A nacionalizmus vulkánja ébredezik
Elemzésünkben bemutatjuk a Dél-Európában szûnni nem akaró nemzetközi konfliktusokat. Véleményünk szerint a térség számtalan nemzetközi törésvonala közül van három olyan, amely akár komolyabb regionális konfliktust is kiválthat. A ciprusi görög-török ellentét, a görög-macedón névvita és a szerb-koszovói probléma potenciálisan veszélyeztetheti az Európai Unió biztonságát.
hirdetés
A délkelet-európai régió az elmúlt évszázadok során mindig is az etnikai összecsapások gócpontja volt. A nemzetközi közösség az elmúlt évtizedekben ugyan komoly erõfeszítést tett, hogy békét teremtsen a szembenálló nemzetek felett, de a nacionalizmus vulkánja újra ébredezik. Amikor fél Európa tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak az ember nyugodt lélekkel elhiheti, hogy a gazdasági válságoknál nem jöhet rosszabb, akkor erre rácáfolhatnak a Délkelet-Európában felszínre kerülõ baljós jelek. Sehol Európában nem keveredtek annyira a különbözõ etnikumok, mint ebben a térségben – az itt élõ lakosságnak a nemzeti-, vallási- és kulturális hovatartozás még mindig fontosabb, mint a békés együttélés. Sok idõ fog eltelni, amíg a Kelet Svájca létrejön.
Ciprus
Úgy tûnik az Európai Uniónak a vártnál sokkal hamarabb kell szembenéznie a régióban egyre fokozódó nacionalizmussal, ugyanis 2012. július 1-tõl Ciprus veszi át az Európai Tanács elnökségét. Pontosabban körülhatárolva a kínos kérdést – Ciprus nemzetközileg elismert, déli, görögök által lakott része fogja átvenni Dániától az uniós stafétabotot. A sziget északi részét, amelyet a világon kizárólag Törökország ismer el független államként, továbbra is nemzetközi elszigeteltség sújtja. Idén Törökország, amely 1974 óta megszállva tartja a szinte csak török nemzetiségûek által lakott országrészt, többször utalást tett arra, hogy nem fogja tûrni tovább az Európai Unió kettõs politikáját az üggyel kapcsolatban. A korábbi török fenyegetéseket, amelyek elõrevetítették, hogy Ankara szüneteltetheti kapcsolatait az Európai Unió tagállamaival, februárban sokkal élesebb bírálat váltotta fel. Az Észak-ciprusi Török Köztársaság elnöke, Dervis Eroglu a „Hürriyet Daily News” hírportálnak adott interjújában kifejtette, hogy ha július 1-ig nem születik döntés a két ciprusi állam jogi státuszáról, akkor le kell zárni az ENSZ és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által szorgalmazott kétoldalú tárgyalásokat. „Nincs értelme folytatni a tárgyalásokat, az ENSZ nem érte el a célját” – nyilatkozta a szélsõséges nézeteirõl ismert Eroglu.

Kattintson és nézegessen képeket Törökországból!
Az Isztanbul teljes támogatását élvezõ észak-ciprusi vezetõ szavai szerint a ciprusi török lakosság torkig van a végtelennek tûnõ békés tárgyalásokkal. „Évtizedek óta kilátástalan a jövõjük” – július 1-én nyilatkozatban fogja felszólítani honfitársait, hogy álljanak ki és védjék meg az országot. Az Európai Unió és Törökország közötti feszült helyzetet tovább fokozta, hogy a török európai uniós kérdésekért felelõs miniszter, Egemen Bagis több alkalommal végletesen radikális kijelentésekkel állt elõ. Az észak-ciprusi „Kibrisz” napilapnak adott interjújában Bagis nem zárta ki azt a lehetõséget, hogy ha július 1-ig nem zárulnak sikerrel a tárgyalások, akkor Törökország erõvel annektálhatja az északi részt. A politikus három lehetséges megoldást emelt ki az ország jövõjét illetõen – egyesül a két rész, két önálló állam születik, vagy Törökország bekebelezi az északi részt.
A Törökország általi annexiót a török ciprioták jelentõs része sem támogatná, errõl az ellenzéki Török Republikánusok Pártjának (CTP) elnöke, Ozkan Yorgancioglu nyilatkozott. Törökország szerint Nicosia szándékosan lassítja Ankara uniós csatlakozását. A ciprusi kérdés kulcsfontosságú szerepe lesz azoknak az egyre halványodó török ambícióknak, hogy az ország egy nap tagja lehessen az Európai Uniónak. A miniszter kiemelte továbbá, hogy Ciprus azzal sem segíti elõ a helyzet rendezését, hogy vitatott tengeralatti területeken kezdett palagáz után kutatni. „A csatlakozási folyamatnak legyen jutalmazási és büntetési mechanizmusa is” – szavaival arra utalt, hogy az Európai Unió nem értékeli kellõ módon Törökország törekvéseit, hogy megfeleljen Brüsszel követelményeinek. Bagis szerint országa a csatlakozáshoz továbbra is nagy reményeket fûz és akár 10 éven belül ez meg is valósulhat.

Dimitris Christofias dél-ciprusi elnököt (b) és Dervis Eroglut (j)
még az ENSZ fõtitkárának sem sikerült kibékítenie (forrás: photopin.com)
Macedónia
Macedóniának teljesen más típusú problémával kell szembenéznie, az ország egységét (még) nem vitatják, ugyanakkor az ország határán belül élõ albán kisebbség egyre inkább elégedetlen életkörülményeivel. Az országban 2001 óta feszült a légkör, a 10 évvel ezelõtti emlékezetes összecsapások nyomait még nem felejtette el a macedón lakosság, fõleg annak tudatában, hogy a demográfiai viszonyok egyre jobban az albánok felé billentik a mérleg nyelvét. Az albán és a macedón lakosság közötti feszültségek 2011 óta folyamatosan élesednek, az albánok egyre jobban sérelmezik a VMRO-DPNME kormány populista-nacionalista politikáját. Az elsõ jelentõsebb érdekütköztetés a 2011-re kitûzött a népszámlálás volt, amelyet a választási bizottság kollektív lemondása miatt el kellett halasztani. Az albán lakosság kifogásolta, hogy manipulációval kívánták befolyásolni a népszavazás eredményét.
Korábbi cikkünkben már irtunk a januári etnikai összetûzésekrõl Sztruga és Vevcsani városokban, azóta eszkalálódtak az események és szó szerint súlyos atrocitások sorozata sokkolta a macedón lakosságot. Az egy évtizeddel ezelõtti polgárháborús helyzet akár visszaköszönhet Macedóniában, ha a rendvédelmi erõk nem veszik kezükbe az irányítást. Az elmúlt hónap során elõbb két albán fiatalt öltek meg Gosztivar városban, ezután pedig Szkopjében több macedón fiatalkorút vertek félholtra. A rendõrség több mint húsz 17 és 21 év közötti gyanúsítottat vett õrizetbe, de még nem erõsítették meg a sajtóértesüléseket azzal kapcsolatben, hogy albánok támadtak baseball-ütõkkel és késekkel macedón fiatalokra. Egy másik incidensben egy fiatalkorú elkövetõkbõl álló csoport támadt egy fõvárosi buszon utazó négy fiatalra és egy idõs emberre. Az incidenseket nyilvános tüntetések követték, február végén Gosztivar, Szkopje és Tetovo városaiban albánok tömege vonult ki tüntetni a történtek ellen tiltakozva. A fõvárosban tüntetõ albánok Gordana Jankuloszka belügyminiszter lemondását követelték, a támadások másik célpontja a DUI elnöke, Ali Ahmeti volt.

A macedón belpolitika érdekorientáltságát jól mutatja, hogy a vezetõ pártok különbözõ álláspontokat képviselnek az ügyek nyilvánosságra kerülését követõen. Az albán kisebbség pártjai egymásra mutogatnak – a Demokratikus Unió az Integrációért (DUI) kisebbik kormánypárt az utóbbi idõben egyre hidegebb viszonyt alakít ki koalíciós partnerével, a VMRO-DPNME formációval, ugyanakkor a másik lényeges albán politikai erõ, az ellenzéki Albánok Demokrata Pártja (DPA) szerint DUI is felelõs a kialakult helyzetért. Mehdun Tachi (DPA) pártja szerint a DUI nem lépett fel eléggé hatékonyan a kormány nacionalista politikájával szemben és hozzájárult az albánellenes hangulat elterjedéséhez. A DPA központi pártvezetése szerint Macedónia az európai integráció helyett a macedón-szerb kapcsolatot kívánja erõsíteni és az elmúlt hetekben több Koszovó-ellenes megnyilvánulás is hangot kapott a kormány részérõl. A 2008-ban alapított, parlamenten kívüli Nova Demokracija új pártelnöke, Kastriot Haxhirexha szerint a történtekért a kormányt kell hibáztatni. Az USA fekete listáján szereplõ Haxhirexha szerint az ország egyik legnagyobb problémája az albánok körében kimagasló munkanélküliség.
A macedón belpolitika esetében különösen nehéz szétválasztani a nacionalista és a populista pártpolitikát – nem lehet tejes bizonyossággal megítélni, hogy a pártok között etnikai alapon húzódik-e a törésvonal, avagy kommunikációjuk az õsszel esedékes helyhatósági választásokra irányul.

Elharapózik a helyzet - újabb etnikai háború
a láthatáron? (forrás: photopin.com)
Politikai szakértõk szerint a májusi NATO-csúcs és az ország euróatlanti csatlakozásának lehetõsége azon kevés téma egyike, amelyrõl egységes álláspontot képviselnek a pártok Macedóniában.
Koszovó
Jelenleg a térségben a szerbek és a koszovói albánok közötti ellentét tûnik leginkább kibékíthetetlennek és feszültséggel terheltnek. A de facto önálló államként funkcionáló Koszovó Belgrád számára megoldatlan 22-es csapda – se vele, se nélküle. Déli szomszédunk európai uniós integrációjának felgyorsítása érdekében a szerb politikusok több, reformnak is tekinthetõ engedményt tettek Pristina irányában. A regionális fórumokon történõ részvételt még engedélyezte Szerbia, viszont az ország külügyminisztere, Vuk Jeremics leszögezte, hogy meg fogják vétózni a szakadár terület Európa Tanácshoz történõ csatlakozását. A Tanjug hírügynökség információi alapján Jeremics kifejtette, hogy az Európa Tanácsban kizárólag államok vehetnek részt, ebbõl kiindulva Koszovó tagságra ne számítson. Az Európa Tanács fõtitkára, Thorbjörn Jagland szerint a szervezet a jövõben is támogatni fogja a Belgrád és Pristina közötti dialógust. Jagland és Jeremics közös találkozón emelte ki, hogy a nemzetközi szervezet fontos szerepet fog betölteni Szerbia európai integrációjában.
Szerbia a közeljövõben nem számíthat a közelmúltban megítélt uniós tagjelöltségnél többre, ameddig nem zárja le a koszovói vitát. A területi integritás kérdésén túl Belgrádnak döntenie kell arról is, hogy milyen hozzáállást fog tanúsítani az Észak-Koszovóban élõ szerb kisebbség irányában. Az ott élõ szerb kisebbség az év során referendumon keresztül kimondta, hogy nem ismeri el a koszovói közintézmények joghatóságát. A pristinai parlament természetesen deklarációt adott ki, amelyben illegitimnek tekinti a referendumot, a koszovói vezetés szerint ezzel a szerbek megsértették területi szuverenitás elvét. Pristinában más okból is feszült a helyzet - a szélsõséges Patrióta Egyesület és az albán nemzeti egységet hírdetõ UNIKOMB párt a koszovói macedón nagykövetség elõtt tartott demonstrációt, amely során kövekkél dobálták meg az épületet és "Nagy Albánia" transzparensekkel hírdették radikális céljaikat.
A három országban tapasztalható konfliktusokat lehet a nacionalizmus számlájára írni, ugyanakkor a romló életkörülmények is döntõen befolyásolják a konfrontációk radikalizálódásának mértékét.
Link