Prognózis vagy csak egy Goldmann Sachs fogás?

Jim O'Neill, a Goldmann Sachs befektetési bankház vezetõ közgazdásza nagyjából egy évtizede külön ország csoportként kezeli Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Kínát (angol rövidítéssel BRIC). A legfrissebb elõrejelzések szerint 2032-re a BRIC le fogja körözni a hat legnagyobb nyugati gazdaságot, azaz ezek az országok lesznek a 21. század gazdaságának oszlopai - írja a Financial Times-ban Gillian Tett. Ezt most sokan vitatják, O'Neill azonban meg van gyõzõdve az igazáról. Amikor 2001-ben megalkotta a BRIC betûszót, Kínán kívül még egyik országban sem járt, és egyikük nyelvét sem beszélte. Azóta a BRIC fogalommá vált, a gazdasági-pénzügyi tevékenység egyik fõ célpontja, a befektetõk és közgazdászok külön „terepe".
A kritikusok szerint azonban a BRIC körüli lárma túl nagy. Azt mondják, a BRIC-koncepció egyik alapvetõ hibája, hogy túlzottnak tekinti eme országok jövõbeni fejlõdési tempóját. Azt is állítják, a Goldmann Sachs csak azért találta ki az egészet, hogy globális hatalmát növelhesse, s felpörgesse hatalmas profitgyártó gépezetét. Az mindenesetre tény, hogy a koncepció segített a nyugati világ befolyásának csökkentésében, s önbeteljesítõ jóslatként funkcionál.
O'Neill Manchesterben nõtt fel, majd közgazdaságtanból doktorált. Elemzõként futott be karriert, mígnem 1995-ben a Goldmann Sachshoz került. 2001 nyarán lett a cég vezetõ közgazdásza. A szeptember 11-i merényletek sokkolták (pár nappal korábban elõadást tartott a World Trade Centerben). Rájött arra, hogy a globalizáció nem jelenthet amerikanizációt a különbözõ népek akarata ellenére. A globalizációs folyamatok jó ismerõjeként már korábban is lenyûgözte Ázsia gyorsan fejlõdõ gazdasága és növekvõ hatalma. A manhattani horror számára éppen annak a demonstrálása volt, hogy a nem nyugati világ egyre fontosabbá válik. „A globalizáció nem a domináns amerikai társadalmi és filozófiai elvek és struktúrák más népekre való ráerõszakolásával fog végbemenni" - vallja.
Ettõl kezdve azzal foglalkozott, hogy a nem nyugati világ hogyan tesz szert egyre nagyobb és nagyobb hatalomra a jövõben. Négy ország különösen elbûvölte: Brazília, Oroszország, India és Kína. Ezek az országok földrajzilag és kulturálisan távol esnek egymástól, sohasem alkottak egy tömböt, sohasem cselekedtek egységesen. 2001-ben nagynépességû, gazdaságilag alulfejlett államoknak számítottak, kormányaik pedig élni akartak a világpiac és a globalizáció adta lehetõségekkel. O'Neill szerint ez teszi õket természetes nõvérekké: minden lehetõség adott a számukra a jövõbeni gyors növekedéshez. 2001 novemberében egy tanulmányában írta le elõször a BRIC szót, s kifejtette, hogy „a következõ tíz évben a BRIC, s különösen Kína súlya a világ GDP-jében növekedni fog", s ennek következtében „a világ politikaformáló fórumainak át kell alakulniuk".
Sokan egyetértettek ezzel, mások azonban vitatták, fõleg az akkoriban hiperinflációval küzdõ Brazília beemelését bírálták. O'Neill és munkatársai azonban nem tágítottak, s 2003-ban megjelentették azt a tanulmányukat, amelyben kimondták, hogy 2039-re a BRIC le fogja körözni a legnagyobb nyugati gazdaságokat: „A világ 10 legnagyobb gazdaságának a listája 2050-ben egész máshogy fog festeni" - írták. A gazdasági szereplõk ráharaptak a dologra és befektetési tanácsért fordultak a Goldmann Sachshoz. Más pénzügyi szereplõk is használni kezdték a kifejezést, széles körben elterjedt. A befektetõk felismerték, hogy a kínai autógyártás növekedése növeli a brazil réz utáni keresletet, ami egyre nagyobb befektetéseket von maga után: 2003 óta a BRIC részvénypiacai a világ tõkepiacának 2%-ról 9%-ára növekedtek, de O'Neill szerint 2050-ben el fogják érni az 50%-ot!
Az ellenzõk persze kijelentették, nevetséges dolog 2050-ig elõre jelezni bármit is. O'Neill ugyanis csupán lineáris módon extrapolálta az akkori folyamatokat. Mások azt vitatták, hogy a BRIC-et tekinthetjük-e egységes csoportnak. Egyes elemzõk szerint Kína gazdaságilag és politikailag is túlnõ a másik három országon. Javasolták a BRICC (Korea), a BRIMCC (Mexikó), sõt az ABRIMCCS (arab országok és Dél-Afrika) használatát. Erre O'Neill 2005-ben megpróbálta megmagyarázni, Korea és Mexikó miért nem lehet tagja a BRIC-nek. A nem BRIC-tagokra az N-11 (következõ, „next" 11 ország) elnevezést javasolta, mondván, õk következnek a BRIC után a fejlõdési tempót tekintve: Banglades, Egyiptom, Indonézia, Irán, Korea, Mexikó, Nigéria, Pakisztán, Fülöp-szigetek, Törökország és Vietnam.
A gazdasági válság kedvezett a koncepciónak, hiszen mind a BRIC mind az N-11 a nyugati országokhoz képest elõnyösebb helyzetbe került: bankrendszereik érintetlenek, gazdaságaik változatlan sebességgel növekednek. A Goldmann becslése szerint Kína gazdasága 2027-re le fogja körözni az Egyesült Államokat, a BRIC pedig 2032-re a legnagyobb nyugati gazdaságokat, azaz egy évtizeddel korábban, mint várták. Ehhez hozzáteszik: „Becslésünk szerint 2030-ra kétmilliárd ember fog csatlakozni a globális középosztályhoz, elsõsorban a BRIC országaiból." Kétségek merültek fel Oroszország tagságával kapcsolatban, mondván, a válság súlyosan érintette, O'Neill azonban azt állítja, ha 2010-ben vagy 2011-ben kilábal a krízisbõl, fellendülésnek fog indulni.
A BRIC államai vegyesen reagáltak az elnevezésre, de 2008 májusában Jekatyerinburgban megrendezték az elsõ BRIC-értekezletet a külügyminiszterek részvételével. Ezt követte 2009 júliusában az államfõk találkozója. A tárgyalásoknak komoly eredménye nem lett. 2010 nyarán azonban Rióban újra találkozni fognak, s a brazilok nagyon készülnek, hogy eredményes tanácskozások következzenek: az elõkészítésbe O'Neillt is bevonták. Szerinte komoly lehetõségek vannak a BRIC országai között az együttmûködésre, gazdaságaik fejlesztésére.
A Goldmann Sachs követi a trendet és befektetései egyre nagyobb mértékben külföldön, nem ritkán a BRIC-ben realizálódnak. Néhány éven belül az USA-ban realizált jövedelem alatta fog maradni a külföldrõl származó bevételeknek, ami a cég 120 éves történetében elõször fog megtörténni. Persze ez a világ szinte minden nagyobb befektetési bankjával (Deutsche Bank, HSBC) így van. A cél most a szolgáltatások „domesztikálása", azaz a helyi piacokon kell szolgáltatásokat nyújtani. A Goldmann nemrég brazil befektetési alapokat nyitott brazilok számára, Kínában pedig közgazdasági fõiskolát támogat, hogy közvetlenül eljusson a kínai diákokhoz. A cégnél a munkatársakat rotációs módszerrel hosszabb idõre külföldre küldik, hogy megismerkedhessenek más kultúrákkal és nyelvekkel, miközben a helyi vezetõk kiképzésére is figyelnek. Jelen kívánnak lenni mindenütt és meg akarják honosítani a vállalat értékeit.
Link