráció) és 6. (zsidók) alcsoportokban elõszeretettel alkalmaztak zsidó származású ügynököket. A 3. alcsoportba (lett nacionalisták) fõként lett származású személyeket szerveztek be. Ha orosz nyelvû közegbe kellett valakit beépíteni, akkor természetszerûleg oroszt kerestek erre a feladatra.
A lettek beszervezése során paradox módon a nacionalizmus motivációs szempont lehetett. A beszervezetteket a legjobbak közül választották ki, olyan emberekbõl, akikre nincs hatással a propaganda, tehát többnyire kritikus gondolkodásúak voltak. A beszervezett letteket olykor olyan szirénénekekkel csábították, miszerint a KGB soraiban többet tehetnek a lett Lettországért, s ez a módszer az esetek többségében mûködött.
Megjegyzendõ, hogy voltak emberek, akik ellenálltak a beszervezési kísérletnek. Õket a ’70-es, ’80-as években már semmilyen szankció nem érte ezért.

Ma már pontos adatok is vannak arra nézvést, mennyi volt az ügynökök száma az egyes felsõoktatási intézményekben. Az 1989/90-es tanévben a Lett SZSZK fõiskoláin és egyetemein a következõ számokat találjuk:
Lett Állami Egyetem: hallgatók száma: 5405, beszervezett hallgató: 53, beszervezett tanár: 9
Rigai Mûszaki Intézet: hallgatók száma: 8261, beszervezett hallgató: 19, beszervezett tanár: 7
Rigai Orvosi Intézet: hallgatók száma: 2634, beszervezett hallgató: 18, beszervezett tanár: 6

Forrás: Link