Átfogó reformokat, többek között a gazdaság feletti állami kontroll lazítását sürgeti Kínában a Világbank és a pekingi Államtanács fejlesztési kutatóintézetének közös tanulmánya. A dokumentum szerint Kína fejlõdése válaszúthoz érkezett, a fejlõdési csapda elkerülésére megfogalmazott javaslatok azonban komoly politikai akadályokba ütközhetnek.
Átfogó reformokat sürget Kínában a Világbank és a pekingi Államtanács fejlesztési kutatóintézetének (DRC) közös tanulmánya. A washingtoni szervezet által a múlt héten közzétett, politikailag érzékeny témákat is érintõ 468 oldalas dokumentum szerint az ázsiai országnak komoly kihívásokkal kell szembenéznie gazdasága növekedési ütemének fenntarthatóságát illetõen, a mélyreható strukturális reformok elmaradása esetén pedig egy súlyos válság sem kizárt.

A kínai fejlõdés másik oldala képekben - kattintson!
A „China 2030” (.pdf) címû jelentés természetesen elismeri, hogy Kína elmúlt bõ három évtized során tapasztalt fejlõdése „lenyûgözõ”, ugyanakkor rámutat arra is, hogy az ország jelenlegi növekedési modellje fenntarthatatlan és egyenlõtlen. „Kína fordulóponthoz érkezett – nyilatkozta Robert Zoellick, a Világbank elnöke a tanulmány közzétételekor Pekingben – A közepes jövedelmûbõl magas jövedelmû országgá válás menedzselése komoly kihívásnak ígérkezik; ha hozzávesszük, hogy a globális környezet a közeljövõben várhatóan bizonytalan marad, a változtatások fontossága még jelentõsebb”.
A tanulmány hat területen javasol váltást: a piacgazdaság erõsítésére irányuló strukturális reformokat; gyorsabb ütemû és nyíltabb innovációt; „zöldebb” fejlesztéspolitikát; kiterjedtebb társadalombiztosítási rendszer kialakítását; a fiskális rendszer megerõsítését; és Kína nemzetközi szerepvállalásának növelését sürgeti. Változtatásokra van szükség a gazdasági- és versenyjog területén, csökkenteni kell a kínai gazdaság exportfüggõségét és a belsõ fogyasztást kell elõnyben részesíteni, míg a bankrendszert kereskedelmibbé, a tõkepiacokat pedig szabadabbá kell tenni – olvasható a jelentésben. A felsõoktatás fejlesztése és földreform is szerepel a javaslatok között.
Szakértõk szerint a Világbank átfogó összefoglalását adta Kína gazdasági helyzetének, de nem mondott sok újat az arra leselkedõ kihívásokról. „Ezen kérdések nagy része már legalább egy évtizede napirenden van. Ehhez képest a jelentés még csak kísérletet sem tesz a (reformok) véghezvitelét hátráltató tényezõk magyarázatára” – mondta a The New York Timesnak Nicholas Lardy, a washingtoni Peterson Intézet kutatója.
A Világbank kínai a gazdaságpolitika egy neuralgikus pontjára ugyanakkor mindenképpen rámutat: a tanulmány megfogalmazása szerint „Kína piacgazdasággá válása befejezetlen, (…) a kormányzat, az állami tulajdonú cégek és a magánszektor szerepének elkülönítését illetõen az átláthatóság hiánya tapasztalható”. A jelentés azt írja, hogy a kínai állami vállalatok relatíve gyengén muzsikálnak, és – ha diplomatikusan is, de – a gazdaság feletti állami befolyás csökkentését szorgalmazza.
A reformok elmaradása esetén az eddig a „késõn érkezõk elõnyébõl profitáló” Kína könnyen a közepes jövedelmû országokat sújtó „csapdába” („middle-income trap”) eshet, azaz a termelékenység és a jövedelem növekedése könnyen stagnáló szakaszba juthat. „Amint egy fejlõdõ ország elér egy technológiai határvonalat (…) a közvetlen kormányzati beavatkozás visszavetheti a fejlõdést (…) A gazdaságpolitika hangsúlya egyre inkább a magánszektor fejlesztésére kell, hogy irányuljon, biztosítva, hogy a piacok eléggé érettek az erõforrások hatékony elosztásához és a cégek elég erõsek és innovatívak, hogy felvegyék a nemzetközi versenyt a fejlett szektorokban” – olvasható a jelentésben.
Párt vs. piac
Az állami irányítás enyhítése ugyanakkor politikai szempontból igencsak kényes kérdés. „Az egymillió dolláros kérdés, hogy mekkora változtatás lehetséges a politika állványzat lebontása nélkül? Milyen mértékû szabályozott reform lehetséges? Minél többet reformálsz, annál inkább lebontod a (politikai kontrollt)” – nyilatkozta a Wall Street Journalnak Arvind Subramanian, szintén a Peterson Intézet munkatársa.

Képeink a kínai fejlõdésre leselkedõ egyik veszélyrõl, a környezetszennyezésrõl - kattintson!
Habár a jelentésnek komoly súlyt kölcsönöz, hogy annak a kínai kormányt fejlesztéspolitikai tanácsokkal ellátó DRC is társszerzõje, a dokumentum fogadtatása újabb bizonyítékát adta a párt és a piac viszonyával kapcsolatos kínai belpolitikai csatározásoknak. Egyes hírek szerint az állami cégeket felügyelõ bizottság (SASAC) és a Kommunista Párt a nagyvállalati vezetõk kinevezéséért is felelõs szervezeti osztálya sem nézi jó szemmel a reformjavaslatokat.
A tanulmány elkészültében közremûködõ kutatók szerint a SASAC komoly akadályokat gördített munkájuk elé, attól tartva, hogy az abban foglaltak befolyásának csökkentésére irányulnak – írta a The Wall Street Journal. A kínai The 21st Business Herald lap arról számolt be, hogy a SASAC „alkotmányellenesnek” és „a szocializmus alapvetõ gazdasági rendszerét felforgatónak” nevezte az állami befolyás csökkentésére vonatkozó javaslatokat. A politikailag kényes felvetések miatt a The Economist Kína-blogja szerint mindkét szerzõ szervezet a másikkal takarózik: míg a DRC részvétele miatt még a keményvonalas kínai politikusok sem bélyegezhetik „nyugati összeesküvésnek” a jelentést, addig a DRC a Világbankra háríthatja a reformjavaslatokat érõ belsõ kritikákkal kapcsolatos felelõsséget.
Míg a The Economist a közelmúltban egy fél lapszámot szentelt az államkapitalizmus sikereinek, a befolyásos pekingi Caixin üzleti lap röviddel a tanulmány közzétételét követõen „Az államkapitalizmus határai” címmel közölt véleménycikket, amelyben elavultnak és a visszaélések és korrupció melegágyának nevezte a jelenlegi kínai gazdaságirányítási modellt. „Az állami kéz monopóliumokat teremt és tart fent, elfojtja a versenyt és aláássa a tisztességes piac (kialakulását) (…) Ha a reformok üteme továbbra is elmarad az állami tulajdonú tõke expanziójáétól, nemsokára nem az államkapitalizmus virágzásáról, hanem annak válságáról fognak beszélni” – írta a lap szerkesztõje, kiemelve, hogy a kínai gazdaság feletti állami kontroll az elmúlt tíz évben folyamatosan nõtt.
Megfigyelõk szerint politikai okokból kifolyólag valószínûtlen, hogy a párt a közeljövõbe számottevõen csökkentse befolyását a gazdaság felett – különösen az idén esedékes vezetõségváltás fényében. A kínai piaci reformok eljövetelére várók ugyanakkor arra is rámutattak, hogy a Világbank és a DRC közötti együttmûködés kialakításában, illetve a tanulmány létrejöttében állítólag Li Kö-csiang (Li Keqiang), a miniszterelnöki poszt várományosa is kulcsszerepet játszott – így tehát könnyen lehet, hogy egy, az „alkotmányellenes” és „felforgató” reformpárti gondolatokkal szimpatizáló politikus lesz az ország második számú vezetõje.
A Világbank mindenesetre javaslatainak fogadtatásától függetlenül bizakodó: a tanulmány szerint Kína sikeresen veszi majd a fejlõdési akadályokat, és az optimista várakozás szerint a következõ években átlagosan nyolc, míg az elkövetkezendõ 20 év során átlagosan 6,6 százalékos növekedést produkálhat, így még 2030 elõtt a világ legnagyobb gazdaságává válhat.
Link