Gyerekek, szinte már tréfa, ahogy ez a tetû beszél és "magyar ormányt" emleget, amely partner. Egy vascipõ ennek is kijár. Ilan Mor, Izrael állam budapesti nagykövete nem érzi úgy, hogy a magyar belpolitikai ügyekben megfigyelõként állást foglalhatna A magyar belpolitikai kérdések, az Orbán-kormány intézkedései, az új alaptörvény és más törvények kizárólag a magyar emberekre tartoznak Izrael budapesti nagykövete szerint. Lapunknak Ilan Mor kifejtette, bár antiszemita jelenségekkel a világ bármely más pontjához hason­lóan itt is találkozni, nem igaz, hogy a magyarországi zsidóknak félelemben kellene élniük.

Izrael kivárja, míg leülepedik a „felkavart por” a budapesti nagykövet szerint (Fotó: Csudai Sándor)

– Csaknem fél éve teljesít szolgálatot Budapesten. „Frissen” érkezve azt hangsúlyozta, egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy megpróbálja közelebb hozni a magyar és az izraeli társadalmat egymáshoz. Ennyi idõ elteltével hogyan látja, sikerülni fog?
– Igen, mondhatjuk, hogy ez a legfontosabb küldetéseim egyike. Ezt pedig azon keresztül szeretném elérni, hogy megpróbálom Izraelt sok más aspektusból – például a kultúra, a tudomány, a technológia szemszögébõl – megismertetni az emberekkel. Ne legyenek illúzióink: hosszadalmas folyamatról, kemény munkáról van szó, amelynek sikerei nem fognak azonnal látszani. De az elsõ benyomásaim pozitívak, nyitottságot és érdeklõdést tapasztaltam, amerre megfordultam.

– Hogyan képzelte el ezt a munkát, mielõtt Budapestre jött?
– Mivel semmiféle kapcsolatom nem volt eddig Magyarországgal, úgy érkeztem, hogy „tiszta lapként” tekintettem rá. Így könnyebben meg tudok maradni a semleges megfigyelõ, a vendég pozíciójában. Szerintem egy diplomatának egyébként ez a feladata.

– Valóban távol tudja tartani magát a magyar belpolitikát érintõ kérdésektõl? Sokaknak nem sikerül ez mostanában. Nemzetközi fórumokon kiáltanak egyebek mellett antiszemitizmust is hazánkra, azt is állítva, hogy a zsidóknak itt félniük kellene, ha kilépnek az utcára.
– Elõször is, válasszuk szét a két dolgot. Ami az önök kormányát, annak intézkedéseit, az általuk meghozott új törvényeket – köztük az új alaptörvényt – illeti, én vendégként követem, próbálom megérteni, ugyanakkor szerintem e kérdések kizárólag a magyar emberekre tartoznak. A magyar emberek tudják, mi a jó nekik, ez az õ döntésük. Abban az esetben azonban, amikor antiszemita megnyilvánulásokkal találkozom itt, de legyen az a világ bármely pontján, kötelességemnek érzem, hogy beavatkozzam, hogy felemeljem a szavamat. Ebben az egy kérdésben nem maradhatok néma. A magyar parlamentben is ülnek olyan képviselõk, akik ránk mint zsidó emberekre és izraeliekre elfogadhatatlan kijelentéseket tesznek, amelyektõl a magyar kormány igyekszik elhatárolódni, bár nézetem szerint tehetné ezt azért kissé erõteljesebben is ezekkel az emberekkel, ezzel a párttal, az ilyen kijelentésekkel szemben.

– Érez ön ebbõl az állítólagos fenyegetettségbõl bármit nálunk?
– Az nem igaz, hogy az itt élõ zsidóknak félniük kellene Budapest utcáin, szó sincs mondjuk arról, hogy minden sarkon antiszemita szkinhed leselkedne rájuk. Az antiszemitizmus mindenütt jelen van a világban, meg kellene találni az ellenszerét, amely meggyõzõdésem, hogy az oktatásban rejlik. A szélsõjobbot pedig nyilván nem lehet leradírozni a „palettáról”, de meg lehet próbálni minimalizálni a mozgásterét s megakadályozni azt, hogy az antiszemitizmus a mindennapos közbeszéd részévé váljon. A magyar kormány pedig partnerünk, s meggyõzõdésem, hogy a jövõben is az marad, e kérdésben is.

– A két ország viszonyát hogyan látja?
– Vendégként tartózkodom itt, így nem vagyok abban a helyzetben, hogy belpolitikai kérdésekben állást foglaljak. Alapvetõen nagyon jó, baráti viszony jellemzi a kapcsolatunkat. Én mindig is azt mondtam, hogy a magyarokat és az izraelieket erõs kötelék fûzi össze, a múlt okán. Erre kell úgy tekinteni, mint a kapcsolat alapjára, s innen kell nézni a jövõbe.

– Kissé távolabbra, külpolitikai, pontosabban geopolitikai „vizekre” evezve milyen esélyeket, lehetõségeket lát Izrael számára a közel-keleti térséget alapjaiban megmozgató arab tavasz elvonultával?
– Bár már több mint egy éve annak, hogy a sokak által arab tavasznak nevezett folyamat beindult, még mindig az események közepén vagyunk. Egyvalami mindenesetre biztos, a Közel-Kelet már soha nem lesz ugyanaz, mint annak elõtte volt. A legbölcsebb, amit a jelenleg is változó, formálódó helyzetben tehetünk, hogy kivárunk és követjük az eseményeket: várjuk, hogy leülepedjen a „felkavart por”.

– Egy korábbi nyilatkozatában egyszer úgy fogalmazott, a palesztin kérdést, a közel-keleti béke ügyét „tizenöt perc” vagy nagyon rövid idõ alatt meg lehetne oldani, ha az érintettekben ehhez meglenne a tényleges akarat. Mégis milyen áron?
– A közel-keleti béke megoldásának kulcsa szerintem nagyon egyszerû, hiszen azzal mindenki pontosan tisztában van. Kompromisszum, két állam a két nép számára, elkülönülés, elismerés. Ha ezek a feltételek mind adottak, garantálom, hogy ha nem is tizenöt perc, de mondjuk egy hét elteltével el lehetne érni egy olyan megállapodást, amely végérvényesen lezárhatná a kérdést. A konfliktus jellege persze nagyban pszichológiai is, senki nem bízik a másikban.
Link